617 - Az utolsó rúgás

617 az utolsókat rúgta. Az irodai létforma összes evilági megnyilvánulásába. Érezte, már alig valami választja el a valóságtól.

Kilép a virtuálcellából és beleveti magát a felszabadulás mákonyosan mámorító virágoskertjébe. A szabadság, mint 1 frissen mosott hálóing, már ott lengedezett körülötte, érezte izgalmasan nyugtató illatát, a levegő, amit felkavart 617 körül, frissen izzott, kalandokat ígért.

Így lehet tisztességes adventet teremteni - gondolta -; idővel. Saját, privát, külön bejáratú idővel, ami csakis az övé és azt csinál vele, amit akar. Most például, felkészül. Csinos kis csomagot masniz szívéből, kifésüli lelke gubancait, lemossa a stresszfoltokat aurájáról, kiporszívózza fejéből a romlott gondolatok maradékát is, és imígyen megtisztulva, örömre fogékonyan várja a fényt a téli éjjel-nappalok szürke közönyébe. 



617 - Kívül-belül

617 felkapaszkodott a zene hátára, s elindult, hogy bejárja hátországát.
Palestine elandalította, mint 1 jófajta füstölő, amitől középkori templomba teleportált, amint beszívta az illatát.
http://www.youtube.com/watch?v=4S10kflVkKU

A külső utazás ideális dekort nyújtott a belső úthoz is.
Gondolatai gomolyogtak benne-körülötte.
 - Tu es vraiment splendide! - látta meg hirtelen, ám szorosan mellette toporzékolt a Hangulatember, s kitartóan kiáltozta:
 - Miss Rugalmatlan, hol késik? Megígérte, hogy jön!

A villámcsapta, égdörgésbe süketült fa törzse fehéren  világított a barnásszürke mezőben, mint nyílt lábszártörésben a sípcsont.

Szófoszlányok, félmondatok rebbentek fel 617 közeledtére, akár a varjúcsapatok a szántóföldeken.
A gondolat/érzésmaradványok hömpölyögtek, némelyik nyúlánk nyírfaként kimagaslott, jelezvén, hogy ott állnak Till the End.
http://www.youtube.com/watch?v=3Qm--yiIzAE

A töltések láttán felötlött benne, hogy talán ő is építhetne gátat. Szűrőt, filtert, a mostani lakmusz helyett.

Zongoraszónak kéne lenni - mélázott 617, de aztán a zakatolás ritmusára ez kipottyant a fejéből, s 1 mp alatt elkeveredett a többi gondolat között.
Belső útja vezette, gitárhúr jelölte az ösvényt. Sok. Párszor már letért erre-arra, próbálgatni. Hátha talál vmit. Hátha rátalál. Itt is, ott is magára talált. Így-úgy.

A tarlók, kiserdők, közutak néha saut de loup, néha önmaguk voltak.
A tereptárgyak önmagukban és környezetükkel 1ütt léteztek. 617 magára ismert a pár sárga levelet őrző fában, a félkész házban, a tükröző tófelszínben. Ő is változtatta alakját, attól függően, mihez-kihez kellett igazodnia.

Pedig. Xetett tudni dolgokat. Xette látni, mikor/mihez kell kapcsolódnia. Mert akkor növesztett 1 vegyértéket. Vagy csökkentette a kapcsolódási pontok számát.
Ezért volt szüksége időre, hogy bentről indulva, szép lassan alakulva felvegye azt a formát, ami adott helyzetben illeszkedik.
617 levegő volt, nem okozott problémát az alakváltás. Xetett mozgásban lenni, csak hát a levegőnek is idő kell, mire 1ik állapotból eljut a másikba.
Tudvalevő, hogy hő 6ására a részecskék gyorsabban mozognak. Ehhez hasonlatosan 617 is gyorsabban közeledik meleg érzelmi közegben, s persze olyan kontext is van, ahol a lég is megfagy.

617 lépdelt, Dust Lane, ismerte fel, s visszanézve még épp látta, ahogy csillagporos lábnyomait felkapja a semmiszél.
http://www.youtube.com/watch?v=d80o6uTNoPI
Itt már járt. Ahogy haladt, a gomolyag kissé megnyílt előtte, majd újra összefonódott mögötte. Bizonytalanul ismerősek voltak a gondolatok. Akadt, amelyiket már rég látta/hallotta, s persze volt, amelyik csatlósként követte bizonyos távolságból.

A gondolatom én vagyok. Ezért nem bírom abbahagyni. Ki is mondta? Talán Sartre.

A vonósok lüktetésével tért vissza a külvilágba, s találkozott saját magával. +érkezett úticéljához.
Az alakváltás 70%-os készültségi fokon állt.
Inkompatibilitási faktort eliminálni! - szirénáztak 617 fejében. 1 kis fáziskésés még nem a világvége - nyugtatgatta magát. A vészjelzés lecsengett benne.

Finisben

Most, hogy már a cél1enesbe fordultunk a naptárban, listáztuk (jó)kívánságainkat a jézuskának és minden potenciális kívánságteljesítőnek, feltehetőleg már kellőképp karácsonyi hangulatba térítettük magunkat.

Ha ez esetleg mégsem sikerült volna a fogyasztói társadalom, a tömegiszony, a munkahelyi stressz, az államháztartási hiány, vagy a veszélyeztetett fajok 1re súlyosbodó helyzete miatt, még mindig nyúl6unk némi segédeszköz után, hogy fenyőszagú feelingbe ringassuk magunkat.
Mint például:
http://www.youtube.com/watch?v=Ei8hqpp0Lz8

Vagy ha némi bátorításra van szükségünk energiatartalékaink végső 6árán, s úgy érezzük, elkelne a szociális háló alánk, hagyatkozzunk társainkra:

Konyhanyelvtanfolyam - Mézeskalács kezdőknek

Jelen dokumentum célja a karácsonyi előkészületek megkönnyítése, az agyvérzések és idegösszeomlások elkerülése azáltal, hogy érthető és követhető módon instruáljuk a (kevésbé) rutinos, ám annál eltökéltebb házikisasszonyokat (az esetek elenyésző százalékában a háziúrfikat).

Mindenekelőtt, megfelelő lelkiállapotba való kerülés szükségeltetik. Ezt elérhetjük azzal, hogy mindennemű illetéktelen elemet eltávolítunk a majdani tett színhelyéről (qtya, macska, haladóbbaknál férj/feleség). A belső harmóniát megcélozhatjuk továbbá teával, csokival, halk zenével, és feltöltött telefonnal, hogy az esetlegesen kritikus helyzet(ek)ben kéznél l1n 1 gyors konzultáláshoz, vagy 1 hosszas bömböléshez. Amint úgy érezzük, felkészültünk, xezzünk 1 tálat, amiben elkövetjük a mézeskalácsot, s 1 fakanalat, amivel a későbbi torkos(!) kezeket csapkod6juk. Fog még kelleni tepsi, s 1 tálca, vagy bármi 1éb, amire a sült angyalokat kiszedjük.

És most jöjjenek a lépések:

Első lépésben ősmasszát hozunk létre 15 deka porcukorból, 5 deka rámából. Ne ijedjünk meg, ez ilyen reménytelenül fog kinézni:

Ősmassza

Ezt egész addig adjusztáljuk a fakanállal, míg szilárdból folyékonyabb halmazállapotot nem vesz fel. Gépi erő bevonásával időt nyerhetünk, ámde ízélményt vesztünk. Második lépésben fokozzuk a helyzetet, s hozzáerőlködjük a 25 deka mézet. Fontos ügyelni, hogy felhasználás előtt ne 1ük meg, bármilyen finom is.

Mézzel folyó



Következik az egész tojás. Megtévesztő ugyan, de ne feledjük, hogy az „egész tojás” a héja nélkül értendő.

Tojással

Addig keverjük, addig kavarjuk, míg az alábbi állományt nem tudhatjuk a tálunkban:

Állomány

Eddig elért sikereinken örömködünk néhány percet, örömünket megoszthatjuk az előrelátón odakészített telefonon barátainkkal, családtagjainkkal. Figyelem: kizárólag távol tartózkodó tagokkal osszuk az élményt, mert különben mindenkinek kóstolót kell adni, aki tudomást xez a műveletről, s a készülő 1 adag véges számú felhasználó kiszolgálására elegendő.

Tovább haladva a mézeskalácsúton, előrántunk 1 kvskanalat, amellyel addícionálunk 4 szódabikarbónát, s 2 fahéjat.  Utóbbi őrölt l1n, a gyújtósról lehántott darabok súlyos mértékben károsítják a humán szájszervet és az ízértéket.  A kupacok elrendezését saját szépérzékünk xint alakítsuk, fontos, hogy a folyamat ne csupán produktív, hanem dekoratív is legyen. A kompozíciónak akár címet is adhatunk.

Kompozíció

Az elemeket homogenizáljuk a fakanállal, majd búcsút mondunk az 1ségnek, s ráöntjük az 50 deka lisztet.

Meló

A látszat nem csal, valóban melós eldolgozni a masszát, olykor megcsaphat minket a sors kegyetlen szele is a gyúrás közben, de ne adjuk fel! Tűrjük a mindenfelé nyúló anyagot, ne lázadjunk a homlokunkra ragadó tészta ellen, nagy türelemmel és kitartással gyúrjuk. Esetleg segíthet, ha közben hőn xetett főnökünk, vagy a dög szomszéd képét vizionáljuk a tálba. Hihetetlen erőket szabadít fel!
Döbbenetes megkönnyebbülés áraszt el minket, amikoron a massza már 1neművé alakulva a kezünkben marad, tapadás nélkül.

Akármekkora is a kísértés, ne dobjuk el, jusson eszünkbe az eddig elvégzett munka. 1 hevenyészett örömtáncot ellenben lejthetünk. A gömböcöt a tálból átköltöztetjük a gyúródeszkára. Figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas képi elemek következnek:

Gömböc

Nem, nem a gömböc a zavaró tényező, hanem az, hogy ebből kell síkidomot gyártani. Sodrófával, sűrű anyázással, még sűrűbb alálisztezéssel, mert ugyanis odaragad a cucc a deszkához. Kritikus alfolyamat, gyengébb idegzetűek meditációs testhelyzetben végezzék! Pár kocka csoki, lassú kortyokban elfogyasztott orbáncfűtea nagyban elősegíti a megtépázott idegrendx regenerálódását.

Pihenésképp előtúrjuk a szaggató formákat (ha eddig még nem tettük) és kiválasztjuk a kívánt alakokat. A hintaló necces, mert rendxint bennszakad a feje, vagy a farka. A karácsonyfa kevésbé szofisztikált, ám annál kezesebben alkalmaz6ó.

Szerencsésnek mond6juk magunkat, ha elértünk az alábbi fázishoz:

Fázis

 

Kijelenthetjük, hogy az oroszlánrészen túlestünk, jöhet a laza levezetés. Ez a tészta (és nem a ruhánk) szaggatásából, valamint angyal/csillagsütésből áll.

Ha megfelelő számú forma áll rendelkezésünkre, az elején említett rámával kikenjük a tepsit. Saját, jól felfogott érdekünkben gazdagon. Senki nem xeti ugyanis kapargatni az edényt, és most nem célunk új szénizotóp előállítása sem.

Imígyen előkészülve, a szaggatásokat óvatosan áttelepítjük a deszkáról a tepsibe. Számítsunk rá, hogy nem fog zökkenőmentesen történni. Némely csillag halk sóhajjal megválik ágától, a karácsonyfa elhagyja a talpát, angyalunk félszárnyúvá lesz. Türelemtartalékainkat kiaknázva reparáljuk a bice-bócákat, pótoljuk a hiányokat, majd elégedetten konstatáljuk a megtelt tepsit:

Megtelt



Az előzetesen 180-200 fokra melegített sütőbe betoljuk a cuccost, s a kb 10 perc sülési idő alatt további formákat szaggatunk. Igen, ez újabb gyúrás-simítás-gyúrás-simítás fázisokat jelent.  Mindaddig, míg már a legkisebb csillag se fér a matériára. A maradék anyagot tetszés xint pogácsára, trapézra, kúpra, vagy virágra formázzuk, s mondatvégi pontként az utolsó adag sütetbe helyezzük.

A minimum 180 fok azért fontos, mert lentebbi hőfokon kalácsunk szárad és maximum karácsonyfadíszként alkalmaz6juk. Ilyen is volt már a történel(m)emben, ám okos a más kárán tanul, s nem kockáztat 1 délutánnyi melót a végső lépéskor.

A kisült kalács szemet gyönyörködtető, karácsonyszagú, ajándékízű és módfelett sikeres családi-baráti körben:

Kisült

Ha a mutatvány végére értünk, veregessük meg a vállunkat, fennhangon dicsérjük kitartásunkat, eddig mélyen megbúvó őstehetségünket, s lehetőség xint hagyjuk a mosogatást másra.

A háborús övezet megszüntetésével, a kötényből való kivetkőzéssel, légzésünk normalizálásával s tündérfiókunkból elővarázsolt bájos mosollyal  ismét fogadhatjuk eddig izolált családtagjainkat.

Készüljünk fel a kistányérnyi szemekre, az ámuló sóhajokra, az elismerő bólogatásokra, s viseljük őket könnyed eleganciával. Következő karácsonyra pedig minimum dupla adaggal számoljunk; csodálatos teljesítményünk ugyanis páratlan gyorsasággal fog terjedni.

Teljesítmény

Fehér

Gyermeklelkűeknek porcukrosak a fák.
Gyomorbajosaknak szódabikarbónásak.
Függőknek amfetaminos - legenyhébb esetben.
Munkásoknak mészporos, cukrászoknak sütőporos.
Nővéreknek vattapamacsosan puha a táj.
Holle anyónak dunyhából-tollpihés.
Tisztaságmániásoknak korpás.
Pékeknek lisztes.
Telebendőknek darakása ül minden ágon.

Nekem meg sosemvolt hercegnők púdere porzik.

617 - Úton

617 ment-mendegélt a hideg úton, kis csomagját már meg sem érezte a hátán. Tizenév alatt úgy megszokta, akár a púpos a púpját, vagy eszkimó a fókazsíros zuzmópörköltet.
Amit tán sose bír megszokni, az az, ha akadályozzák. A haladásban például. Márpedig ezúttal sem halad6ott saját tempójában. Ezen őrjöngött kicsit, majd túltette magát a kellemetlenségen, meg jónéhány buckán. Xetett volna szárnyalni a világoskékségben, ahol nem áll az útjába semmi, ahol csak a levegő és ő van, de be kellett érnie Földközeli suhanással.

Épp ezen gondolataival foglalatoskodott, mikor arra lett figyelmes, hogy 1 fura alak imbolyog nem messze tőle. Mivel 617 sem xette, ha megbámulták, ő sem meredt a figurára, így azt se tudta eldönteni, hogy micsoda teremtmény szegődött kísérőjéül. A kiderülés nem váratott magára túl sokáig, mert az alak közelített felé, majd mikor már 1 vonalban lépdeltek, mint a rétesváró katonák, bemutatkozott:
- Szia! Én Pszeudo vagyok. És te? - a kezdeményezés messze nem így hangzott Pszeudo szájából, s a kézfogás is elmaradt, mivel ujjai szélrózsaként meredeztek szanaszét minden irányba. Hogy 617 dekódolta a nagyvonalakban felvázolt artikulációt, köszönhető volt a hullámhosszoknak, melyeken ő és Pszeudo 1ensúlyozott, és amelyek nem is estek olyan távol 1mástól.  Igyekezett nem tudomást venni a szokatlan fejmozdulatokról, de nem volt 1xű, mert Pszeudo ráadásul X-et formázott egész lényével, s ettől olyan lett, mint 1 életre kelt kromoszóma.
617 máris szimpatizált vele, pedig a beszélgetés nem volt zökkenőmentes, ahogy útjuk sem.

Hang- és mentálrezgésekkel érintkezve 617 megtudta, hogy Pszeudo nem mindig élt ebben az élhetetlennek tűnő húsfogdában, ám amikor lelke megszületni készült, 1 gonosz vigyorú kobold elgáncsolta és a földi testbe libbenés helyett úgy zuhant, hogy épp csak nyakát nem szegte. Zúzódott tagjait nem 1enesíthette többé sem simogatás, sem törődés. Hangszálai elszakadtak, s hiába sodorta újra a legjobb hangszövő, Pszeudo ezen életében már soha nem lesz képes olyan szépen beszélni, amilyen szépek gondolatai voltak, mígnem szembesült állapotának véglegességével.

Amint összeszedte magát, Pszeudo el6ározta, hogy kitiltja az összes koboldot a földi életből. Nem könnyű feladat, hiszen koboldék kicsik, ám annál alattomosabban célozzák meg a felkészületlen embereket. Emberék nem is tudják, hogyan és mikor, de 1x csak azt veszik észre, hogy már régóta nem él se lelkük, se gondolataik. A koboldok összetördelik, s apró darabonként széthordják őket, s próbálják saját, szürkésfekete lélekvázukba illeszteni a színes emberi lélekfoszlányokat. Ugyanezt teszik a gondolattöredékekkel, majd dühösen elhajítják őket, mikor látják, hogy azok sehogysem illeszkednek féregrágta fejükbe.

617 elképedve hallgatta Pszeudot, aki mindezt saját ármánykoboldjától tudta meg. Hogy felvértezze magát ellenük, Pszeudo elvégezte a Lélektudományi 1etem Jótett szakát, summa cum laude. Most éppen PhD-képzésre jár az Ármány és Szeretet karra, valamint kiegészítő képzésként felvette a Kisimító kezelések és Távolságtartás kurzusokat.

617 még szívesen hallgatta volna Pszeudo történeteit, ám  útjaik elváltak. Pszeudo lekanyarodott 1 keskenyebb ösvényre, ahol koboldokat sejtett. 617 Pszeudo nyakába akasztotta szemfényvesztő talizmánját, amivel kivédhetők az ártó pillantások, s jelzik gazdájának, ha rossz szándékú lény kerül a közelébe. Sokáig nézte, ahogy nagy kilengéssel távolodott. Hogy megnyugtassa magát, 617 1 auraerősítő fénynyalábot is utána küldött. Remélte, Pszeudo sikerrel jár, s hogy még találkoznak.

617 tovább lépdelt, úgy érezte, szárnyal a világoskékségben, s nem áll6ja útját semmi.

617 - Télibáb a zavaron

617 csak állt és hallgatott. Többnyire akkor hallgatott, mikor várták a válaszát, és fordítva. Nem közönyből, mint ahogy félreértették. De persze lehetett magyarázkodni vég nélkül. Unta.

Az öregasszony is csak monta. A nagymonológot betűzdelte csípős rosszmájjal, 617 már csak akkor vette észre, mikor ráharapott. Későn. Hiába próbált kitérni a marás elől, az erekbe másodpercek alatt eljutott a méreg, s érezte, amint megbénítja. Az öregasszony sandán figyelte, hogy vajon elegendő-e az adag, vagy még kell 1 kis puhítás.

617 elszomorodott, hogy már megint bekajálta a dumát, nagy naivan, ahogy nem 1x eddig is. Mindig megfogadta, hogy eztán sokkal körültekintőbben issza a szavakat, de idővel lanyhult a figyelme, feltámadt bizalma, s mivel ettől rövidebbet látott, így rövidebbet is húzott. 

A vénség - biztos, ami biztos alapon - még megdöfködte jól irányzott, alaptalan vádakkal, majd mikor látta, hogy 617 visszavonhatatlanul jégszobrot játszik, lábujjhegyen billegve, hogy elérje, a fejébe nyomta a csörgősipkát. Ez volt a jel, hogy kész a műremeg.

617 érzékelte, mi történik vele, csak épp tenni nem tudott ellene. A Hókirálynő jutott eszébe, aki nemsokára eljön érte, s végérvényesen jégszívet farag saját, pirosan ugrándozó szíve helyére. Noha a Szívkirály már felültette párszor, 617 mégis inkább bevállalta az olykor délibáb (m)ámornyilakat,  semmint a jégkalapácsot, akármit is ígér a Hókirálynő.

 



A Szívkirály ilyenkor persze a csajokat fűzögeti, méltatlankodott 617, a kis hájas puttók meg 2 pofára zabálják a lépesmézet, ami a telibekapott xelmesek csókjaiból származik. A méhes duma csak (hím)porhintés, a csíkos minirepülők viszik a virágoknak a mézet, nem veszik tőlük.

Ámde most nincs idő biológiára, 617nek saját élettanára kell ügyelnie, merha idejegesedik, pát inthet SzabadságSzerelemnek. Pedig bírta ezt a kétpetéjű ikerpárt, lévén maga is Ikrek.

Nos, hát vmi 5let, az kéne, de mielőbb. Nem volt nála 1 se. Gondolatban végigvette a zsebeit, de csak 1 darab morzsálódós reményt talált, régi álomfoszlányokat hősökről, s 1 tenyérnyi, még langyos érzelemvásznat, amit kitartóan szövögetett. A felejtőcseppből már alig gurgadozott néhány a zöld üvegcse alján.

A Hókirálynő hangtalanul állt meg cirádás szánjával, s már suhant is befelé, hódara és hóemberek orra előzte meg. Elégedetten bólintott 617 láttán, majd 1 pördüléssel kisöpörte zsebeiből kevéske útravalóját. Gúnyosan cöcögött, s meg is jegyezte a körülötte tüsténkedő öregasszonynak:

- Hát, úgy látom, vele aztán kifogtuk. Se 1 varázssíp, se 1 lát6atlanná tévő köpeny, csak ezek a kacatok - s kényes cipellőjével odébb billentette az álomhősöket, a színes zsebkendődarabbal 1ütt.  - Mehetünk, már csak meg kell várni, míg teljesen kihűl - s intett, hogy jégkását kíván uzsonnára.

Az öregasszony elkedvetlenedve ment eledelt keverni, hiszen a kiszemelt áldozat kincsei jelentették az ő zsákmányát. Ugyan mit kezdhetne ezzel a száraz morzsával?? Szétszórta, s nem is figyelte, hogy a más szögbe billent hősök orra elé potyogtak a reménydarabkák.

617 meglepetésében szaporán pislogott, mikor látta, hogy a hősök óvatosan felszedegették a morzsákat és 1re csak nőtteknőttek, mígnem igazi, erős hősökké lettek. Csendben, gyorsan mozogtak; felkapták az érzelemvásznat, s háromszor megrázták. Így lett belőle vitorlázóernyő. Ekkor ölbe vették 617et, vigyázva, hogy el ne törjék, mer akkor csak a méhek rakják össze újra, az pedig sokáig tart, míg a nyálukkal megragasztgatják. Betekerték az érzelemszövetbe, jó meleg volt. A hősök körbekapaszkodtak, középen 617tel, s jelre kivetődtek az üvegtelen ablakon. Puhán landoltak a hóban, s hogy kiüssék 617 rémemlékeit, 1ikük előhúzta zsebéből a felejtőcseppeket, s felé nyújtotta. 617 elvette a zöld üvegcsét, forgatta 1 rövid ideig, majd gyors, de pontos mozdulattal visszahajította a Hókirálynő kastélyába. Hallották, ahogy csörömpölve összetört.

A hősök előx értetlenül álltak, majd 1 hullámhosszra kerültek 617tel, s tudták, így lesz a legjobb. A Hókirálynő azt is elfelejti, hogy ők a világon vannak, többet eszébe nem jut, hogy elrabolja 617 szívét.

Eztán csak a Szívkirály Birodalmában végezhetnek rajta szívátültetést. Ha 617 a beleegyezését adja.

Belekapaszkodott az ernyőbe, elrugaszkodott, s megnyugvással konstatálta, hogy igazán hasznos, ha az ember lánya álmokat, reményeket, érzelmeket szövöget, mert azokból lesznek a legkiválóbb hősök. Akikre vészhelyzetben is számít6, mert mindig vele vannak. Hiszen általa-miatta léteznek.