2011. június 26., vasárnap

Para-dox

Nemzeti kincsünk, (piá)Stohl drogmegelőző okosító turnén van, előadásokat tart az iskolákban a drogokról. Végülis, tudja, miről beszél, egész közeli ismeretséget kötött a xekkel.
Ámde, a szövegezés állítólag minden, csak nem szaxű. Előzetes értekezés nélkül ad elő, tehát közel sem éri el a kitűzött célt.
Drogprevenciós körútra stohlt választani kb olyan paradoxon, mint renceresen járni a végleges szőrtelenítésre. Csak sokkal nagyobb para.

Mission completed

Jelentem, a lángosprojekt beteljesült. Elejtettem 1 sajtos-tejfölös, fokhagymás és meglehetősen kártékony lángost, most 1 újabb évig nem fog eszembe jutni se. Viszont a vattacukor még várat magára.

Vattacukrot enni olyan, mint rózsaszín felhőbe harapni.

Opération Casablanca - RealFeel

A realfeel 40°C, bár csak 38 van igazából. Outdoor activities nem ajánlott. Mitnemongyak, a benti activity se sokkal jobb; bugyi-trikó kombóban is enyhén szaunás a feeling. Asszem, bíróica erre gondolt, mikor aszonta: ég a zsíííír.

Diszkrimináció

Mint annyi más területen, szőr-ügyben is hátrányos helyzetből indul6nak a nők a pasikhoz képest.
Mert ugyebár, 1 pasi könnyeket hullat sanyarú sorsa felett, mondván, neki minden 1es nap, de max. másnaponta borotválkoznia kell. És ez 1 rettenet.
Arról viszont elfeledkezik, hogy nőtársai ugyanezt teszik, s nem csak 2 tenyérnyi felületen, hanem testszerte.  Ugyanis a lehető legszőrmentesebbé kell varázsolni magukat, mert 1 kósza szőrszál, s oda minden fáradozás a fodrásznál, sminkesnél, stb.
Szóval, ha számbavesszük a csupaszítandó felületeket, ezek a következők:
- arc: asszem, azért kevés azon nőnemek száma, akiknek bajusztalanítani meg szakálltalanítani szükséges, mindenesetre vannak ilyenek. Nem lehet 1 leányálom legyantáztatni...
- hónalj: ez alap. Manapság elképzelhetetlen, hogy 1 nőnek bármi más l1n a hónaljában, mint dezodor. Lehetőleg csillámosító, gyöngykivonatos, szagtalanító, hiperszuper cucc, ami eleve meggátolja a szőrnövekedést.
- végtagok: nem értem, hogy ma, a nagy génmanipulációk korában, miért nem ezzel foglalkoznak brit tudósok, ahelyett, hogy a kukoricával szórakoznak. Mármint, hogy a lányokat genetikailag kódolhatnák szőrtelen burkolatra. Bár akkor oda a nagy piac, ami a nemkívánatos szőrök eltüntetésére alapoz.
- intim területek: ugyanaz, mint fent. Ha meg vki mégis prémet xetne növeszteni, csak nyeljen le 1 pirulát, s máris burjánzik a fedés.
Fenti területek igazából az egész testet lefedik, így kötelezve a nőnemet szinte állandó szőrobszervációra, s azok kíméletlen eltávolítására. Ami se időben, se pénzben, se energiában nem kevés. Ezzel szemben a pasik napi arccsupaszítása luxushiszti.
Ha 1 pasi szőrös, az dögös. Ha 1 nő nem csupasz tetőtől talpig, jeti. Mi ez, ha nem diszkrimináció?

2011. június 23., csütörtök

Lángosprojekt

Még van 2.5 napom, hogy teljesítsem a lángos küldetést. Sajtos-tejfölös-fokhagymás lángost kell találnom.
Most, hogy ez a célkitűzés, még véletlenül sem lehet lángosárusba botlani.
Addig is maradnak a hasonlóan egésségtelen inputok, úgy mint: zsíros vekni lilahagymával, kóla, csoki. A falafel talán már a kímélő kategória 6árát súrolja, bár este 10kor nem biztos, hogy lehet kíméletről beszélni :)
Ha a lángost kipipáltam, jöhet a desszert: vattacukor.

2011. június 21., kedd

2011. június 20., hétfő

Opération Casablanca - Itthon

Hazaértem pénteken, vagyis immáron 3 napja. Az utazás egész (szüli)napos volt, kalandos is, épp csak gyertya nem gyúlt.
Úgy indult, hogy fél 7kor keltem, korábban, mint mikor munkába mék. A program hosszára való tekintettel bőséges reggeliben részesítettem magam, leadtam a kisbörit a recepción, megőrzésre. A taxi már várt, a sofőr beszórta a cuccokat, engem csak betessékelt, majd irány a reptér.  Ekkorra már meglehetős forgalom képződött a városban, ennek megfelelően fékezgetett, tekergett a sofőr is. Ezért aztán hamarost hányingerem is lett, legfőképp, mikor előzékenyen a kezembe nyomta az 1ik, ablakon benyújtott sportújságot. Nem a témával van bajom, hanem ugyebár, ha autóban olvasok, az csak ront a helyzeten és üzembiztosan produkálok 1 rókát. 

Idejében kiértünk a röppályaudvarra, s fizetés után magamra hagyott a böhöm csomagokkal. Némi tébláb után jelentkeztem a kontrollra. A sorban utánam következő terjedelmes fazon és hason neje vagy színvak volt, vagy csak szimplán nem vettek tudomást a távolságtartó sárga csíkról, amivel kijelölik a várakozási helyet. Enyhén szólva is a sarkamban ácsorgott. Az ügyintéző csaj felszólította, hogy bizony tessék kissé visszavenni a lendületből, így is-úgy is sorra kerül kb 3 perec alatt. Na jó, bevallom, csak sejtem, hogy vmi ilyesmit mond6ott az ellenőr. Ámde bármit is mondott, parázs vita kerekedett a felszólításból, emberünk szélesen gesztikulálva, mélységesen felháborodva reklamált, aminek következtében engem áttessékeltek a másik pulthoz, ahol meglehetős sor állt már. Felettébb hálás voltam a kliensnek, hogy így kipenderített a vizsgálat kellős közepéből, miközben őt körbeállta a kvázi összes, épp szolgálatban lévő biztonsági őr, imígyen megemelve az indulatokat és a decibeleket. Summa summarum, a potenciális utas a kivételes bánásmód következtében pár perccel később már túl is esett az ellenőrzésen, én pedig még mindig a soromra vártam. Hangtett helyébe jót várj...
Mikor végül újra eljutottam a pulthoz, ismét megkérdezték tőlem, van-e bejelentenivaló pénc nálam. Montam, sajnos nem vagyok olyan xencsés, hogy 1000EUR-on felüli összeggel hagyjam el az országot. Ezt letudva, sorol6tam a következő etaphoz, ahol természetesen újabb humánkígyó rostokolt. Itt nem érdeklődtek a financiális helyzetemről, csak vizslatták az útlevelemet, s 1bevetették az előzőleg kitöltött be/kiutazási kérelemmel. Mer ugyanis, 1ik irányba se olyan 1xű átlépni a marokkói 6árt. Ki kell tölteni 1 papirost a személyes adataiddal, s az utazásod céljával. Utóbbinál választhacc a turista, illetve munkásember státusz között. Nem tom, melyik milyen elbírálás alá esik, mindenesetre eddig még viszonylag könnyen lépdeltem át a 6áron.
Aztán ezt is letudtam végre, s alkalmasnak nyilvánítottak az utazásra, felkap6tam a kézi poggyászok tömkelegét és megkereshettem a terminálomat. Szűkösen ugyan, de még belefért 1 gyors output a felszállás előtt.
Tekintettel a rövidke átszállási időre Párizsban, a becsekkolásnál kértem az ügyintézőt, hogy lehetőleg a gép elejébe pozicionáljon, legalább esélyem l1n elérni a csatlakozást. Ennek eredményeképp megnyertem a 10E-t, igenigen, pontosan a középső ülést, 1 enyhén szagos hímnemmel a jobbomon, s 1 terebélyesedő családfővel a balomon. Xencsére a sarjak kb az induláskor beájultak, nem így 1 minikorú embergyerek, aki viszont vállalta a nyugalom megzavarását a folytonos ordítással. Mint akit vernek, úgy üvöltött, s végül már kedvem is lett vón a tettlegességhez, az utolsó előtti neuronom cafattá amortizálása pillanatában.
Az utolsó neuron akkor kezdett el fogyatkozni, midőn konstatáltam, hogy félórás késéssel landolunk a CDG-n, sőt, hab a portán, nem is a 2F-re érünk, mint  tudatta a stewardess, hanem a 2E-re. Nem tuttam, örüljek, vagy se az infónak, ezzel nem terheltem az idegrencerem. Meglehetős terhelést biztosított a feladat: felmérni a terepet, s becsapódni a célterminálba. 

Akkor még nem tuttam, amit ezen a linken tudni lehet: a CDG térképét - http://www.aeroportsdeparis.fr/ADP/fr-FR/Passagers/Acces-Plans-Parking/Paris-Orly/Plans-Des-Terminaux/
Azt gondoltam, a 2E majd még közelebb is lesz a 2D-hez, ahonnan indul a pesti járat. Talán igen, mindenesetre előx jártam ezen a szegmensén a CDG-nek; így nem feltétlen volt könnyebb misszió elloholni a kívánatos szekcióra.
Nem kevés szlalom, futószőnyeg és izgalom után ott találtam magam 1 újabb biztonsági ellenőrzésen, ahol a besípolás miatt megszabadul6tam a szandálomtól. Darabonként 3 csat. Anyátok. Öröm az ürömben, hogy viszont az 55ös kapuig már akár mezítláb is elszökdécselhettem vón, mer rögtön az ellenőrzés után következett.
Ahol is a francia nyuggerek tolakodtak. Ám végül aztán csak elhelyezkedtem a 11F-en.
Útitársam 1 Mo-on élő francia, aki kérdés nélkül megosztotta velem magyar élményeit. Egész úton hazafelé...
Ám 1x minden jónak vége szakad, s ugyanígy xencsére a kevésbé jónak is: megérkeztem a Liszt Ferenc reptér 2A-ra. Ami még pompásabb, hogy a csomagom is, velem 1ütt.
Mit kíván6tam volna még ezen kívül? 

Hármat: hazaérni-enni-inni. Úgy lett.