617 - Félreértések végjátéka

Nem, ez nem színházi élmény, hacsak télleg nem színház az egész világ, de akkor a xeposztás nem a legjobb - fintorgott 617. - És ki a rendező? S milyen közönség dönti el, hogy melyik darab bukik, s melyiket újrázzák 1 életen át?
Most tanul6 1 új xepet, s csak reméli, hogy nem 1 izzadó tenyerű végzős hallgató abszurdnak szánt vizsgadarabjába osztják be.

A szövegkönyv 1ébként +lehetősen hiányos volt. A hiátusok kitöltése adta a szerep szabadságát. 617 eddigi fellépéseit nem díjazták életfogytos xeplési lehetőséggel. Pedig.
Érzése xint megtett midnen tőle telhetőt. Aztán szivárványszín oldódás helyett ott találta magát 1 (v)égigérő fal tövében. Átugorja? Lebontsa? Ajtót vágjon rajta?
Szövetségre lépett több csodatévővel is, de se Türelemmel, se Bizalommal, se Kitartással nem találta Hogyant. Kaptak ugyan tőle leveleket a nagy távolból, tele bizonytalan instrukciókkal, de hiába.
617 minden vésője, bicskája beletört élete addig legnagyobb vállalkozásába.
Így lett vég.játéka.

A fal ma is áll.

Vendégszöveg

"Les êtres qui s’aiment vraiment sont toujours ensemble, voire plus intimement ensemble, quelles que soient la distance et la durée qui les séparent. Les êtres qui s’aiment vraiment ne sont limités ni par l’espace ni par le temps. Ils sont liés par l’âme, un lien bien plus intime, plus inséparable que celui du corps."
(François Cheng - L'éternité n'est pas de trop)

617 - Napos oldal

Hát ez csodálatosan nagyxű - sóhajtotta 617.

A januári Nap úgy fénylett, akárha márciusi lenne; szikrázva zúgott a szél hátán. A fenyők zöld fürtjei lobogtak, megszabadulván a pókhálós szürkeségtől. A vadkacsák elégedetten hápogtak a patakparton. 617 könnyezett az erőteljes fénytől, így szivárványt látott mindenhol.
Feldobta talpát az erkélykorlátra, hátradőlt a nyugszéken, s hagyta, hogy minden porcikáját átitassa a napfény. Érezte, ahogy töltődik, belső szintkijelzőjén kúszott fel a mutató.

Napcsepp - idézte. Levette látásprotézisét, s behunyta szemét.

Bár a talpán keresztül lélegzett, érezte a zöld tea tiszta illatát, ami kondenzcsíkon húzta maga után gondolatait. Mélyen letüdőzte a fényt, s hosszan kifújt mindent, ami esetlegesen még nyomasztotta.
Ódejó, ódejó, mindenjó - ismételgette magában 1re csak - hát kell ennél több?

Önfeledten fotoszintetizált tovább. Ujjaiban lüktetett az Élet.

https://www.youtube.com/watch?v=bNowU63PF5E

617 - Hirdetés

A fej a dédszülők konyhájában "ült" a padon. Csak fej; de élt. 617 ismerte. Nem igazán értette a helyzetet. Sőt.
1 ismeretlen figura korholta a fejet. Vitatkoztak. Az idegen végül felpofozta a fejet, amiért hagyta, hogy idáig fajuljanak a dolgok. 617 ekkor bement a tisztaszobába összepakolni a cuccait. Az ismeretlen és a fej ekkor már sírtak.

617 biciklizett, de nehezen haladt, a kavicsúton minduntalan elsüllyedt a kereke. Nézte a házakat, kapualjakat, lépcsőket. Nem ismerte ezt a falut, csak tudta, hova kell mennie. Odaért, a kaptató meredek volt, már várták a kavicshalom tetején lévő ház előtt. Leszállt, hogy feltolja a bringát, kerülgetve a nagyobb kőcsúcsokat. Tisztára, mint a Marson - gondolta. Noha még nem járt ott.

A qtyája már nagyon öreg és sehallselát szegény. Rövid sétától is elfárad, s lépcsőzni se tud; liftezni kell vele. Séta közben 617 észrevette 1 régi ismerősét a placcon, meg is örült neki. Az nem ismerte meg. Vagy csak úgy tett. 617 nem értette. Kezdtek sokasodni az érthetetlen dolgok.
Felliftezett a jószággal, már nagyon várták otthon. Izgatottan mutatták neki a TV-ben, hogyan siklott ki a vonata. Még jó, hogy éppen nem ült rajta, hanem pont a baleset előtt szállt le róla. Kész xencse. Persze nem volt jó végignézni. Kivételesen pozitívum volt, hogy 1xre nem lehetett 2 helyen.
Kicsit megnyugodtak.

Az iroda is új volt, de azért voltak ismerős, régi arcok. Olyan is, amelyikkel 617 nem feltétlen szívesen találkozott. Most mégis 1ütt mentek a mosdóba, ahogy a csajok szoktak. A tejüvegajtó mögött világos, 1terű helyiség, 617nek nehezére esett könnyítenie magán; csak +szokta a fülkéket. A tükör előtt polcocska, csupa hasznos holmival, úgy mint púder, fogkefe, sminkkészlet, néhányan éltek is a lehetőséggel. 617 esse értette, minek kell a zirodában ennyit szépítkezni.

Úgy ébredt fel, hogy semmit nem értett. Jól indul a nap...
Gondolta, felad 1 hirdetést; álomfejtő kerestetik jeligére. Jelentkezéseket a tönkölybúzapelyva-párna alá kéretik eljuttatni.

A palacsintaképű Hold meg tehet 1 szívességet - dühöngött szolídan 617.

Tömegközlekedés

A reggeli trolizás olykor szórakoztató is. Ma éppenséggel azért, mer 1 ilyen ült a sapkám szélére:

Persze nem láttam ennyire részletesen, mer épp nem volt nálam az elektronmikroszkópom. Egész pontosan, sokan ültek a sapkámra. Merugyebár mostanság havazik. Ami indokolt januárban. Vagy legalábbis, elfogad6ó.
Szóval, ez még nem is volt gyanús.

Aztán vmi fura zümmögés tűnt fel. Kicsit megzavart, mert viszont a méhek virágporzása se nem indokolt, se nem elfogad6ó év elején.
Figyeltem, a többiek is hallják-e. Nem hallották. 1re kínosabban éreztem magam. 1re koncentráltabban füleltem. Sherlock Holmes 2-nek köszönhetően vérprofin beazonosítottam a forrást: a sapkámról zümmögtek! Hópihéék.
Tk nem is zümmögtek, hanem ahogy zötykölődtek velem 1ütt a pesti tömegközlekedésben, 1mással irigylésre méltó összhangban rezegtek.
A (k)hórus ezt dalolta:

Ennyit a "fekete hangról". Mindenesetre, most már kicsit más füllel nézek a hóra.

Wings of love

Rájöttem! 

Nem a kék madarat kell várni, hanem xelemszárnyú madárrá lenni.

617 - Holdvilágos éjszakán

A telihold - megnyugodva gömbölyűségében - ott ült az 1ik felhő fodrában, a mélykék égbolt jobb szélén.

- Nálad van a szívverésem? - kérdezte tőle némán 617. Az erkélyen állt és hallgatta az éjszakai csendet. A fák elnézően (r)ingatták ágaikat, s nem szóltak semmit.
- Ugyan mi szükségem lenne rá? - fénylett csodálkozva a Hold - Biztos megvan, csak figyelmesebben kéne körülnézned.
- Áááá - sóhajtotta 617 - Hiába hallgatózok befelé, csak valami utánzat kopog itt bent. Az enyém nem ilyen volt.
- Olyan nincs, hogy vkinek csak úgy eltűnjön a szívverése - hitetlenkedett a Hold.
- Eddig én se hittem - vallotta 617.
- Próbálkoztál újraélesztéssel?
- Igen, de eddig hasztalan. Ami azelőtt 6ásos volt, most eredménytelen.
- Na és próbáltad megálmodni? - igyekezett segíteni a Hold.
- Azt meg hogy?? - ámult 617. Lábán lassan kúszott fel a hideg.
- Biztos tudod, hogy mint a kérdések, úgy a válaszok is benned vannak. Van, amelyik a felszínhez közelebb,  de olyan is, amit ébren sose találsz meg. Csak álmodban - ha éberen figyelsz.
- Ez kicsit paradox, nem? Éberen álmodni. Mind1, úgyse tudok aludni. - legyintett 617 - Vagy ha mégis, azokban az álmokban nem sok köszönet van.
- Mindben van. És mind kell valamire. Ne tiltakozz ellenük. Még akkor se, ha fájnak. Úgy kaphatod csak vissza a szívverésed, ha megéled az álmodott érzelmeket - ébren is. Nem lehet megúszni.
- Ettől tartottam - hajtotta le fejét 617. - De olyan rossz ám - súgta a Holdnak - Nehéz.
- Igen, már mások is mondták. - ismerte el a Hold palástolt közönnyel. - De el kell döntened, kell-e vissza a szívverésed, vagy sem.
- Kell, persze - nézett fel 617.
- Akkor álmodj csak bátran. Remélem, mire legközelebb eljövök, jó hírekkel fogadsz - búcsúzott a Hold és kiúszott a látótérből.
- Én is - intett 617. Lábai teljesen lefagytak már.
Erre felébredt.

Keresztben feküdt az ágyon, derekán a paplannal. Kitapogatta tönkölybúzapelyva-párnáját, elvackolt. Arcáról letörölte a csípős kis sószemcséket. Nézett bele a sötétbe. Nagysokára aludt el.