Napi Igen - Augusztus 2.

Ma az volt az első dolgom, hogy feljegyeztem az álmaimat. Na nem ilyen nostradamus-i célzattal, csakcsupán személyiségfejlődésem érdekében ezt a forrást is kiaknázom. Hogy rejtve semmi ne maradjon rólam előlem.

Aztán megreggeliztem a cinkékkel. Jó fejek voltak, beköszöntek a baromi koszos ablakon, elújságolták a legfrissebb híreket, majd tovaszálltak.

Hogy fedezzem szervezetem D-vitamin szükségletét, kifeküdtem a napra, s főttem saját levemben .Csak azért nem szenesedtem az erkélyre, mert folytam patakokban az alapos hidratálásnak köszönhetően. 
Jött 1 szitakötő, megkörnyékezte a vizemet, de mivel már beleittam, nem kért belőle. Átsütött rajta a Nap, úgy körözött a pohár felett, mint 1 hártyával körülhatárolt vibrálás. 

Miután kisült majdnem az összes zsírom, szociális, majd fogyasztói életet éltem. Ennek eredményeképp eltűnt 1 cannes-i fagyikávé bécsi operatortával, viszont feltűnt 1 fehér szandál a lábbelikészletben. És kultúrát is vételeztem, hogy ne csak a primér fizikai valóm épüljön. 

Most, hogy ismét szerenádoznak a tücskök, jöhet az olvasmányélmény és a végre szénsavmentes sör. 

Napi Igen - Augusztus 1.

Az augusztus azt hozta, hogy a csigákat nem kell hajigálnom, mert végre felspuriztak a nyomvályúból a füves terepre. Remélem, ez így is marad.

Majdnem elszállítmányoztam 1 másik szomszédot ugyanarra a piacra, mint az előzőt, de az utolsó pillanatban meggondolta magát és visszainalt a lakásba. Lehet, nem vett melltartót, vagy zoknit a papucsba és így kénytelen volt lemondani a pompás fuvarról. 

Láttam 1 kétlábú kutyát; xencsére csak online, nem 3D-ben. A 2 mellső lábával született és nagyon ijesztő első ránézésre. Másodikra is, viszont az is feltűnik, hogy ez mennyire nem zavarja abban, hogy jól érezze magát. Hogy olyan örömmel játsszon a fadarabbal, mint humánok semmivel se. Van 1 halom barátja, őket se zavarja, hogy a haverjuk feleannyi végtaggal bandázik. Semmi depresszió, semmi frusztráció, zéró para, maximális életöröm.
Szóval xintem tökre el lehetne lesni a trükköt, hogy a sok bezöldült fejű humán helyett fülig röhögősek mászkáljanak. Játsszanak, örüljenek a barátaiknak és higgyék el, még az se tragédia, ha furcsák.

A lépcsőházban megmentettem 1 színes lepkét - ha már a csigákkal nem jótékonykodhattam reggel. Vergődött az ajtóüvegen és fogalma nem volt arról, hogy 1 méterrel odébb a szabadság. 
Azt hiszem, a zember lánya is van így olykor. Összeveri magát ijedt igyekezetében, s nem veszi észre az üvegkalitkája tárt ajtaját. 

És hát ma kicsekkoltam a Cégtől, hogy soha többet vissza ne menjek. Egy darabig legalábbis. 

To make my dreams come true.

Napi Igen - Július 31.

Mai napom a városban keretes szerkezetű volt. 

Van 1 lakatlan az 1ik kereszteződésben, akivel már volt néhány interakciónk. Nagyon jól nevelten köszön, még akkor is, ha épp nem adományozok semmit a ragyogó mosolyomon kívül. 
Mára viszont összegyűjtöttem a - még le nem járt - csokimikulásokat/nyuszikat/tojásokat az erre dedikált kisszekrényből és szerencsére a lámpajárás is kedvezett, úgyhogy oda tudtam neki adni a pakkot. Remélem, nem cukorbeteg. Meg hogy nem is lesz az, ettől az adagtól. 

A zirodában volt szerencsém asszisztálni 1 személyiségfejlődéshez, ez kicsit olyan, mint szülésznőnek lenni. Mongyuk, még csak kutyaszülésnél segédkeztem, de nem reklamált a páciens. 
Szóval, ez tök jó, ahogy szintet ugranak körülöttem a zemberek és tanúja lehetek. 

Aztán többszöri dicséretben részesült a mai toalettem.

Aztán 1 másik lakatlan bekeretezte a napomat; de mivel reggel lepasszoltam a csokipakkot, neki már nem jutott semmi a rengeteg eszemen és bűbáj személyemen kívül. 
Valamelyiket értékelte, mert sokkal többet értekeztem vele, mint eredetileg terveztem. 

A napot pedig citromos sörrel és olvasmánnyal rekesztem be.

Napi Igen - Július 30.

A napindító csigahajítás után annyira rendes voltam, hogy elszállítmányoztam az 1ik lenti szomszédot a piacra. 
Ha így folytatom, még éltemben a fejemre kerül a glória. Az csak azér macera, mert így se férek be mindenhova a centijeimmel, hát még 1 imbolygó karikával a fejem fölött.

A társas ebéd után a sütőipar virslije: minyon! Rettenetesen édes, a cukorsokk garantált. Ámde szervezetem szokta a váltott előjelű behatásokat, így ezzel is megküzdöttem. Főleg, hogy épp előtte méltattak túlélési stratégiámért - dagadtam a székben, mint a lángos tészta.

Ma jóhírszerda van; megtudtam, hogy becses személyemnek kifejezetten javallott a KÉPzelgés, szóval a Nagy Nyári Szabadság után bele is vágok a képgyártásba. 

És még meglepetés is jutott mára, a hírmondó rég nem látott (engem), ennek ellenére vagy ezért? szembesített jobbik énem legjobbikával. Hö. 

Kezdhetek komolyan aggódni; még pár ilyen verbáldíjazás és személyiségem fehér foltjai eltűnnek. Marad fénylénységem szuperlatívusza.
Ámde nota bene: a valóra vált álmokba bele lehet rokkanni.

Jöjjön az olvasmány, majd a (veszélytelen) álmot hozó tücsökszó.

Napi Igen - Július 29.

Most már tuti nirvána-esélyes vagyok, legalábbis ha a megmentett életek számát nézzük. És még lakóépületet is mentettem. 
Igenigen, ismét csiga - az eső előhozza őket, és még örülhetek, hogy nem gilisztákkal telítődik az udvar. Abban az esetben kevésbé lelkiismeretesen szabadítanám fel a járgány elől az utat. Így viszont ma is áthajintottam 1 eltévelyedett házas jószágot a szomszéd telekre, hogy ne a keréken kenődjön át a másvilágra.

Visszafogtam magam ahelyett, hogy belementem vón 1 munkahelyi verbálcsörtébe. Pedig felettébb vonzó alkalom kínálkozott 1 kiadós és jóleső osztásra. Éljen a diplomáciai érzékem!

Ha már meló: közelégedettségi indexem ma jelentősen nőtt. Hatékonyságom is. 
Valamint, mentorrá lettem önként és dalolva, hisz szívemen viselem a láncvértet nép jólétét.

Olvasmányélményem szórakoztató, mint 1 jobbfajta vidéki eltévedés analóg térképpel. Utóbbit sokkal lassabban értelmezem.

A napot pedig friss ágyneműben végzem, illatos és szélfútta kék pöttyök közt.  Könnyű álmot hoznak.
 

Napi Igen - Július 28.

A parádés reflexeimnek köszönhetőn ma 2! ütközést is kivédtem. Jójó, gondolom, a zangyalok szárnya is közbeintett, de mégis csak én ültem a csodahajtányban és én uraltam a helyzetet.

Ma több ízben is - csoki, grépfrút és barack - végeztem testgyakorlatot, hogy ne csak a lélekjelenlétem legyen csodálatra méltó, hanem a fizikai is.

Közeljövőbeli kilátásaim ígéretesek, kalendárom sűrűsödik, pöttyszerkóm sorozatos mustrának lesz kitéve. Sulykolhatom a patakban.

Viszont a 863 muslicából 1etlen 1 dögölt a csapdába. Lehet, ezt már ismerik. Más cselt kell találnom. Mongyuk, addig is szinten marad (avagy nő!) karmapontjaim száma.

Most pedig vadiúj olvasmány! Hátha távol tartja a báránybőrbe bújtakat.


 

Napi Igen - Július 27.

Alváspótlás több ízben - málna, eper, vanília.

Naplégzés meg mellkasnyitás.

Hársasház lettem; a mézem és a szappanom is hársalapú. 

Pöttyösödés estére. Vagyis, debütáltam a hónapok óta beszerzett pöttyszerkómban. Elmentem látványelemnek. 
Begyűjtöttem a Camparimat meg a kisztihandot decens figyelmességgel kísérve.
Megtudtam, hogy mondandóm fele érthető. Vagy alig több - jó esetben. Hm. "Nyelvében él a nemzet." 

A macskák, csigák, szúnyogok és pókok után bevonzottam vagy 863 muslicát. Firnyákos csapdát állítottam nekik. Lehet, vesztettem néhány karmapontot. 

A villámvihar után ismét süt a Nap. Nekem is. A pókok meg szövik tovább a pöttyös báli ruhámat.