Napi Igen - November 5.

Ma is 7 ágra sütött a Nap, így eggyel nagyobb hajlandóságot mutattam a kikelésre. 

Feltettem a varázskalapomat, ezzel is emeltem a Nap fényét. 

A zirodában fényességes meglepetés várt, régi kívánságom teljesült:

Szekrénymesék

Ebéd utánra jutott mignon. 
Vacsora utánra George Michael. 

Holnap meg világgá megyek. Az új farmeromban.

Napi Igen - November 4.

Első fellépésem a 7végén vadászott farmerben. El kell ismernem, jó választás volt. 

Séta a reggeli napsütésben. Na jó, inkább  könnyű galopp, de jólesett a fényben végzett helyváltoztatás. 

Ma egész nap a szociális készségeimet fejlesztettem. Szerencsére válogatott társaságban. 

Szívdobogást kaptam 1 pasastól! Lábam remegett, a pulzusom az egekbe ugrott. Még jó, hogy ültem, még jó, hogy félrerántottam a kormányt. Mert különben elkapta volna a csodajárgányom jobb elejét a szabálytalanul balra kanyarodó ipse. Bravúros manőveremnek köszönhetően a majdnem találkozást megúsztam 1 lábon kihordott infarktussal.

Sportesemény: iszonyú lassan hosszan futottam este.

Vár a vadiúj könyvem.

Napi Igen - November 3.

Ma van Anyukám születésnapja. Ébredés után lemostam az álom pókhálóját a fejemről, hidratáltam a szervezetemet és interurbán beénekeltem neki a halászjudit-féle szülinapi köszöntőt. 
Majd szerencsére gyorsan le kellett tenni a telefont, mert jött a busza. Meg nekem a szilvás gombóc a torkomba.

A madáretető utántöltésére ki kék találnom vmit. Merugyanis csak és kizárólag a konyhapultra 4kézlábazva lehet megetetni a jószágokat, hevenyészett jógapózban. 1felől meglehetősen kiszámított a mozdulat, épp csak be tudom hajigálni a szotyikat a nagy 1eensúlyozás közepette. Másfelől, térdkalácsaim kezdenek színpompás foltokban díszelegni a reggeli mutatványtól. Mongyuk, kész xencse, hogy legalább ganajozni nem kell. 

Felöltöttem a vadiúj szerkómat, majd kalapostul belevetettem magam november első hetébe. Meg is lett az eredménye :)

Napi Igen - November 2.

Lassú reggel a szokásos mézes tejes kv-val, narancs-grépfrútlével és zöld teával, meg persze éhes cinkeszájakkal. 
Az erkélyen az 1 nyárinak definiált növényzetem ontja virágait. Az ősz utolsó havában. Megitattam - hátha, december havában is örömködhetek az apró szirmokban.

Miután mindenkit elláttam, útra keltem könyvet osztani, hogy mindenkihez eljusson a kultúra, ne csak a bifiduszos joghurtból.

Levittem magammal a szemetet, s ünnepélyes keretek közt kilakoltattam a hűtőből a lassan iskolaéretté vált uborkás üveget. Nem az érzelmi kötődés gátolt meg a kihajításban, csakcsupán eddig nem mertem hozzányúlni. Ámde ma megtettem a lépést; visszavonhatatlanul véget vetettem közös életünknek. Asszem, ez volt a leghosszabb együttélésem. És a legzökkenőmentesebb is.  

Délutáni szociális életemet összekötöttem némi - előre nem látott - anyagbeszerzéssel. Toalettem parádés darabokkal gazdagodott. A legtutibb mind között a varázskalapom! Leéltem ennyi évet kalaptalanul. Ám helyzetem mostantól jócskán megkalapozott. 

Fényesen telik a Hold.

Napi Igen - November 1.

Eleve ott kezdődik a mai igen, hogy tökre szerencsés vagyok, merhogy 1előre nem kell koszorúban gondolkodnom és mécsest is csak l'art pour l'art gyújtok. S amilyen ütemben dolgoznak a brit tudósok, úgyis megtalálják az örök élet elixírt és akkor meg főleg soha nem kell ezzel foglalkoznom. (Mongyuk, én tuti nem nyalom be az elixírt, mer 1 emberöltő is bőven ad feladatot, nemhogy életfogytig nyomni az önismeretet meg lelki fejlődést.)

Szóval kiszórtam a takarmányt az ég madarainak, jöttek is rögtön. Igazából, már késésben voltam az etetéssel, mert nem a Nappal keltem, csak a szokásos álmos fejemmel. És hát bővült a nyáj, legújabb szárnyas szerzeményem a fakusz. így néz ki: 

Certhia familiaris

Nem szotyizik, ellenben kiadhatnám neki a pókokat, mert azokat szereti. De még mindig reménykedve várom a báli ruhákat, úgyhogy maradnak a 8 lábúak.

Miután elláttam a jószágokat, felvettem a királylánybakancsot és elindultam Natúriába. A reggeli köd eltűnt és fényes levegő áradt a helyére. Igazán ünnepélyes és szívet melengető volt a klíma - gondolván azokra, akiknek muszájlott a múltba zarándokolni. 

Hazaérvén keserves helyzetfelismerés, hogy felkészületlenül állok november 1-jével szemben az embereledelt illetően. Kénytelen voltam ismét császármorzsát előállítani; 1 7en belül már másodszor. 

Ja, és van 3 cserepem hagymával. Tavasszal elvileg tuli lesz belőlük. 

Napi Igen - Október 31.

A mai igenek közül kétségkívül az viszi a pálmát, hogy a kétállású kapcsolóm átkattant, ezzel fényt gyújtva és rávilágítva arra, hogy azt a (csak számomra létező) versenyt,  amit én a veszteség oldalra könyveltem el, átvezethetem a nyereség oldalra. Ez a reveláció elsodorta az eddigi nyomasztó gondolatköröket, s akkora megkönnyebbülést hozott, hogy akár ernyő nélkül is el tudnék emelkedni a földről. 

FORDULÓPONT*
átédesedik.
A kín mélye felragyog.
Öröm lesz, béke

Persze, szociális hálóm jócskán hozzájárult az átkapcsoláshoz; ismeretlenül is szövetséget alkotva, egységes véleményt hangoztatva biztosítottak tévedésem ellenkezőjéről. Kitartásuk példaértékű. 

Aztán elvittem a járgányt a látványszervizbe, ahol hájjal olajjal kenegették, felkészíteni a 4. évszakra, majd megetettem. Jövő héten téli cipőket is kap.
Ha már evés: a cinkék annyit szotyiznak, mint 1 felspanolt focidrukkerhorda. Én pedig megettem 1 egész pizzát és 1 halom mákos hókiflit. 

Csillámfürdőbe merültem akusztikus kísérettel és az új könyveim egyikével. 

Lépd át a múltadat, ne félj!

* Fodor Ákos

617 - Súgnak a megölelt fák

A nyáreleji rét 617 gyerekkori emlékképeinek megvalósulása volt. Balzsamos szellő utaztatta a bogarak döngicsélését az apró vadvirágok fölött. A napsütésbe néha beleúszott 1-1 ma született bárányfelhő. A lábszárközépig érő növényzet jóindulatúan hajolt el 617 lépései elől/alól. Belehenteredni felért 1 nyugtatóval. Olykor altatóval. 617 átadta magát érzékeinek, tudta, azok most nem csalhatják meg. Utolérte az ősbizalom, a világban rend volt és neki is helye volt benne. 

A rétet kiserdő karéjozta élénkzölden, 617 arra irányozta lépteit. Szerette azt a hűvös nyugalmat, ami a fákból áradt. Mintha a virágok is helyeslően bólogattak volna lépései nyomán.
A fák egyenesen nyújtóztak az ég felé, hűs félhomályt tartva a földszintes létformáknak. A magasban zsongtak a leveles ágak. 617 várta, hogy élesedjen durva zajokhoz szokott hallása. A fák összesúgtak fölötte, levélről levélre terjedt a híre. Meg-megérintette a fatörzseket, végigfutott rajta az érdes-hűs életérzés. 

Az egyik fa törzsén otromba karcolat: késsel vésett szívben monogramok összeadva. A forradás csúnya, a betűk több évtizedesek, ki tudja, van-e még mögöttük (közös) élet. Láthatóan a fa nem zavartatta magát a hegtől és erősen zöldellve hirdette a szövethalálok/sérülések utáni életet. 
617 megszólítva érezte magát, a fához lépett és megölelte. Hozzásimult, fülét a szürke kéregre tapasztotta. Alig idő alatt elárasztotta a hűs nyugalom, mint 1 gyorsan ható izomlazító. Érezte a kéreg alatt áramló élet lüktetését, együtt lélegzett vele. 

A fa kissé meglepődött, bár már megszokta, hogy feszült idegzetű városiak jönnek és kérdés nélkül is választ várnak a természettel ellenkező bajaikra. Ez a városi se volt más. Nyugtalanul zsezsegett, ide-oda csapongott idősíkok és érzelmi állapotok között. A fa várt, hátha az idegen meghallja időtálló üzenetét. Hogy olyan kevés elég, mégis olyan sok mindennek tulajdonít jelentőséget. Hogy az önazonossághoz a forradások is hozzátartoznak. 
 - Veszíthetsz szöveteket, de az életed attól még nem áll meg - súgta a fa. Érezte, ahogy az idegennel egy ütemre léteznek, s melegség öntötte el. Így szokott ez lenni azokkal, akik még nem süketeltük meg teljesen. 

617 letörölte a felszabadító könnyeket. Többnyire így hatott rá a természet közelsége. Megkönnyebbülve nézett fel a lombokra. Színes madártoll lebegett alá a fa elbocsátó szép üzeneteként.
 - Szabadságodban áll önmagadnak lenni. Ha néha megfáradsz, ide jöhetsz bármikor.