Napi Igen - Augusztus 22.

Annak is megvan az előnye, ha nem esik; mert bár nem lehet pöttyös esernyőt nyitni, viszont lehet naplégzést végezni az erkélyen. 

További előnye, hogy lehet szabadtéri ebédet szervezni válogatott társasággal, tökre spontán. A kék sajtos, avokádós hamburger éppen pénteki gasztroélmény, bár múlt vasárnap is üdvözölték a receptoraim. 
Minyon helyett beértem oreóval. 

Jelentem, eltűnt az allergiám, mongyuk, már ideje is volt. 

Az este mellkasnyitást, valamint kakaót és betűket tartalmaz.  

Napi Igen - Augusztus 21.

Az erkélykorlátról hatástalanítottam az épp visszaosonni készülő pókot. Igen, azt, amelyiket átültettem a fenyőre. Kíméletlenül kitoloncoltam felségterületemről. Pedig már bőszen szövögette területfoglaló terveit és hálóját. 

Cserébe 1 csigaélettel ismét hozzájárultam a létfenntartáshoz. 

Ma nem törtem el semmit, ettől nagyságrendekkel jobban érzem magam. 

Szerencsére esett az eső, így kinyithattam a tulipiros pöttyös esernyőmet. 

Mignon.
Grépfrútlé. 

Új olvasnivaló. 
 

 

Napi Igen - Augusztus 19.

A mai nap 1 ordenárén qrvanagy NEMmel kezdődött. Kis híja, hogy nem másztam vissza az ágyba. 

A reggeli énem robotpilóta által vezérelt, félautomatán fut le a szokásos process. Ám ma hiba csúszott a programba és a kvkészítő alfolyamat végzetes errorba torkollott. 
Az enyhén gömböcszerű bögrémet a robotpilóta rosszul kiszámított szögben tette a pultra, így az a gravitációra hagyatkozva bánatosan aláhullt. 
Én a dőlés pillanatában ébredtem fel, azonnali életfogytos magánzárkára ítélve a robotpilótát, de már csak végignézhettem, ahogy az ibrik atomjaira esik szét a járólapon, menteni nem volt mit. Éreztem, hogy életerőpontjaim megfeleződtek. 
Mivel az összes bögrém gondosan válogatott és sztorikkal körített, igazán tanácstalan vagyok a cserepeket illetően.

Nagy erőfeszítések árán mégis csak elindultam a napi rutinra, és lám, máris jött a vigasz Luxi képében. Hozta a gazdáját, tőle tudtam meg, hogy Luxi nagyon okos - bár ezt tisztán láttam rajta régóta - ragaszkodó és olyan figyelmes, hogy humán sejthalmazok közt is példaértékű lehetne. Luxi minden reggel és este megsétáltatja a gazdit, ha lemaradna a 2 lábával (és  botjával), visszamegy érte, megvárja. 
Míg a gazdi méltatta, Luxi a lábamnak dőlt, fogadta a simogatást, én meg elraktároztam a kutyaérintést szubkután, mint a D-vitamint. 

Hab a tortán, hogy vizuálisan még csaukkal is töltődhettem, 1xre 3! került a látómezőmbe. 
 

Napi Igen - Augusztus 17.

Ma abszolváltam 2014 első strandolását. Minden tartozékával együtt. 
Szélben hajladozó flórák hangjára gyűjtöttem a D-vitamint, csobogott a víz, néha lefröcsköltek. Forgolódtam, mint 1 kürtős kalács, hogy 1 centi se maradjon Naptalan. És persze bekövetkezett az obligát tejfölös lángos is. Mindezt a legjobb társaságok 1ikében.

Mivel már kezdett zavarni a lengedezése, pókhálótlanítottam a lakot. Kb mintha vattacukrot pödröttem vón, bár nem választhattam, hogy vaníliás, vagy málnás legyen. Viszont pont úgy ragadt a póklak, alig szabadultam tőle. A bosszú... 

Mondanom se kelljen, ezek után ablakot ma sem pucoltam. A harangszó még bejön rajta. Ez meg kimegy:

Napi Igen - Augusztus 16.

3 medvebocsos álomból ébredés. Nyugtáztam, hogy 1 sincs a szobában.
D-vitamin kúra az erkélyen, ahol lelkesen virágzik a flóra. 
Sárgadinnye. 
Felvettem az új szoknyámat. Teccik. 
Kék sajtos hamburger a szabadban. Séta, kocsikázás. 
Patakparti szóbeli szórakozás. 
Kexes csokoládé. 

Napi Igen - Augusztus 15.

Augusztus idusa, még csak fél hónap telt el/meg, és még mennyi mindent tartogat. Tényleg bőséges a nyár, mint Holle anyó köténye.

Szóval kihevertem a 7végi megpróbáltatásokat. 
Szereztem repülő lábbelit. Mármint, majd rajtam fog repülni, én abban. Nem 1 balerinatopán, cserébe atombiztosan rögzíti a futóművemet. Vasárnap tesztelem. 

Kaptam muzikot. És koncert is lesz. A kedvenc hajómon.
Képeslapom is jött. 
Virágszirmok az erkélyen. 

Kilátok a kocsiablakon (szélvédőn). A 7en ugyanis sikerült egyenletesen eloszlatnom rajta a koszt, viszont ma gondos kezek átláthatóvá varázsolták. (Jól jönne vmi hasonló eljárás humánokra is.)

1x sem áztam el, pedig lett volna mikor. 
Kókuszos mignon.
Brownie. 
Himlő/ebola/skarlát helyett csupán decens allergiától virítok pöttyöket. 

Már csak 1 ilyet kellene beszereznem. Esetleg szívhanggal együtt.

Heart cell

Napi Igen - Augusztus 9-10.

Bár fáziskéséssel, de az igenlés teljes értékű a 7végét illetően. Ráadásul marha nagy igen, mert olyat tettem, mint eddig még soha!

Ugyebár, erőst javallott folyamatos tanulással kondicionálni az emberi szervezetet. Választásom ezúttal sem a trigonometriára esett, se a klasszika filológiára, hanem. Azon nyomban beiratkoztam 1 tanfolyamra, ahol azt ígérik, hogy repülni fogok. Gép nélkül. Ez kell nekem! Bár a siklók rémbüdösek, ha megijednek, ernyővel teljesen megváltozik a viselkedésük. És nem szaglanak. 
Tehát, elküldtem a jelentkezésemet.

Ennek következtében szombaton 2kor találkoztam az oktatóékkal a 3ashatárhegyen. Az első szűrő az volt, hogy a furgonból kihajigált pakkokat cuccoljuk fel a dombtetőre. Mire felértem a markáns napsütésben és a saját levemben, elhatároztam: serpa nem leszek. 
Papírozás, bemutatkozás, a 2 oktatóval együtt voltunk 9en. Némi elméleti alapozás után továbbállás a gyakorló terepre. 
Gondoltam, megnézzük, hogy kell ernyőt hajtogatni. Aztán meglepődtem, mikor csak kihajtottuk, s máris indulásra kész állapotban hagytuk. Megismerkedtünk a felépítésével. Beömlő nyílások, ABCD sor zsinórokból, stablap, fékek, beülő.

AZTÁN!

Elsőként felveszed a sisakot. Magadra csatolod a beülőt: combkörön, mellkörön, meg persze a vállkörön a pakk. Arccal a lejtő felé, mögötted a gondosan kiterített ernyő. Kezedben az A sor és a fékek. Gyomrodban tremor. Utolsó gondolatod, hogy EZT minek kellett?!
Elhangzik a "Mehetsz!" és előredőlve, egész testsúlyod bevetve húzod az ernyőt. Intenzív futólépésben. Bár ez esetemben kívülről nem feltétlen látszik.
Szerencsédre a szél megszánja keserves erőlködésedet, s gyorsan besegít. Néhány lépés után első hallásra szerelembe esel: fejed fölé robban az ernyő, elveszted lábad alól a talajt és már siklasz is! Repülsz! A menetszél ismeretlen távlatokat nyit, szempontjaid új értelmet nyernek, az endorfinod nyomokban vért tartalmazhat. 
Erőst sajnálkozol, hogy csak most határoztad el magad a siklóernyőzésre. Valamint, hogy máris közelg a talaj. Amikor is kifutod a fékezésből maradó lendületet, szembefordulsz az ernyővel, majd rózsába szeded. Vállra veted, s felmászol a starthelyre. A tüdődet próbálod nem a cucc mellé helyezni, mikor végre felérsz.

Ami az én talajfogásomat illeti, a legkevésbé várkisasszonyosan elegáns. Inkább hasonlít békára, ólajtóra, Nagy Alföldre. Olyan elterülős. Mázlim, hogy nem a csipkebokrokra. Egyúttal kipipálhatnám a C-vitaminos mezoterápiás kezelést is arcilag. Statisztikát javítandó, 6ból 1x lábra érkeztem. Előttem legalább van fejlődési perspektíva. 

Másnap, harmadnap lehet számolgatni a heveder okozta foltokat (NEM szürke 50 árnyalatos tematika!) - már ha eljutsz az ablakig, s fel bírod húzni a redőnyt. Kenegeted a hangyacsípéseket, konstatálod ismeretlen eredetű allergiádat. 

S alig várod, hogy újra magával rántson a magasba robbanó ernyő. 
Addiktív.