2011. szeptember 20., kedd

Ilyen a szerelem

Reggeli csúcs, troli, tömegnyomor, lökdösődés, kezdődő elmebaj, mint szokásosan.

Előttem foglalja el helyét 1 párocska. Tizenéves titán; 2oldalt aligra nyírt hajzat, fejtetőn égnek zselézve/keményítve. Ha este találkoznék vele az utcán, nem a jóságos jutna eszembe róla. Párja hasonszőrű; hátul összefogott, oldalt lógni hagyott, multikolor haj, meglehetős smink. Kb. másodikas/harmadikas gimibe indulnak most. (Apropó, mostanság hánykor kezdődik az iskola? Biztos nem 8kor. Vagy szankcionálatlanul maradnak a késések.)
Kezdtem felkészülni a vár6ó jelenetekre, párbeszédekre, amikre ilyen esetekben számít6 az ember. Aztán!

A téma a reggeli lett. Mármint, hogy az ifjúnál volt 2 péksüti valaminő töltelékkel, a lánynál meg nem. S ami az enyém, a tiéd is alapon, titánunk lovagiasan felajánlja az embereledelt élete választottjának. Csakhogy, logisztikai probléma: nincs hely a mütyürnyi, színes szívecskés övtáskában a kajának. Így hát emberünk szortíroz a számára érthetetlen és legfőképp felesleges cuccokkal kitömött parányban. Ez ide, az amoda, s lőn, hősiesen beleszuszakolja a reggelit szíve hölgye miniatűr tartozékába. Érintett - csodálatát nem titkolva - köszönetet rebeg, újfent megerősítést nyervén imádatában. Mert a mai világban kiben 1esül ennyi érdem: gondoskodás, gyakorlatiasság, előzékenység, és így tovább?

Na kérem, hát ilyen a szerelem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése