Napi Igen - Szeptember 24.

Napsütésre ébredés a reggeli fagyos híresztelések ellenére.

A hajtányt a kedvence helyére pozicionáltam; tud nézelődni, míg én húzom a nyugati kapitalizmus ördögszekerét.
Hogy kicsiben is érezhető legyen a nagy jólét, almaszerdát tartunk a zirodában, csapatilag. Ugyanakkor francia drazsét is tartalmaz a délelőtt; a délután már csak nyomokban.

Jó hírek fogadása. Például olvastam a zújságban, hogy az 1ik kedvenc lakatlanom megházasodott. Mármint hogy lett tető a feje fölé. 

5kor személyre szabott elismerés, ráadásul derült égből. 
7kor vacsora 2 főre, majdnem gyertyafényes.  

11kor meg belevetem magam az álmok tengerébe. Csak nem fog háborogni. 

Napi Igen - Szeptember 23.

Szóval mától ősz! 
Ez azért jó, mert tökre színes lesz a táj mingyá, lehet benne kirándulni, a levegő hűvös-füstös, jólesik benne nagyokat lépni, meg lehet éhezni és akkor kell enni 1 pompost, utána meg kell 1 forralt bor. A szél eltakarítja a felhőket, így esténként tökre lehet csillagot választani/számolni. 
Ja, hogy van, aki egész nap irodában ül (mint én)? Tessék elővenni a színes harisnyákat, kötött pulcsikat, a piros városi bakancsokat, és az update-elt szerkóban tökre lehet napozni a ligetben meló helyett után. Ki lehet menni bográcsozni vmi kevésbé civilizált helyre, gesztenyét gyűjteni (mert minden táskába kell 1!), vagy falevelet, vagy semmit se, hanem mindent a maga helyén hagyva beszkennelni a látványt és hazavinni a képet. 

Az ősz további hozadéka, hogy nem kell csigákat terelnem, mer fáznak és otthon maradnak. Bár, lehet, hogy kitanulták a közlekedést és mire leérek a hajtányhoz, már átkelnek az úton. 

Az új dolgozós helyem nagyon puccos, valamint tágas, igyexem belakni - már kicsit odamorzsáztam. Ugyanaz a válogatott társaság vesz körül, szóval nem lesz nehéz megszoknom a közeget.

És hát felszabadult a parkoló, oda állok, ahova csak akarok!

Napi Igen - Szeptember 21.

A 7végém majd olyannyira ambivalens, mint Ady költészete, csak kevesebb lírával. Hogy nyomatékosítsak, verbálfilccel kiemelem a fontosat. Mert ugyan könnyen jöhet derűre ború, ám menetelni csakis arccal a fény felé érdemes!

Ha vannak barátaid, mármint olyan igaziak (nem fésznevek, vagy telszámok, időnkénti ivóhaverok), a világ 1ik legjobb dolgából részesülsz. Mert a barátokkal nem csak hosszában, de széltében is megtoldod az életed. Szóval ha esetleg még nem lenne barátod, mielőbb szerezz be legalább egyet. A legsz@rabb út is sokkal viselhetőbb, ha kísérettel teheted meg.

Ma megtudtam, hogy azért, mert valaki macskát tart, még nem feltétlen megszállott gyűjtője a csillámos-macskás párnának/papucsnak/képeslapnak/bárminek. Ha belegondolok, én se örülnék ajándékba kapott pókos bögrének. Vagy muslicás pólónak. Észben tartom.

Bár a suspensio terpini a legjobb ízű mellékhatása a torokfájásnak, jobban esne, ha napkivonatolt D-vitamint írna fel a házi orvos legközelebb. Szerintem többet ér. 
 

Napi Igen - Szeptember 19.

Nos, nem tipikusan igennap a mai, úgyhogy kicsit csalok és beemelek elemeket a 7ből.

1ik reggel elfuvaroztam a házinénit. Mármint a beleegyezésével. Meg is köszönte. Mondjuk, azóta nem láttam. Remélhetőleg hazatalált.

A lakatlanomnak vittem narancsokat. Örült neki mind2 nap. Remélem, nem lát mögé politikai hovatartozást - kikérem magamnak. Meg a gyümölcs nevében is kikérem, elvégre miért pont naranccsal ne lehessen jófejkedni?! Vesszen a tápanyag-diszkrimináció! Is. 

Olyan minyont kaptam, hogy csak gasztromantrázni tudtam tőle; mmmmmmm.

Luxi - Gyuri bácsi hangján - érdeklődött a hogylétem felől. 

Minthogy épp előkészítik lóhalálában a nemzetkedés egyik életellenes mutatványát a Hősök terén, a járgányok parkoltatása valódi kihívás. Ámde! Tegnap reggel az 1ik köztérinspektor nagy lelkesedéssel javallotta a legtutibb helyet. Ingyér! Minimum kiváltságosnak éreztem magam. 

A benzinkutas fazon is tökkedves volt. Ő is ingyér! 
(Gyanús?)

Ma meg ugyebár szobafogság vírusból kifolyólag. Tehát egész 7végén is. Pedig! Mehetnék siklózni. Nade a kényszerpihenő melléktermékeként beszedtem az erkélyen a D-vitamin adagomat ernyőelmélet közben. 
Valamint, intenzív semmittevés. Leküzdöttem az összes tevőleges ingeremet - fejlődőképes vagyok. 

És hát több évtizednyi várakozás után bekövetkezett, amit remélni sem mertem: nagyon finom a köptető. Sajnos csak 3x1 kanállal lehet belőle enni. 

 

Napi Igen - Szeptember 15.

Szerencsére ma reggel is pocsék idő volt, így debütálhattam a piros pöttyös gumicsizmámban. Amit ajándékba kaptam. Szóval dupla örömmel indult ez a 7fő. (Persze, nem tartott túl sokáig, de az másik fórumra tartozik.)

Fenomenális feminin ebéd a Padthaiban, mai napi második debütálásom. Tudnék ebből is rencert csinálni.

Aztán ha elégedetlenkednék, eszembe juthat, hogy nemsokára koncerteznem kell Bécsben, mármint hallgatóságilag. Foglalt helyem van. 
Meg a moziélményemre is apellálhatok, amit szombaton szereztem. Vagy a spontán quiche-re, esetleg a hősiesen eliminált Camparikra (pedig sokan voltak!), illetve a welcome-borra, amit aztán kialudtam.

Most meg francia lektűrest Philippe Claudel-el és Gavaldával, például:

"...la plupart des gens sur terre parlent beaucoup, dans leur téléphone, dans leur ordinateur, et souvent pour ne rien dire, et blablabla, et blablabla... Ils parlent, ils parlent, mais ils n'écoutent jamais les autres. C'est comme une maladie en somme, une maladie grave parfois, parce que, lorsqu'on raconte n'importe quoi, ou lorsqu'on utilise des mots très très méchants, ça peut faire très mal, ça peut même provoquer des malentendus, des bagarres, des querelles, des guerres!"

Napi Igen - Augusztus 30-31.

Ma pont alkalmas az idő arra, hogy visszatérjek arra a napsütötte 7végére, amikor is testi-lelki wellnesseztem à la française. 

Már az odaút alatt sikerült kiszakadni a napi rutinból, mivel jócskán szerpentines volt a terep. Meg keskeny. Visszapillantó tükröt behajtóan keskeny. Röhögős-sóhajtozós, "tényleg a hegyekbe vágyunk?!" kapaszkodás 2400 méterre. 
A ritka oldalpillantásokkor életzöld mezőkön kérődző tehenkéket, gleccsereken villódzó napsugarakat, hívogató házikókat konstatáltunk. 

A szállóra érkezés tagadhatatlanul felszabadítóan hatott ránk, főleg, hogy még kutya is szerepelt a fogadóbizottságban. Bár persze nem beszélt magyarul, a nonverbális jelekkel megértettük egymást. 

Panoráma

Át-, és szemügyre vettük a szobát, majd azonmód vetkőzés; jelenésünk volt a SPA-ban. A DIY flip-floppapucs maradandó élményt hozott, a lila köntöst felöltve rögtön azonosultunk a wellness-életérzéssel. 
Ez csak fokozódott a gőzben, a homokszemek pergésével egyenes arányban nyújtóztak az idegszálak, simultak a homlokráncok, terültek az elégedett vigyorok. Úszkálás, jacuzzi-ban semmittevés, magashegyi levegőn D-vitamin gyűjtögetés. 

Csak azért nem fetrenghettünk (még) tovább a nagy jólétben, mert fel kellett készülnünk a vacsorára. Az előrejelzések alapján 4 fogásra számíthattunk, szóval be kellett osztanunk az energiánkat, hogy teljesíteni tudjunk. Az izgalmat oldandó, belekapaszkodtunk az aperitifbe. 

Feladatsor

Az előétel hálátlan szerepe a farkaséhség kioltása. Legalább a feléig nem érzékeled a gasztronüanszokat, ám amikor megnyugszol, hogy (most is) életben maradsz, rácsodálkozol az ízekre. Pont ez történt a lazacos lasagnával is. 

A tonhalsteak ricottás-bazsalikomos sült paradicsommal pont olyan bőséges volt, mint amennyire ízben összehangolt. 

A harmadik feladatnál kezdtünk aggódni, hogy miként is oldjuk meg. Erőt merítettünk a készséges pönszér ajánlotta üde borból, így a karamellpatakon érkező kávékrémes desszertet is beépítettük a szervezetünkbe. Az ezután következő sajtválogatás dióval körítve már emberkínzásnak számított. 

A vasárnapi reggeli a vacsorához hasonlatosan kényeztette érzékeinket. Ilyképp felvértezve a viszontagságok ellen, útra keltünk további kihívásokra készen.

Sugárzó

Chamonix-ban napsütötte órákat töltöttünk teraszon kvzással és intenzív drukkolással. Ugyanis éppen pont a Mont Blanc-ra szervezett Ultra Trail finisére értünk oda. 
Több száz km több ezer méter magasan. Akik ezt teljesítették, különféle állapotban tették meg az utolsó métereket. Habitustól függően csaptak fel az örömordítások, figurázták a futólépéseket, kiszámítva a tartalékokat koncentráltak minden mozdulatra, egyedül, csapatban, családdal kísérve érkeztek a kápolna előtt felállított célba. A sorfal biztatta a futókat, a hanghullámok szinte láthatóan lökték előre őket. Cserébe a drukkereket is átjárta az a férfienergia, amit 7köznapi helyzetekben ritkán lehet megtapasztalni. Itt csak nyerni lehetett; wellness-7végénkről retard hatású élményekkel felszerelkezve autóztunk vissza a bázisra.

Ultra-Trail

Napi Igen - Szeptember 7.

Ma annyi tuti dolog történt, hogy csak kapkodom a fejem.

A mai mérlegelésem: 56.2! Hoppá! Hát nem hiába vadásztam le a minyonokat 1más után! Energiabefektetésem megtérült.

Cinkés reggeli. Nagyon kis dagik. Persze, lesz ez még így se! Nade nemsokára megnyitom a menzájukat.

Extrém sport 1: főztem! Becsülettel meg is ettem. 

Extrém sport 2: felkerekedtem ernyőzni. 
Hozzáteszem: a vadiúj királylánybakancsomban. Nem csillámos. Ennél sokkal profibb skill-ekkel rendelkezik. Például, tartósítja a bokámat. 
Helyszín: Epöl. Mint az okosteló, csak magyarul leírva. Idilli lanka, csipkementes! Az idill meredélyben szakad meg, ahonnan ugrálhat boldog-boldogtalan. Boldogak ernyővel. 
Oktatók: mint előzőleg. Merugyebár: ami/aki egyszer beválik, ahhoz márkahű vagyok. 

A mai teljesítményem: többször is lábon hordtam ki az ernyőt. Természetesen csak az obligát testradír után, mikor is medencecsontom felszántotta a lankát. Szerencsére a gyógyfüvek rögtön el is látták a hámsérülést. 
Aztán eljött az én időm! Felszerelék, némi vérnyomásnövelő várakozás az adekvát szélre, majd nosza! Kezemben az A-sor és a fék, ereimben 220szal zubogó véráram, fülemben az Oktató instrukciói, s végül a levegőben - én. 

Bizony!íték

Annyira hosszan és magasan szálltam, hogy tökre kicsi lettem a földön maradottak szemében. Bőven volt időm beülni a szerkezetbe, és nagy megelégedéssel nyugtáztam, hogy végrehajtottam az összes utasítást. 

Hogy milyen? Mondhatnám, felemelő érzés. Vagy magasságos. A lég elviselhetetlen könnyűsége. De ezt már mondtam.
Mindig a talajon nehezebb. 
Landolásom - utasításra - könnyed lecsüccsenés. Olyan sirálylányosan. Az enyhe mocsárba. Toalettem átváltott varacskos disznósra, de ezzel nem voltam egyedül. 

Disznószerkó királylánybakanccsal

Bizonyság az életélményre. Depersze, ami igazán fontos, az láthatatlan.