Maláj Misszió - Vásári komédia

Szó sincs a középkori irodalom comedia dell'arte-járól, a szombat estét a 2016os, nagyon is prózai esti vásárban töltöttem, Malajzia egyik turistalátványosságában. Persze funkcióját tekintve előbb a helyieket szolgálta ki, s csak tizenéve aknázzák ki idegenforgalmi élményelemként is. 

Pasar Malam, vagyis nightmarket, abból is a leghosszabb, 2,2 km, Setia Alamban. Az esti piac 6kor nyit, amikor a napsugarak már inkább hegyesszögben dőlnek, bár ettől még ugyanúgy 30+ fok van. 

Helyi kollégánk, Zul vezetésével (erre még kitérek később) fél7 körül érünk a helyszínre. Ami tk egy lakótelep, 20 km-re KL-tól. Az árusok pakolnak ki, vagy standra, vagy ponyvára. 1-1 árusítóhelyet 10 ringgitért bérelnek, ami pikk-pakk megtérül. Zul előrebocsátja, hogy itt szinte minden kapható és tényleg. 
Étel-ital, ruházat, lábbeli, sminkfelszerelés, kiegészítő, táskák - természetesen világmárkákban. Csak hogy párat említsek; North Face, Calvin Klein, Nina Ricci - bár ez utóbbit valamiért egy Minnie egeres pólóra nyomták. 

A halas pult több okból is döbbenetes. Egyfelől bőséges kínálatával bűvöl el, másfelől azzal, hogy a rákok, halak, kagylovak mindenféle hűtő berendezés nélkül várják a kuncsaftot. Szagérzékenyek itt még visszafordulhatnak. A tenger gyümölcsei irulnak-pirulnak a lemenő nap fényében, az árusok légycsapóval próbálják távol tartani a vérszagra gyűlő éji vadakat legyeket. Osztrigás rántottát több okból sem kértem. 

Kínálat

A színes gombócok vidáman gőzölögnek, de szilva helyett disznóhús vagy garnéla van bennük. Meg persze ételszínezék.

Színgombócok

A következő állomáson tintahalat sütnek egészben, majd pálcikán kínálják, mint a kakasnyalóka ázsiai verzióját. A forró olajszagba vegyül némi benzingőz is; a sütödéket motorral működtetik. Ezen csodálkozni nincs idő, mert a vásárlók közt tekereg a büdös tofu aromája, ami közel s távol megegyezik 1 púpra rakott ganaj szagállományával. A nettó szarszag xencsére nem terjed 10 méternél tovább, de így is kihívás kijutni bűvköréből. 

A virágos pult ártatlan, fellélegzem. Noha a kaktuszok nem a kedvenceim, a halványzöld pozsgások frissen és üdén virulnak a sok halott állat között.

Zöldpozsgások

Aztán nagy zöld gömbök gúlákban, a durianélmény immáron elkerülhetetlen. Zul jó házigazdaként leperkálja a 25 ringgitet, s máris kivetkőztetik tüskés héjából a világossárga termésmasszát. A durianszaghoz már akklimatizálódtam ittlétem alatt, így határozott mozdulattal emelek 1 kisebb masszát és bátran beleharapok. Aztán ugyanolyan határozottan elhajítom és úrilányos neveltetésemre fittyet hányva 1 fa tövébe köpöm a hagymaízű, nyúlós falatot. Az emlékezetes gasztroélményt igyexem felülírni 1 orbittal, de eltart 1 darabig. 

Tüskés szag

Sárkánygyümölccsel már találkoztam, nevével ellentétben ártalmatlan. Kásás húsa sok kis fekete magos, nem túl édes. 

Pink sárkány

Ha már sárkány, akkor longán, vagyis sárkányszem. A barnás-szürke köpeny alatt 1 ruganyos hólyagot találunk, benne pedig fekete magot. Tényleg ilyen fíling lehet szemet enni s a végén kiköpni a szemlencsét. Ha ez nem zavar, finomnak találod. 

Sárkányszem

Szintén a szappanfélékhez tartozik a rambután, ami engem 1 gyulladt gócra emlékeztet, úgyhogy még nem kóstoltam meg. Egyelőre a konyhapulton várja, hogy kibontsam. 

Rambután

A lepényestől ismerős édes illat kacskaringózik, veszek is 1 kitudjamit 3 ringgitért. Itthon derül ki, hogy mogyoróvajat és kukoricát sütöttek bele. Külön-külön jobban érteném, így kicsit fura ízvilág. És persze felettébb olajos. De legalább nem büdös és nem csíp. 

Tulajdonképp jó

Átküzdve magunkat a szagos sokaságon, izzadtan és füstös-ragacsosan visszaérünk az autóhoz. Zul felajánlja, hogy hazafuvaroz minket. Ez azt jelenti, hogy 150nel tépünk és toljuk le a békésen közlekedőket, mint osztrák hóeke a magyar hófalat. Zul instruálja a lassabbakat, kihívásnak tekinti a gyorsabbakat, s remekül szórakozik szlalomozás közben. Rutinjának köszönhetően mindenki túléli a tripet és sávváltás nélkül liftezek fel a 37. emeletre. 

Maláj Misszió - Zampa Lyssa

A lépcsőház nem csupán emberszabásúak élőhelye, de különféle, több-kevesebb lábú, más rendbeli megtestesüléseké is.

Csótányt eddig csak ártalmatlanítva találtam; meg/feladva magukat pihenkélnek a kitinhátukon. Élő társaik ugyebár a nappalimban érnek csúfos véget. 
Mesebeli lakótárs a fürge gyík, ami tényleg szaporán szedi a lábait. Bámulatos, ahogy plafonon, falon, bárhol megtapad. Főleg akkor bámultam, mikor beslisszolt az ajtó alatt. Csak azért nem váltam Munch-ábrázolássá, mert
1. még kora reggel volt, mikor összefutottunk
2. nem az én ajtóm alatt surrant be.
Gyorsan meg nem támadási szerződést kötöttem vele és fajtájával, bár ez egyelőre unilaterális egyezmény. 

Minthogy hőszigetelés nem szükségeltetik, az ajtók bőven hagynak teret a légáramlatoknak, ízeltlábúaknak, hüllőknek - éljen a biodiverzitás; csak pl ne pont az én kecómban. 
Akikkel még osztozni kell a házon, azok a lepkék. Mint már említettem, nem a cuki csillámpillangók libbenek összecsilingelő szárnyakkal, hanem!

Zampa Lyssa

Zampa, a laoszi barna lepke gyakran telepszik az ajtómra/mellé/elé kívülről. Ezért a reggeli távozásaim - csatakiáltást mellőzve - olyan Zrínyisek; gombostű híján ádáz pillantásommal t/űzöm el a lesbenálló gigamolyokat. 

Zampáék sokan vannak, s a magaslati levegőt is jól bírják; a 37. emeletre simán felzúgnak madárméretükkel. A kevéssé szerencsésen tájékozódó példányok az ablakon kívülről hipnotikusan billegetik szárnyaikat - a fényre bocsátás hő reményében. 

Kb 4 évvel ezelőtt özönlötték el malájföldet, s a brit tudósok azóta nem találják magyarázatát a hirtelen inváziónak. Nekem van elméletem arra, hogy valójában miként kerülnek a lépcsőházba. 
Rendszeresen öblös - nem kizárólag, de feltehetőleg kifejlett kínai - böfögések visszhangoznak a közlekedőben. Meggyőződésem, hogy Zampáék ezekből kelnek életre. Rögtön 10-16 centisen, a böfögés átmérőjétől függően. 
Ezt az elméletemet alátámasztja az a mondás is, hogy valakinek pillangók verdesnek a gyomrában. Persze, Európában ott is maradnak, de ázsiai lepkét nem lehet csak úgy szerelemből/izgalomból fogva tartani a köldökcsakrában. Zampáék utat törnek maguknak és a felszínre buggyannak 1-1 megérett böfögésből. 

Most már csak azt kéne kideríteni, hogy molyként mit esznek. Ha Zampáék ruhán élnek, semmiképp nem szabadulhatnak bévül - 1 nap alatt fölzabálják a gardróbomat. Még jó, hogy a liftig nem eszik le rólam a toalettemet. 
Ha viszont kajamolyok, az amúgy is csekély élelmiszertartalékaim vannak veszélyben. 

Holnap kirakok nekik 1 szendót meg 1 réklit. Jó messze az ajtómtól. 

Maláj Misszió - Szünnapirend

Június közepén a ramadán félidejét ünnepelték az érintettek, meg a kevésbé érintettek is, mint pl én. Ez számomra azt jelentette, hogy szünnap, így lehetett szabadtéri programot szervezni a cuki, másfél méteres helyi munkatársakkal.
Össze is állították az ütemtervet, nekem (végre) semmi dolgom nem volt. 

Elsőként elhajtottunk a Kicsi Kicsi Étterembe, ami se kicsi, se étterem nem volt, de vendégkörnek fenntartott parkolóval rendelkezett. Befáradtunk a trópusi flórával elszeparált teraszra étterembe, s helyet foglaltunk az egyik piros műanyag körasztalnál. A moderált hőmérsékletről klasszik propelleres ventillátorokkal gondoskodtak. Valahogy volt 1 retró-balatonos fílingje, de csak míg meg nem jelent a pönszér. Feltehetőleg a tulaj is 1 személyben és persze sárga. Nem hepatitiszből, csupán származásból fakadóan.

Velem nem igazán tárgyalt, de mindannyiunknak jobb volt így. A másfél méteres kollégák már pontosan tudják, hogy nem velem fognak csilievő versenyt nyerni, így (számukra) nem csípős ételeket rendeltek; úgy mint vajban sült garnéla, zöldséges csirke és hal. Utóbbbi tálalásakor tapintatosan érdeklődtek, hogy zavar-e a fejével együtt szervírozott állat, de megnyugtattam őket, hogy bátran felém fordíthatják a tetemet, fel tudom dolgozni. 
A rizst ezüsthatású, leveses tálszerű alkalmatosságból lapátolták a narancsszín műanyag tányérakra és persze alap felxelés a szójaszósz a fokhagyma-paprika-gyömbér trióhoz. Azt hiszem, az elmúlt hónapokban én már bevittem az egész mostani életemre kiutalt rizsadagomat. 
A másfél méteresek jeges teát kértek, én vizet jég nélkül. Kaptam is meleg (csap)vizet. Mindazonáltal a hely szelleme egzotikus madárhangon megnyugtatott, hogy nincs mitől tartanom, úgyhogy belaktam rendesen és megittam az időközben testhőmérsékletűre hűlt vizet is. 

A resztorán amúgy ügyel a higiéniára; ottlétünk alatt pont elszállították a szemetet. Megérkezett az illetékes szervezet 2 kerekű kézikocsijával és serényen hordta kifelé a zsákokat a piros asztalok között. Majd, hogy eltüntesse az esetleges nyomokat, slaggal felverette a betonflasztert. A többi HACCP lépést nem vártuk meg; a desszertet mellőzve fizettünk és útra keltünk.

A Thean Hou templom meglehetősen kiépített turisztikai elem, valamint kedvelt helyszíne esküvői rendezvényeknek. Persze itt is jóval előre kell időpontot foglalni. Úgy tűnik, az egyházi bürokrácia (is) világjelenség. 

A 3 ringgites (nem őrzött) parkolóból átsétáltunk a placcra, ahol összegyűjtötték a 12 állatkát és táblát is mellékeltek a kínai zodiákusok jellemző tulajdonságairól. Az állatpark kevéssé spirituális/tudományos, mint inkább koreai mesefiguratív volt. Vagyis, a kakasról a brémai muzsikusok jutottak eszembe. Rögtön. 

Az erős, szenvedélyes Sárkány

A liberális, vicces Kakas

A megbízható, gyakorlatias Vaddisznó

Nem csak a mű/fauna, a valós flóra is érdemes volt, de biztos-ami-biztos alapon fixáltak néhány rózsaszín díszfát a Match Maker elé.

Mítikus Tinder

Yue Lao az ázsiai Ámor, nála a nagykönyv a párosítandó nevekkel. Nyilazás helyett piros zsinórral fonja egybe az érintettek életútját. Noha megtestesülése eltér a pufók európai szerelemistenképtől, lehet, az itteniek jobban járnak 1 bölcs, sokat látott öreg elkötelezésével, mint 1 jóllakott óvódás véletlenszerű csúzlizgatásával. 

A többszintes templomon elhelyeztek néhány lampiont és pár sárkányt. A füstölők illata belengi a 30 fokos délutánt, az imádkozók mezítláb mormolnak. 

Templom

Különsárkány

Az emeleten szerencsére nem tolonganak, így le tudunk ülni az egyik kupola alatt. Az árnyékban mérsékelt légmozgást és békés csendet érzékelünk. Kicsit beleereszkedünk.

Megfér régi és új

Aztán lecsorogtunk a földszintre, a kis tavacskához, amiben egymás hegyén-hátán vegetáltak a teknősök. Ottlétüket nem magyarázta se tájékoztató tábla, se étlap. 

Háziverseny

A templom alatti büfékben sem kínáltak teknőslevest. Ellenben árultak hideg vizet és herbal egg-et, aminek átható aromája átjárta az egész helyiséget.

És természetesen rettenetesen csodálatos vackokat kínáltak a bazárok; helyi és kínai szuveníreket, bár a műbőr cowboykalapot nem sikerült a régió kultúrájához illesztenem. Noha szélessávon dőlt az input, nem vettünk semmit.

Hazafelé a biztonság kedvéért betértünk 1 plázába, ráadásul megaplázába, pedig a nem megák is település méretűek és elég 1 óvatlan pillanat, hogy 1 féreglyukon átesve a végtelen plázamátrixban bolyongj. Örökké.

Ezért, mielőtt beléptünk volna, vérszerződést kötöttünk, hogy el nem hagyjuk egymást az üzletek útvesztőjében.

Azt nem értem, hogy ha az utak is televannak, hogy lehet ekkora tömeg bévül is. Amúgy nem sokat időztünk a megamall-ban, visszatértünk a 6. emeleti parkolóban hagyott járgányhoz és nagy sokára ki is jutottunk a komplexumból.

A hazaúton másfél méteres sofőrünk már a következő úticélt tervezgette. 

Maláj Misszió - Félórás hős

Vasárnapi, félórás hős lettem és ezt muszáj azonnal rögzítenem is, még ha nem is az örökkévalóságnak.

Lángostészta életmódom rémes formákba torkollott, s már a placebo lábemelések sem segítettek elfajuló megtestesülésemen. Tükörbéli bánatos szemlélődésem aztán elhatározást és tornaruhát öltött és fellifteztem az 51. emeletre a gym-be, ahol szerencsére nem kellett sorbaállnom, csak a takarító szöszölt, kevés meggyőződéssel.

Kicsit testreszabtam a biciglit, addig nyomkodtam a vezérlőpanelt, míg - a fokozatosság elve mentén - el nem indult a félórás hegy-völgy tekerésem. Először persze illuzórikusan nosztalgikus élmény, ennek mindig bedőlök, s már épp kezdtem bánni, hogy csak 30 percet állítottam be. 
Aztán 10 perc körül vizslattam a panelt, hogy ott vagyok-e már. Majd beugrott, hogy a biciglin 1 másik időszámítás érvényes, valahogy sokkal lassabban telnek a percek, de ez tk megnyugtató, mert addig is fiatal maradok, mint az űrhajósok. 

Félidő tájt a nyereg tüzes trónra emlékeztet, olyan dózsa györgyösen (elvégre!). Ez külön jó, ha a lángostésztára gondolok.

Percek helyett számolhattam a lepkéket, ahogy a tetőteraszon vitorláznak és konstatálom, hogy legalább a lepkeparkért nem kell fizetnem; bőven viszolyogtatnak ezek is - ingyér. 

Valami tévedés folytán 2 alak is felbukkan, kb 5 percet töltenek a futópadon - gondolom, ott is 1 másik idősík érvényes.

5.5 km és 150 kalória után visszatérek a hagyományos vasárnap délutánba és leóvatoskodom klasszisokkal fittebb habtestem a biciglinyeregből. Az azonnali változást az időközbeni edzőtárs észrevétlennek szánt meózása is igazolja. 

Maláj Misszió - Gondolás gondolások

A tajpeji gondolás kicsit más, mint a velencei, s nem csak azért, mert csíkszemű. Itt a gondola tk sífelvonó, ráadásul francia gyártmány, pink és vidám zöldségekkel dekorált (?). Xencsére csak külsőleg, festve. 
A csúcsra libegni 120 helyi pénz. A kabinon persze osztozni kell; 8an siklottunk felfelé. A nyitott ablakon át behallatszott a súrlódás és némi géphang, de az alant burjánzó trópusi flóra elnyomta a zajt. Ilyen zöld óriásbrokkolik  és a párás hőség megannyi megtestesülése hevert a lábunk alatt. 

Flóra

Felértünk a tetőre, kiszállás után még elkísért a gépzaj, egész sokáig. Majd megvilágosodtam, hogy állati erőforrásból ered a hang. Xencsére nem tudom, mennyi/mekkora bogár/kabóca/bodobács berreg így, de gondolom, éjjelente az eltévedt turistákra vadásznak. Napközben meg a lakomáról sztoriznak. 

Csendes macskák

Ha már eledel, akadt emberi fogyasztásra alkalmas is. Nénikék (is) sütögették a pecsenyéjüket, eladásra. Volt lángosos (!), húsos és itt nem vattacukrot árulnak pálcikán, hanem virslit/kolbászt. 

A keskeny út óriásfák és meredélyek közt kanyargott, bizarr hangokkal szegélyezve. Valószínűleg - nagyon ronda - óriásbékák morzéztak a lapulevelek alatt.

Helló turiszt!

Aztán kb 5 órai tea és uzsonna a - megtévesztő elnevezésű - Mamutfenyő Teaházban. Kértem datolyateát és vmi paprikás állatot. Utóbbi száraz volt, mint a sivatag (kutat nem rejtett magában), a néhai így bosszulta meg dőre választásomat. 

5 órai

Viszont a tea olyandeolyan volt, hogy xettem volna hazateleportálni, pl a kilátással együtt. Nagy szemű, húsos termése van a kínai datolyának/jujubának és persze meglehetősen édes. Ugyanakkor, ezt ellensúlyozandó-kiegészítendő, a tea fafüst ízű is, mint egy őszi délután. Xencsére hoztak egy egész kannával, s melegen is tartották, hogy az ízélmény gömbölyű maradjon. Most már bánhatom, hogy nem vettem belőle itthonra. 

A lefelé úton csak hatan libegtünk 1 kabinban. Az ablak most is nyitva volt, így kifért rajta a kínai böff, ami csak minket, turistákat zökkentett ki a szemlélődésből. A helyi házaspár zavartalanul csevegett tovább.

A földszintre érvén leszakadt az ég, de tk jól időzített, hogy nem a kötélen vert el minket az eső. így csak a taxiszerzésben voltunk akadályozva, de abban se sokáig. Mire a Csang Kaj-sek emlékcsarnokhoz értünk, pont el is állt.

Térkapu

A placc hatalmas, kies. A főkapu impozáns, túloldalán kétfelől 1forma épületek, a balsóban épp vmi koncertre készültek. 

Ebből 2

A főkapuval szembeni távoli épületet kukksötét fedte, így sajnos sokminden nem derülhetett ki róla. Meg a két oldalt futó kertecskékről se. De legalább nem lapultak benne berregő állatok. 

Távoli, fényes

Summary

Maláj Misszió - Taipei trip

Eme feljegyzés egy esős júniusi kedden készült Taipeiben, jócska küzdelem után. Természetesen ez is 1 még korábbról eredő történet.

Ugyebár mivel annyira roppant elfoglalt vagyok, meg nélkülözhetetlen meg vatevör, igényeltem még 1 útlevelet. A vantól nem kell félni alapon. Akkor még nem tudtam, hogy de. Mert persze ezen népi bölcsesség sem kivétel, mint az mingyá kiderül. 
A két útlevél amúgy tök egyforma, mármint az egyikben rövidebb a hajam, de kb ez a leglényegesebb különbség köztük. 

Minthogy nemsokára Indiában is felbukkanok, muszájlott vízumot igényelni. Hogy egyszerűbb (???) legyen, Pesten. Táveléréssel, meghatalmazással, gyorspostával. Meg az egyik útlevéllel. Egész pontosan az elsővel, merthogy az tovább érvényes. (A másodlagos csak 2 évre szól.)

Péntek 10-én össze is készítettem a vízumigénylő dossziét és az ezért felelős munkatárs gondjaira bíztam, hogy küldje magyarhonba. Majd nagy lelki nyugalomban készítettem az úti pakkomat Tajvanra. Repjegyem is volt, (még egy) útlevelem is, meg kedvem is.

Szombat kora délután indult a gép, úgy időzítettünk, hogy kényelmesen meg tudjunk ebédelni előtte. Csomagfeladás, beszállókártya, kivándorló pult. Hárman 3 másodlagos passzporttal, három külön pultnál - ugyanazon szcenárióval. 
A kérdésfelvetés az alábbira irányult: hogyan gondoljuk töküres útlevéllel kilépni, beléptető pecsét híján illegálisan tartózkodunk maláj földön. Az sem hatotta meg a hazafias határőröket, hogy minden adatunk rendelkezésre állt digitálisan. Stempli nélkül nem hagyhatjuk el a zországot. Szóval übergyorsan kellett 1 B terv. És/vagy egy pálinka. 

Nagyon soká, de sikerült elérni a kolleginát, aki egyébként nem hirtelen mozdulatairól híres, de most - köcsög mörfi - lelkesen újságolta, hogy feladta a dokumentációt még péntek este. 
A nyomkövető számmal kiderülhetett, hogy a gyorsposta fel is vette a pakkot szombat (aznap) reggel. Ügyfélszolgálat persze csak du 1ig van 7végén. Fél4kor már nincs.
A tracking numbert csekkolva megtudtuk, melyik UPS  telephelyen dekkol a dokumentáció. Uberbe csapódás, ámde előtte még!

Akik figyeltek fentebb, aggódhatnak, hogy mi lesz a bőröndökkel?! Amiket felküldtünk a repcsire. Vissza kellett szerezni őket. 
A check-in pultos kisasszony másfél órát helyezett kilátásba, és így is lett. Ennyi időbe telt, mire a guribörik visszaértek a kifutópályáról. Xintem gyalog. 
Időközben azt is megtudtuk, hogy mivel el sem utaztunk - értelemszerűen - haza sem jöhetünk a lefoglalt jeggyel. Foglaljunk másikat. Meg is adta az ügyfélszolgálat számát; ami természetesen hétvégén nem elérhető. Tette hozzá mosolyogva. 
1000 neuronnal csökkent az életerőpontunk. Fejenként mármint.

Összegzem, hol tartunk. Volt-nincs repjegyünk, van-nincs útlevelünk és suhanunk az UPS-hez. Sofőrünk konstatálja, hogy a fehérek roppant eltökéltek. Bátortalanul megjegyzi, qrvafontos lehet a cucc, ha hárman jöttek érte Mo-ról. 

A telepet persze őrzik, de a portást elsodorja a magyar elán, be a raktárba. Ahol sötét van, meg 2 ramadánozó nő leghátul. Ők közlik, hogy a szajré a reptéren van, készen elhagyni KL-t. (Nem úgy, mint mi.) Hogy meg lehet-e akadályozni?
A 2 nő összenéz és Ravihoz irányítanak minket. Ha valóban annyira fontos az a csomag, hívjuk Ravit, aki a reptéren törődik a pakkokkal. 
Ránézésre feltételezhető, hogy a nőnemmel is lelkiismeretesen törődik és hogy nem ez az első delikát szállítmánya. 
Kifelé a portás részesül a mesebeli kompenzációból, a jó tett helyébe jót várj - kivételesen - a való világban is érvényesül. Ez, esetében, jó maláj ringgitben manifesztálódik. 

Az ubersofőr türelmesen kivárja, míg sorra kerül, s bemondjuk a reptér cargo állomást. A finisben hívjuk Ravit, aki helyi nyelven egyeztet a sofőrrel - csak reméljük, hogy nem a vesénkkel seftelnek épp. 
Odaérünk a helyszínre, a jelenet halivúdi: kocsi lefékez, kézfogás férfi módra, a szajré ellenőrzése, bólintás, napszemüveg vissza, az üzletfél kipörgő kerekekkel el a távolba. Mi meg a reptérre, most már a személyszállításra. Megvan az összes passzport és minden szervünk is. 

Meglehetős déjà vu, ahogy kipakoljuk a bőröndöket a kocsiból. Lett használható útlevelünk, viszont nincs repjegyünk. Asszem ezt nevezik fél sikernek. 
Közel 2 órás online helybenjárás után átközlekedünk a KLIA2-re, ahol az aznapi utolsó Jetstar járat 3D-s ügyfélszolgálata van. Illetve nincs. Csak a check-in pult. Előadjuk a kisasszonynak a zanzásított - vállalható - verziót. Átirányít a főnökéhez.
El se hisszük, de veszünk 3 (!!!) jegyet az alig 2 óra múlva induló járatra. 

Zúzunk az útlevélvizsgálatra, röhögünk. Sajnos nem a kora délutános műszaknak mutathatjuk be kalandos elsődleges passzportunkat. 
A gépen elfoglaljuk a 3. sort, majd 40 perc múlva leszállunk Szingapúrban, ahol eltöltünk 2 kedélyes éjszakai órát, majd beszállunk a hajnali 1 órás járatra. Az éjszaka derékszögű kókadozásban múlik, a reggel 6-os landolás fájdalmas.

Csomaggyűjtés, uberezés, szállón bejelentkezés, megreggelizés félálomban. Fél10kor beájulás kora délutánig. 
így jutottam vala Taipeibe.

Maláj Misszió - Retrospekció

Az élmény május 15-i, csak elmaradt az online dokumentálása. 

Tranzit Dubajban, a reptér tele, mintha nem hajnali negyed2, hanem kora délután lenne. A duty free üzletekben sorok, válogatott svájci csokival, olasz sállal, magyar utasokkal.

Apropó, magyar utas; az emberi lét egyik csodálatos megnyilvánulási formája. A 8F-em körüli helyeket rapidrészeg politikus-vadászok foglalták el yes-noproblem angollal és ordenáré nagy hanggal. Dobálóztak 150 millióval, csányival meg csikágóval és sűrűn ajánlgatták bizonyos testrészüket. Segítek; nem az axonjukra hivatkoztak, sem a nyúltagyukra, de nem is a vakfoltjukra. Pedig utóbbi kib@szott nagy volt - csak hogy stílusos legyek. 

Mindemellett pontosítok: gondolom, nem csak magyar politikus-vadászok ismertetőjele a fenti.

Igyekeztem kizárni az alkoholgőzös inputokat, megnéztem Alice-t Csodaországban franciául. Közben betoltam a mozzarellás salátát, de a lazaccal már nem bírtam. Tekintve, hogy a hét második felében megemelkedett xvezetem alkoholtartalma, kihagytam a parádés fehér bort. 

A második filmet az utolsó 1/3-ánál lekeverte a steward, így hiányos ismeretekkel szálltam le a Mon Roi című oeuvre-öt illetően.

Aztán csak eljött a 2:40, amikor is elindulhattunk KL-ba. Hősiesen kibírtam az etetésig, az adag most is nagynak bizonyult. Sose tudom meg, milyen az Emirates desszert. Viszont, nagy nehezen, de be tudtam fejezni a filmet, s kiutaltam egy újabb piros pontot Vincent Cassel-nek. 

Némi alvás-szimuláció után végül landoltunk a maláj leszálló pályán, amit amúgy buja zöld erdő szegélyez. Xintem itt éjszakánként napholdszámban tevékenykednek a favágók, hogy tisztán tartsák az aszfaltot az esőerdőtől. 

Az országbalépés feltétele az ujjlenyomat és retinavizsgálat. Xencsére egyiktől se fosztanak meg, csak digitálisan. Csomagszámlálás, taxirendelés után a mélyhűtött reptérről kilépve jólesik a trópusi éghajlat. Pont arra a 2 percre, míg meg nem kapjuk a járgányt. Még a legrongyabb kocsiban is zúg a lékkondi, csak az eső dobolása nyomja el. 

A szállóban egy emelettel fentebb helyeznek el, most nem kell a liftcsengőt hallgatnom éjjel-nappal. így már csak a lámpák búgása szennyezi a csendet. 

Majd, 10 évi black out után találkozol 1 munkatársaddal, s felettébb megörülsz, hogy vannak még (itt is) egészséges érzületű egyedek. Pár órában összefoglaljátok a legfontosabb tudnivalókat, majd 1 csirkés-gombás palacsinta és röhögős ölelkezés után hazaséta a maradék esőben. Otthon csodálkozás, hogy az eperturmixtól nem rontott rád azonnali hascsikarás. 

Aztán villanyoltás, persze ringatni nem kell.