Napi Igen - Augusztus 27.

Úgy kezdődött, hogy ugyebár eljegyeztem magam 1 repjárattal. Ennek már jó ideje ugyan, de csak eljött a felszállás napja is.
Ámde, még előtte!

A Sors kegyelméből szerencsém volt találkozni valakivel, aki új távlatokat nyitott a szakképzési lehetőségeket illetően. 
Mint 1 csomószor, ez is tök ártatlan párbeszéddel kezdődött. Repjáratra várakozás közben a mellettem ülő nőnem tájékozódni kíván; a segítségemmel. Beleegyezek, s ez beláthatatlan következményekkel jár: odaadja névjegykártyáját. 
Neve alatt a következő áll:

Szellemsebész

Számomra ez antagonisztikus oximoron - már ha van ilyen kategória. Bármennyire is nem akartam, elgondolkodtam, hogy vajon mi az eszköztára 1 szellemsebésznek. Szúrós tekintet? Metsző él a hangjában? Vagy plazmalézerkés? Elkerülendő a további beszélgetést, inkább nem firtattam. Hátha elkezd szellemeskedni. 

A Sors kegyelméből elsodródtunk egymás mellől, mélységes megelégedésemre. 

Aki a helyére került, szintén ismeretlen elemeket hozott az életembe. Földim, és bár én nem ismertem, ő beazonosított.

Csak nem Svájc? Dede, ott él, visz több üzletet, oda kell figyelni az alkalmazottakra, fárasztó, de szelávi, most elruccan Marokkóba, mert megérdemli. 

Hogy mi ez a hungarikum, amivel ekkora ívet lehet befutni? Amit itthon büntetnek, ott meg örömmel fogadnak? Ráadásul, Svájcban tisztességes meló, leadózik belőle és voilà! Csak néha meg kell regulázni a lányokat alkalmazottakat.

Hát igen, életemben először álltam szemben 1 tökigazi Madámmal. Csak remélem, hogy nem ült ki túlzottan a fejemre semmi abból, ami belül zajlott (limbikus rendszer!)

Mindazonáltal, ha pályamódosításra adnám a fejem, dilemmázhatnék, hogy melyik legyek a 2 közül.