2012. március 20., kedd

70 nap párizsi - Éljen a sport!

A napi tizenóra irodás ücsörgést ellensúlyozandó minden este teszek vmit azért, hogy (sz)ép lelkem (sz)ép testben virulhasson.

Ma is megjelentem a tornateremben hogy lépegessek a (még) jobb sorsom felé, és azt vettem észre, hogy az evezőpad kijelzője aktív. Ónahátnahát, működik!
Nagy hozzáértéssel nyomkodtam a gombokat, az időt fel is ismertem, úgyhogy nagy elánnal beállítottam 30 perecet. Csak lesz olyan vicces, mint az első-utolsó csúszkálásom volt kb 1 hónapja...

Húztam-toltam, naccerüen haladtam. Kiderült, hogy lát6om a húzások számát, a megtett távolságot, fennmaradó időt, ellenállást és még olyasmiket is, amikről fogalmam nem volt, hogy micsoda.
10 perc elteltével leginkább az időt figyeltem. Volt 1 olyan megérzésem, hogy ennek sírás lesz a vége. Legkésőbb holnap. Vmivel kevésbé volt vicces, mint mikor előx csúszkáltam rajt.
15 percnél olybá tűnt, hogy az ülőke vmiképp meggyulladt és parázslik alattam. Szimatoltam, de nem éreztem füstöt, szóval nem kerültem életveszélybe.
10 perc alatt már csak arra tudtam koncentrálni, ahogy visszaszámlált a kijelző. Megjegyzem, marha lassan... 

Aztán csak elfogytak a percek, az utolsó másodperc is, és jelenthetem, hogy leeveztem 2,5 km-t, 500 húzásra. Mittomén, ez mit jelent profi körökben, tk nem is érdekel, mer nem oda tartozom :) Nekem azt jelentette, hogy vmi nyugger-kivitelben tápászkodtam fel, és különösen örültem a liftnek.

A holnapra még nem gondolok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése