Napi Igen - Augusztus 17.

Ma abszolváltam 2014 első strandolását. Minden tartozékával együtt. 
Szélben hajladozó flórák hangjára gyűjtöttem a D-vitamint, csobogott a víz, néha lefröcsköltek. Forgolódtam, mint 1 kürtős kalács, hogy 1 centi se maradjon Naptalan. És persze bekövetkezett az obligát tejfölös lángos is. Mindezt a legjobb társaságok 1ikében.

Mivel már kezdett zavarni a lengedezése, pókhálótlanítottam a lakot. Kb mintha vattacukrot pödröttem vón, bár nem választhattam, hogy vaníliás, vagy málnás legyen. Viszont pont úgy ragadt a póklak, alig szabadultam tőle. A bosszú... 

Mondanom se kelljen, ezek után ablakot ma sem pucoltam. A harangszó még bejön rajta. Ez meg kimegy:

Napi Igen - Augusztus 16.

3 medvebocsos álomból ébredés. Nyugtáztam, hogy 1 sincs a szobában.
D-vitamin kúra az erkélyen, ahol lelkesen virágzik a flóra. 
Sárgadinnye. 
Felvettem az új szoknyámat. Teccik. 
Kék sajtos hamburger a szabadban. Séta, kocsikázás. 
Patakparti szóbeli szórakozás. 
Kexes csokoládé. 

Napi Igen - Augusztus 15.

Augusztus idusa, még csak fél hónap telt el/meg, és még mennyi mindent tartogat. Tényleg bőséges a nyár, mint Holle anyó köténye.

Szóval kihevertem a 7végi megpróbáltatásokat. 
Szereztem repülő lábbelit. Mármint, majd rajtam fog repülni, én abban. Nem 1 balerinatopán, cserébe atombiztosan rögzíti a futóművemet. Vasárnap tesztelem. 

Kaptam muzikot. És koncert is lesz. A kedvenc hajómon.
Képeslapom is jött. 
Virágszirmok az erkélyen. 

Kilátok a kocsiablakon (szélvédőn). A 7en ugyanis sikerült egyenletesen eloszlatnom rajta a koszt, viszont ma gondos kezek átláthatóvá varázsolták. (Jól jönne vmi hasonló eljárás humánokra is.)

1x sem áztam el, pedig lett volna mikor. 
Kókuszos mignon.
Brownie. 
Himlő/ebola/skarlát helyett csupán decens allergiától virítok pöttyöket. 

Már csak 1 ilyet kellene beszereznem. Esetleg szívhanggal együtt.

Heart cell

Napi Igen - Augusztus 9-10.

Bár fáziskéséssel, de az igenlés teljes értékű a 7végét illetően. Ráadásul marha nagy igen, mert olyat tettem, mint eddig még soha!

Ugyebár, erőst javallott folyamatos tanulással kondicionálni az emberi szervezetet. Választásom ezúttal sem a trigonometriára esett, se a klasszika filológiára, hanem. Azon nyomban beiratkoztam 1 tanfolyamra, ahol azt ígérik, hogy repülni fogok. Gép nélkül. Ez kell nekem! Bár a siklók rémbüdösek, ha megijednek, ernyővel teljesen megváltozik a viselkedésük. És nem szaglanak. 
Tehát, elküldtem a jelentkezésemet.

Ennek következtében szombaton 2kor találkoztam az oktatóékkal a 3ashatárhegyen. Az első szűrő az volt, hogy a furgonból kihajigált pakkokat cuccoljuk fel a dombtetőre. Mire felértem a markáns napsütésben és a saját levemben, elhatároztam: serpa nem leszek. 
Papírozás, bemutatkozás, a 2 oktatóval együtt voltunk 9en. Némi elméleti alapozás után továbbállás a gyakorló terepre. 
Gondoltam, megnézzük, hogy kell ernyőt hajtogatni. Aztán meglepődtem, mikor csak kihajtottuk, s máris indulásra kész állapotban hagytuk. Megismerkedtünk a felépítésével. Beömlő nyílások, ABCD sor zsinórokból, stablap, fékek, beülő.

AZTÁN!

Elsőként felveszed a sisakot. Magadra csatolod a beülőt: combkörön, mellkörön, meg persze a vállkörön a pakk. Arccal a lejtő felé, mögötted a gondosan kiterített ernyő. Kezedben az A sor és a fékek. Gyomrodban tremor. Utolsó gondolatod, hogy EZT minek kellett?!
Elhangzik a "Mehetsz!" és előredőlve, egész testsúlyod bevetve húzod az ernyőt. Intenzív futólépésben. Bár ez esetemben kívülről nem feltétlen látszik.
Szerencsédre a szél megszánja keserves erőlködésedet, s gyorsan besegít. Néhány lépés után első hallásra szerelembe esel: fejed fölé robban az ernyő, elveszted lábad alól a talajt és már siklasz is! Repülsz! A menetszél ismeretlen távlatokat nyit, szempontjaid új értelmet nyernek, az endorfinod nyomokban vért tartalmazhat. 
Erőst sajnálkozol, hogy csak most határoztad el magad a siklóernyőzésre. Valamint, hogy máris közelg a talaj. Amikor is kifutod a fékezésből maradó lendületet, szembefordulsz az ernyővel, majd rózsába szeded. Vállra veted, s felmászol a starthelyre. A tüdődet próbálod nem a cucc mellé helyezni, mikor végre felérsz.

Ami az én talajfogásomat illeti, a legkevésbé várkisasszonyosan elegáns. Inkább hasonlít békára, ólajtóra, Nagy Alföldre. Olyan elterülős. Mázlim, hogy nem a csipkebokrokra. Egyúttal kipipálhatnám a C-vitaminos mezoterápiás kezelést is arcilag. Statisztikát javítandó, 6ból 1x lábra érkeztem. Előttem legalább van fejlődési perspektíva. 

Másnap, harmadnap lehet számolgatni a heveder okozta foltokat (NEM szürke 50 árnyalatos tematika!) - már ha eljutsz az ablakig, s fel bírod húzni a redőnyt. Kenegeted a hangyacsípéseket, konstatálod ismeretlen eredetű allergiádat. 

S alig várod, hogy újra magával rántson a magasba robbanó ernyő. 
Addiktív.

Napi Igen - Augusztus 6-8.

Nos, az nagy nyári szabadság a múlt 7re esett. Ámdeugye azt tudjuk, hogy a minőség elsőbbséget élvez a mennyiséggel szemben, úgyhogy (a már régebben) alaposan szelektált társaságom olyan vendéglátásban részesített, hogy kis híján odaköltöztem. Láttam a jeges rémületet a szemükben, mikor felvetettem az 5letet, így inkább hazajöttem végül. Na de addig!

Bécsről mindig az jut eszembe, hogy akár a mi csodálatos fővárosunk is lehetne ilyen állapotban. Itt elsősorban nem arra gondolok, hogy jöjjön hozzánk több török/osztrák, hanem hogy például építhetnénk közparkolókat, használhatnánk rendeltetésszerűen a szemeteseket, állandósíthatnánk óriáskereket. 

Ami már biztos nem lesz Pesten, az 100víz mester alkotása. Pedig igazán találékonyan applikálta a színeket a formákkal. 

100 színű

És az a legtutibb, hogy lakható, nem csak kívülről nézhető. Még nem jártam utána, hogy mennyi itt 1 albi. Bár, folyton attól kéne tartanom, hogy vadidegen turisztok beslisszolnak fotózkodni. 

A lépcsőház világítása legalább dizájnos, eddig is bírtam a fénygömböket:

Fénygömböc

Viszont, ha maradok a jelenlegi lakban, eztán nem cuccolom a szelektívbe a jókedvvel, bőséggel fogyasztott szőlőlevek üvegeit, hanem én magam hasznosítom őket újra. így:

Ablaküveg

A nagy művelődést feldolgozandó, muszájlott Apfelstrudel és rózsavíz fölött elmélkedni a világ és az élet folyásán, úgy érzem, sikerült is megválaszolni a felmerült kérdéseket. 

Az viszont nyitva maradt, hogy miként fordulhat elő ennyi esztétikailag diszkomfortos alak az osztrák fővárosban. Lehet, hogy világtalálkozót tartottak épp? 

Mindenesetre rögtön óriáskerékre kellett ülni, hogy eltávolodjunk a rémes behatástól. 

Kész szerencse, hogy közvetlen társaságom szépérzék-kompatibilis, mert a fraknói várat kifundáló Eszterházyak sem voltak kifejezetten teccetősek. Persze, változnak a korideálok. Meg hát, akkor is volt az a pénz...

Díszítősor

De legalább a várat jól eltervezték, úgyhogy rögtön akklimatizálódtam és várkisasszonyként ereszkedhettem le a kincstárba. Természetesen, titkos átjárókon. 

Akkoriban még értékelték a természet adta kincseket (is), szóval zsák arany helyett láthattam sárkánytojást és sárkánykölyköt is. Tényleg!

Aki kételkedne, fáradjon el a helyszínre és győződjön meg róla.

A hely védszelleméül választott jószág majdnem olyan ádáz, mint 1 (néhai) sárkány, de legalább tisztes távolságban maradt tőlünk:

Felettes

A kulturális élmények mellé természetesen társult még gasztro- és vizuális/verbális input is, úgyhogy igazi Chillkröte-ként tértem vissza lakhelyemre. 

Napi Igen - Augusztus 5.

Jegyeim száma egyre nő. Ha úgy vesszük, tegnap-ma plusz 1 anyajegyem is volt vizitből fakadóan, illetve délelőtt a rep mellé vonatjegyet is újítottam. 

Képgép betárazva, pakk összerakva, a Nap süt, egyedül rám vár a leghűségesebb város, most már csak meg kell ennem a szuperbarackokat és útra kelhetek. 

//A szuperbarackot az különbözteti meg a mezei baracktól, hogy beleharapsz és AZONNAL gyerek leszel (csak belül, a melleid nem fejlődnek vissza), ott állsz az udvaron mezítláb, a napmeleg baracklé folyik az alkarodon és tökre maszatosan az égvilágon semmi parád nincs azon túl, hogy mikor nőnek már meg a melleid (a mondat nőnemben érvényes). 
Vannak még ilyes termények, amelyek Proust Madeleine-ként aktiválnak elfelejtettnek hitt, ám a merevlemezre beégett képeket. (Apropó, hát jó rég megírta az eltűnt Időt, lehet, nem kék forszírozni a jöttét.)//

Minthogy kulturális-wellness tevékenységeim elszólítanak a következő napokra, mindenkit lenyugtatok, hogy időmet európai fővárosban, vízparton, és egyéb válogatott helyeken fogom eltölteni hasonló gondossággal szelektált társaságban. 

Éljen a Szabad Európa, a bikini, a D-vitamin és persze a világbéke!

It's time to travel, it's time to go!

617 - Az Időre várva

617 egy helyben zuhant az érzelmi vákuumban. Ő értette legkevésbé, erre hogyan képes. A Plath-féle Üvegburához hasonlította helyzetét. Jön a vákuumharang, 617-re borul, kiszippantja az érzelmeket. Egyet meghagy mutatóba. Bánattal egymást emésztik, oda-vissza. 

617 némelykor kipukkantja a vákuumbuborékot, ilyenkor a felszínre bukik. Levegőért kapkod, megkapaszkodik a leghalványabb létfoszlányba, társas érintkezésekbe. Produkálja a keszonbetegség összes tünetét. 
Vannak, kik tartják fejét a hullámok fölé, de amint csökken az önerő (és ez előfordulhat), úgy a szociális térerő sem tud megtartani. Érkezik a következő vákuumharang, s 617ért szól.

Bánat mellé beférnek 617 álmai is a harang szoknyája alá. Szakadatlan üldözik 617et. Nappal s éjjel. Ha alszik is, felébredni szeretne, s fordítva. Kanosszáját helyben járja. 

Mondják, az Idő balzsam mindenre. 617 várt és vár. 1re kevesbé hiszi Idő eljöttét. Türelme is fogytán. De az Idő csak nem érkezik.
 - Illetve, több idő létezne? - torpan meg 617. Merthogy, saját ideje éppenséggel van. Igazából, mása sincs, mint ideje. 
- Ez lenne az? A mindent gyógyító? Vagy létezik a mindenható Idő a saját kis szubjektív időkön túl? És míg az el nem jön, addig az egyéni időket kell minél tartalmasabban megtölteni? Hátha a vákuum gyengül és egyre kevesebb, amit ki tud szippantani. Ezért fontos minél több ingert begyűjteni az idegpályákra és akkor sokból lehet gazdálkodni.

Lehet, az Idő úgy jön el, hogy a saját idők összeadódnak? Már ha eljön.

Show me how to be whole again