Napi Igen - November 20.

Nagyon úri dolgom volt reggel; a hajtánnyal úgy gurultam ki a zudvarról, hogy ki se kellett szállnom, mert a házibácsi bőszen integetett, hogy mennyek csak, majd becsukja utánam a kaput. Jó látni, hogy vannak még fazonok, akiket nem ér utol a kapuzárási pánik. 

Személyre szabott kv várt a napi első mítingen; alapvető motivációm megduplázódott. 

Szabadságomat jóváhagyták, így zöld az út a koncert és Nyugat-Mo felé. 

Candle light dinner - mert megérdemlem. A társaság természetesen gondosan szelektált, a menü pedig csakis életteli elemeket tartalmazott. Sajtok, szőlő, alma, rukkola - csupa élet, semmi halott szövet. Valamint, folyamatosan adagolt vörösbor a szabad gyökök ellen és a vörösvértestek támogatására. Meg mert qrva finom. 
Depersze további nagyon plasztikus részletekkel is szolgálhatok a borválasztást illetően:
Faire la queue de paon dans la bouche. Un vin (...) est (...) suave quand il produit une impression douce et dégage un charme irrésistible; on dit alors qu'il fait dans la bouche la queue de paon.
Kitöltöd a bort a leheletvékonyra gömbölyített pohárba, kicsit megforgatod benne, hogy megmutassa minden színét, majd hagyod, hogy a hármas cuvée feltüzeljen és elzsongítson. 

La vie est belle.

Napi Igen - November 19.

Friss ágyneműből másztam elő. A legjobb dolgok egyike. Új álmokat és tisztább nappalokat ígér, belehenteredni majdnem olyan jó, mint nyáron hátradőlni 1 szénakazalba.
Új álmok azért kellhetnek, mert a régiekről kiderülhet, hogy már nem olyan testre szabottak, mint egykor voltak. Kicsit szorít derékban, meg rövid a szára és már nincs is olyan fénye: az ember kinövi az álmát is. Hiába volt kényelmes, esetleg vonzóan izgalmas, a beépített önmegsemmisítő program minden álom esetén beindul, így irányítva ébren tett lépéseinket 1 még merészebb felé.

Ma is növeltem a lakatlanom C-vitamin tartalmát. Örült neki.

A novemberi  délután olyan színskálát villantott a Ligetben, hogy az összes celeb összes dekoltázsa sem érhet a közelébe. Csak bámultunk és fényesedtünk a váratlan nyalábokban. Hiába, ami természet(es), az szép.


Esti performanszom: kalapom alól érkező köszönésemet - hatásszünet után - baritonkórus viszonozta.

Napi Igen - November 15.

Napsütésre ébredtem. 

Feltöltöttem a madáreledel-készletet. Majd embereledelt is szereztem. Aztán ettem, amit főztem.

Interurbán (is) szociális életet éltem. 

Felöltöttem a bagirabőrt és nekiiramodtam. Bruttó 25 percig és rengeteg oszlopig tartott párduclétem. És olyat tettem, mint még soha: előztem! 

A szolid bővérképzéstől bordeaux a nyelvem. 

Napi Igen - November 13.

Reggel úgy alakult a lámpajárás, hogy pont oda tudtam adni a lakatlannak a narancsot. Ma is mekköszönte a tegnapi reggelit. És még az ablakot is vissza bírtam csukni. 
Bár lehet, hagyni kellett volna leengedve és akkor olyan filmsztárosan lobogott volna a hajam a reggeli forgalomban meg a friss napsütésben.

Szociális életem igazán felemelő. A barátok tk a saját létezés kiterjesztései; így lehet nem csak hosszan, hanem szélesen (is) élni.

Hasznosságom továbbra is megkérdőjelezhetetlen.  

Férfierőből kifolyólag hozzájutottam a C-vitaminomhoz. (Letekerte a doboz tetejét.)

A lehullott falevelekben zajt csapva sétálni és közben a levélformák sokféleségének örülni elérhető luxus. 

1 fahéjszínű és 1 fekete csau voltak a hab a tortán.

Napi Igen - November 11.

A reggeli kapunyitás varázsos pillanata, amikor észreveszem a kapun a pókhálót, s rajta a ködcseppeket, ahogy átsüt rajtuk a Nap. Fénycsipke. 

Az Ősz további hozománya a levélcsokor, ami nem csak színt, de igazi novemberi szagot hoz a mai napba. Kicsit fanyar, füstös, erőteljes illat, benne a nyár összes napsugara, az őszi esők súlya és a földet érés elfogadása. Azért nem szomorú, mert tudható: lesz még fent, lesz ez ugyanígy és mégis máshogy. 

Amúgy hasznos tagja voltam a társadalomnak, és még jól is éreztem közben magam.

Ettem 1 felnőttadag sütőtökkrémlevest.  

Szereztem vacsorát az újdonsült lakatlanomnak, de már nem volt műszakban, mire a kereszteződéshez értem. Így lett a mai vacsorájából a holnapi reggelije.

Napi Igen - November 10.

Ma igazán érdemes volt bemenni a zirodába: az egész nap süteményekkel telt. Meg a kedvenc csapatommal persze.

Gondos kezek ismét lemosták a csodajárgány szélvédőjét, és még enni is adtak neki. El vagyunk kényeztetve.

Hazafelé lett új lakatlanom, úgy örült az olívás stanglinak, hogy bántam, amiért nincs nálam több. Szép nyakkendője van egyébként.

Datolyaszilvát vacsoráztam. Jó kis Activity-feladvány lenne elmutogatni. Tessék mekkóstolni, nem csak egésséges, de finom is. Így néz ki: 

Datolyaszilva

A reggel kiadagolt cinkeeleség eltűnt. Jó hír, mert ez azt jelenti, hogy a madárhorda 3 nap távollét után is emlékszik rám.

Esti program: belbecsem mellett a külcsínemet is (sz)építem.

617 - Életmentő, pékáru

Simon doktort a kisboltban érte a hívás, éppen a frissen sült croissant-ok előtt tobzódott. Szerette könnyű roppanásukat. Óvatos válogatásába csörömpölt a szolgálati telefon; ügyeletbe osztották vasárnapra. Loholt a bázisra, bevágódott a már villogó mentőautóba. 

A croissant-ok tapintatlanul illatoztak a zacskóban. Simon kényelmetlenül érezte magát emiatt, de már nem tudta semmissé tenni a pékárukat. Kollégája, Lajos szenvtelenül vázolta a riasztó helyzetet:
 - 1 idős férfi rosszul lett a vonaton. Közterület, szóval akár rendőrökre is kell számítani. - Simon nehezen egyeztette össze őszisárga vasárnap délutánját 1 esetleges halálesettel. Nade nem kell rögtön rosszra gondolni, biztos csak leesett a vércukra, vagy felugrott a vérnyomása - hessegette el a rémképeket. 

617 félóra után ocsúdott olvasmányélményéből. Feltűnően régóta vesztegeltek az állomáson. Kinézett az ablakon; a színes novemberi tájba 1 mentőautó villogott be csendesen. Az utasokkal persze senki nem közölt semmit. 

A halálhír lassan araszolt előre a sínen; 1 órába is beletelt, mire az első kocsiig ért. Bosszankodás, értetlenkedés csapott fel, a távozó lélek talán még hallotta is a méltatlankodást, amelyet a rosszul választott időpont váltott ki az utazóközönségből. 617 próbált elvonatkoztatni a helyzettől és a sosem ismert idegen halálán morfondolt.
 - Biztos mindig mindenkire sokat kellett várnia és ezért várunk rá most ennyien. - 617 remélte, csak rémhír, ami terjeng. Mindenesetre, ha igaz, biztosan örömmel várják ott, ahova érkezik. Mielőtt azonban teljesen elérzékenyült volna kitalált történetétől, gyomra mogorván visszarántotta a valóságba. 617 élelmiszerkészletei végesek voltak, elvégre nem világgá indult, csak haza. 

Simon doktor gyorsan felmérte a helyzetet és megkönnyebbült. Akihez hívták, rosszul volt ugyan, de nem végzetesen. Hipoglikémiás kóma, a beteget azonnal el kell látni, mozgatni nem lehet. A 2 orvos kapkodás nélkül, pontos mozdulatokkal dolgozott. 

Az utasok találgatták az eseményeket, az életveszély híre gyorsan terjedt, a feszültség kioldódott az arcokból, vadidegenek beszélgettek egymással, hasonló eseteket emlegetve. Előkerültek a szendvicsek, vacsorára dobozolt ebédek. 617 erősen gondolt a datolyaszilvára. Nyugodt körülmények között tervezte felvágni, ám éhsége dilemma elé állította: most, vagy 2 perc múlva egyen?

Simon doktor elégedetten paskolgatta az eszmélő beteg kezét. Kikérdezte, azonosította, nyugtatta az idős utast. Hogy oldja zavarát, viccelődött. Az 1 napos kórházi megfigyelést azonban nem sikerült vonzó színben feltüntetni. 
 - Olyan uzsonna várja az autóban, hogy otthon se kapna különbet! Mire megfalatozunk, már oda is érünk! - győzködte Simon a beteget. Mégis csak jól jönnek a croissant-ok - örült magában. Tolták a megmentett életet a mentő felé. 

617 belelépett cipőjébe, kék fűzők kunkorodtak lába körül. Kidugta fejét az ablakon, a hűvös szél a fülébe csípett. Lehunyt szemmel mélyet szippantott a fafüstös légből. A peronon közeledő kedélyes nevetgélés zökkentette ki légcseréjéből. Olyannyira, hogy csak pislogni tudott meglepetésében:
 - Simon Márk?! - nyögte maga elé. Itt és most? Hogy kerül folyton a közelébe?! 

Az orvos vidult az ablakokból fürtökben integető utasok látványától. Lám-lám, hogy örülnek az életnek - még ha másé, akkor is. Majd botlott egyet saját lábában és rökönyödésében:
 - 617, Tüskés Vanek, vagy ahogy akarom ITT?! - majd 3-asba kapcsolt a tolószékes bácsival.
 - Meghívom 1 kroászanra Dömoázell! - kurjantotta lelkesen és integetett. 

Szívélyes invitálását elnyomta az induló mozdony sivítása. 
617 erősen bánta, hogy eleddig nem fejlesztette szájról olvasási technikáját. Akkor most tudná, mire szól a meghívás.