Megtanítanak betűt vetni, s erről (meg másról is) számot adni.
Majd eljön a számvetés ideje is.
Átmész, vagy megbuksz?
Majd eljön a számvetés ideje is.
Átmész, vagy megbuksz?
2012. február 14., kedd
Elemi
Nincsenek megjegyzések:
Ezen bejegyzés szerzője 617, és a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
Ezen bejegyzés szerzője 617, és a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
70 nap párizsi - Kezdődik!
Még 2 alvóka és:
Szóval köszi az összes illetékesnek (már ha...), és ígérem, bődületesen jól fogom érezni magam és persze be is számolok róla. Itt.
Az ajándék váratlanul csapódott be és mire felocsúdtam, má szedhetem is elő az óriás guribörit, válogat6om a praktikus/dekoratív/otthoni/munkás/kirándulós/hideg/meleg és az összes potenciális alkalomra használ6ó öltözetemet. Sakkor még nem írtam össze a lábbeliket...
Útlevelem érvényes, bankkártyám szintén, képezőgép betárazva, tk készen állok :)
Mit nekem február 14, mikor mingyá enyém a xelmek, fények városa, tele tavaszodó hóbuckákkal, szemérmesen rügyező parkokkal, észrevétlenül libbenő tavaszodó széllel és konszolidálódó belső békével :)
Az ajándék váratlanul csapódott be és mire felocsúdtam, má szedhetem is elő az óriás guribörit, válogat6om a praktikus/dekoratív/otthoni/munkás/kirándulós/hideg/meleg és az összes potenciális alkalomra használ6ó öltözetemet. Sakkor még nem írtam össze a lábbeliket...
Útlevelem érvényes, bankkártyám szintén, képezőgép betárazva, tk készen állok :)
Mit nekem február 14, mikor mingyá enyém a xelmek, fények városa, tele tavaszodó hóbuckákkal, szemérmesen rügyező parkokkal, észrevétlenül libbenő tavaszodó széllel és konszolidálódó belső békével :)
Nincsenek megjegyzések:
Ezen bejegyzés szerzője 617, és a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
Ezen bejegyzés szerzője 617, és a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
2012. február 10., péntek
Érdekesen méltatlan
Nos, van, hogy feleslegesen méltatlankodok. Többnyire; mer úgyse lesz ki6ása a világ1etemre.
Ámde, továbbra sem értek dolgokat.
Most éppen a következőt nem.
Ugyebár, a munkahelyen csupa 'magasan kvalifikált' kollégával vagyok körülvéve. Ez persze csak ilyen-olyan iskolák által kibocsátott papírokat jelent, régóta tudvalevő, hogy ebből nem feltétlen következik se emberség, se jólneveltség, igazából semmi olyan jelző, amit feltételeznél.
Ahogy sokasodtunk az ofiszban, úgy csökkent a hajlandóság olyan elemi erőfeszítésekre, mint a köszönés. Velem hasonszőr kolleginával megállapítottuk, hogy márpedig ovis felvételi a 'szia'. Nem is értem, hogy jut6tak el ennyien felsőbb tanodákba e nélkül a lépcsőfok nélkül.
Merthogy szóval nem 1edi eset, hogy az irodában, ahol napunk 70%át töltjük, a csoporttárs úgy megy el melletted, mintha ott sem lennél. Erre persze magyarázat lehet a láthatatlanná tévő köpeny, de így is gyanús, mert nem mindenkinél működik. Xencsére vannak azért olyanok, akik nem lógták el a szociális létezés elemi szabályairól tartott órákat. Melyeket - informálisan - elvileg anyuapu ad első körben.
Szóval köztudottan konzervatív lévén, mélységesen fel tudok háborodni ezen a civilizációs járványon. A régi iskola tanítványaként nem értem a jelenséget, és elképzelni se bírom, vajon mi lehet a fejükben. Bár sanszos, hogy néhány aranyhalon kívül nemsokminden. Esetleg pár gumikacsa, és 1ébként naaaaagy csend. Legalábbis azon agyterületen, ami a minimális közösségi élet koordinációjáért felel. A többi lebeny ettől persze még működhet kifogástalanul.
Ezen az amúgy is ehetetlen tortán a hab az az eset, ami persze velem esik épp meg. Február végére tűztem ki azt a zárt körű rendezvény, amelynek házigazdájaként meghívtam a kolleginákat - hozzámhoz.
Namármost, az 56 négyzetméterre és rám való tekintettel voltak, akik lemaradtak a listáról. Pl azért is, mer tk semmiféle viszonyban nem vagyunk. Köszönőben sem :)
Hogy, hogy nem, úgy alakult, hogy az idült üdvhiányban érintett kollegina is tiszteletét teszi nálam. Pillanatnyilag arra vagyok rettentő kíváncsi, hogyan fogja abszolválni az egész estés negligálásomat a lakásomban. Merhogy akkor és ott -ráadásul - nem is lesz elegendő 1 "helló"-t kipréselnie magából.
Ha a kíváncsiságomon felülkerekedik a hábor, hát követem hasonszőr tanácsát:
Még van 2 hét. Addig mindketten gyúr6unk. Üdvhiányos a köszönésre, én bicepszre.
Ámde, továbbra sem értek dolgokat.
Most éppen a következőt nem.
Ugyebár, a munkahelyen csupa 'magasan kvalifikált' kollégával vagyok körülvéve. Ez persze csak ilyen-olyan iskolák által kibocsátott papírokat jelent, régóta tudvalevő, hogy ebből nem feltétlen következik se emberség, se jólneveltség, igazából semmi olyan jelző, amit feltételeznél.
Ahogy sokasodtunk az ofiszban, úgy csökkent a hajlandóság olyan elemi erőfeszítésekre, mint a köszönés. Velem hasonszőr kolleginával megállapítottuk, hogy márpedig ovis felvételi a 'szia'. Nem is értem, hogy jut6tak el ennyien felsőbb tanodákba e nélkül a lépcsőfok nélkül.
Merthogy szóval nem 1edi eset, hogy az irodában, ahol napunk 70%át töltjük, a csoporttárs úgy megy el melletted, mintha ott sem lennél. Erre persze magyarázat lehet a láthatatlanná tévő köpeny, de így is gyanús, mert nem mindenkinél működik. Xencsére vannak azért olyanok, akik nem lógták el a szociális létezés elemi szabályairól tartott órákat. Melyeket - informálisan - elvileg anyuapu ad első körben.
Szóval köztudottan konzervatív lévén, mélységesen fel tudok háborodni ezen a civilizációs járványon. A régi iskola tanítványaként nem értem a jelenséget, és elképzelni se bírom, vajon mi lehet a fejükben. Bár sanszos, hogy néhány aranyhalon kívül nemsokminden. Esetleg pár gumikacsa, és 1ébként naaaaagy csend. Legalábbis azon agyterületen, ami a minimális közösségi élet koordinációjáért felel. A többi lebeny ettől persze még működhet kifogástalanul.
Ezen az amúgy is ehetetlen tortán a hab az az eset, ami persze velem esik épp meg. Február végére tűztem ki azt a zárt körű rendezvény, amelynek házigazdájaként meghívtam a kolleginákat - hozzámhoz.
Namármost, az 56 négyzetméterre és rám való tekintettel voltak, akik lemaradtak a listáról. Pl azért is, mer tk semmiféle viszonyban nem vagyunk. Köszönőben sem :)
Hogy, hogy nem, úgy alakult, hogy az idült üdvhiányban érintett kollegina is tiszteletét teszi nálam. Pillanatnyilag arra vagyok rettentő kíváncsi, hogyan fogja abszolválni az egész estés negligálásomat a lakásomban. Merhogy akkor és ott -ráadásul - nem is lesz elegendő 1 "helló"-t kipréselnie magából.
Ha a kíváncsiságomon felülkerekedik a hábor, hát követem hasonszőr tanácsát:
Nincsenek megjegyzések:
Ezen bejegyzés szerzője 617, és a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
Ezen bejegyzés szerzője 617, és a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
2012. február 6., hétfő
Az út a cél
Nincsenek megjegyzések:
Ezen bejegyzés szerzője 617, és a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
Ezen bejegyzés szerzője 617, és a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
617 - Eszkimóka
Hűűűűűűű, mennyi csodaszép virág! Asztaaaa! Ki küldhette őket? - lepődött meg 617, mikor belépett kislakása összes ajtaján. Csomagjait leszórva alaposabban rácsodálkozott a csokrokra. Ahogy hozzáért az 1ik virág áttetsző szirmához, az halkan pendülve letörött és szaporán peregve szana-szétgurult. 617 csak ámult.
Vizslatta a bokrétákat. Nem vázában álltak; eleve, nem álltak. Úszkáltak a levegőben, lassan ide-oda libegve, mint vmi tündérkertben. A fény csilingelve tört meg a szirmokon, 617 fülelt a csendes zsongásban. Már vélte is hallani, ahogy a tündérek titkos emberi vágyakról cseverésznek, s jót derülnek rajtuk.
Óvatosan közelített 1 másik virághoz, körbefogta 2 tenyerével; csak most érezte a forró hideget, majd pár mp múltán már olvadt is a virág, s eltűnt, mintha nem lett volna sosem.
Jéééééégvirááááág - hasított a felismerés 617be. A hirtelen jött tudás illúzióromboló szemüveget biggyesztett az orrára, s rögvest nem látta olyan mesebelinek a kazalnyi jégvirágot.
Csekkolta a termométert; ha eddig nem fázott vón, most megfagyott benne az ámulat. Következő ellenőrzőpont a TűzHely volt; hiába hurkolt tengerészcsomót az összes ujjára, a kívánt látvány elmaradt. A TűzHely ugyanis hidegen sötétlett. 617 gondolataiban most már tündérekből xepelt a legkevesebb.
Levetette kabátját, majd ugyanazzal a lendülettel felvette 'különösen vacogtató alkalmakra' tartogatott kardigánját. Ez szám szerint a 2. volt a pendely és a garbó fölött.
Tekintettel orrának folyékony mivoltára, vizet forrósított SOSteának. Míg ázott az immunmentő, 617 hozzáfogott a bűvöléshez. 1etlen trükköt ismert, remélte, beválik.
A TűzHely pattogott, olykor fel-fellobbant 1 csinos lángocska, de semmi. 617 ígért fűt-fát, már asse tutta, miről mondjon le, vagy mire szokjon rá; ama pillanatban esélyesnek tűnt az "eztán nem eszek csokit soha többet" éppúgy, mint az "eztán csak csokit eszek" ígéret.
"Holnap kapsz xelőt!" - ez hatott; 1 váratlan vuffanással ott táncolt a láng 617 piros orra előtt. +könnyebbült, hogy nem a táltosra várt a TűzHely, se nem a tibeti hangtálas rezgéstisztításra. A világbékét is necc lett vón elintézni; 1 gázost mégiscsak könnyebb xezni - gondolta 617 megvidámodva.
Lepattintotta a mézes csupor tetejét, majd az edénybe bámult: kis mézkockák zörögtek benne. Ezen höhögött kissé.
- Dhágám, hány kocka mézzel kéhed a tehádat? - előzékenykedett magával, majd kisujját eltartva néhány kristályos kockát pottyantott méretes ibrikjébe.
Kicsomagolt, pakolászott, de a 'különösen vacogtató alkalmakra' tartogatott kardigánja nem ismerte fel, hogy EZ az az alkalom, amikor is bizonyít6na. Így került sor a szabadtéri elfoglaltságokkor használt varázskurdigánra. Ez nem kevesebbet ígért, mint intelligens hőszabályozást.
- Nekem nem kell, hogy okos l1él, annak itt vagyok én - röhögcsélt 617 -; elég, ha meleg vagy. Látod, ez itt a tolerancia netovábbja. Itt és most kifejezetten kívánatos vagy melegként. - szórakoztatta magát. Behúzta a cipzárt, a sálat nem csomózta meg, csak 2x körbetekerte. A szoba felől mintha farkasüvöltés visszhangzott volna.
- Na, itt éhen dögöltök, az biztos! Mire kihámoztok ebből a michelin-formációból, kitavaszodik - jósolta 617. Az üvöltés +/elhalt. 617 elégedetten vigyorgott. Majd bevillant, hogy neki is ugyaneddig fog tartani, mire fürdésképes állapotba hozza magát. Ráadásul, vajon mikor? Ha 20h25kor 12fok van, s ehhez kellett 3 óra, mikorra lesz itt 18fok? Gyors fejszámolás után lelombozódott. Füröszkélés elhalasztva.
Húzott még 1 zoknit, s bögréjével a hőforráshoz telepedett. A radiátor az ablak alatt melengette 617 lábát, így kortyolgatás közben nézelődött. Hópamacsok himbáltak a fenyőágakon, mint nyáridéző vattacukor-imitátorok. A kerek képű Hold nyájasan jóestétezett.
- Óhátszevasz - örült meg 617 - képzeld, megtaláltam ám, amit múltkor kerestem - újságolta.
- Sejtettem - ingott (ön)telten a Hold - Most már jobb így?
- Igen, sokkal. És az a legjobb, hogy tényleg nálam volt, csak olyan helyen, ahol nem gondoltam.
- Bizony, az a legxencsésebb, ha másra nem is, de saját magára számít6 az ember lánya. - bólogatott empatikusan a Hold.
- Az igaz. És most már az álmokat sem bánom.
- Örülök a jó híreknek. Kíváncsian várom a fejleményeket. - mondta a Hold, majd lassan kioldalazott a képből.
617 elindította (lélek)vándorláshoz hallgatott zenéjét, s az odakészített könyv után nyúlt. Félpercet derült a címen: Hóvihar.
Höhö, oroszoktól vagy hót, vagy semmit.
Vizslatta a bokrétákat. Nem vázában álltak; eleve, nem álltak. Úszkáltak a levegőben, lassan ide-oda libegve, mint vmi tündérkertben. A fény csilingelve tört meg a szirmokon, 617 fülelt a csendes zsongásban. Már vélte is hallani, ahogy a tündérek titkos emberi vágyakról cseverésznek, s jót derülnek rajtuk.
Óvatosan közelített 1 másik virághoz, körbefogta 2 tenyerével; csak most érezte a forró hideget, majd pár mp múltán már olvadt is a virág, s eltűnt, mintha nem lett volna sosem.
Jéééééégvirááááág - hasított a felismerés 617be. A hirtelen jött tudás illúzióromboló szemüveget biggyesztett az orrára, s rögvest nem látta olyan mesebelinek a kazalnyi jégvirágot.
Csekkolta a termométert; ha eddig nem fázott vón, most megfagyott benne az ámulat. Következő ellenőrzőpont a TűzHely volt; hiába hurkolt tengerészcsomót az összes ujjára, a kívánt látvány elmaradt. A TűzHely ugyanis hidegen sötétlett. 617 gondolataiban most már tündérekből xepelt a legkevesebb.
Levetette kabátját, majd ugyanazzal a lendülettel felvette 'különösen vacogtató alkalmakra' tartogatott kardigánját. Ez szám szerint a 2. volt a pendely és a garbó fölött.
Tekintettel orrának folyékony mivoltára, vizet forrósított SOSteának. Míg ázott az immunmentő, 617 hozzáfogott a bűvöléshez. 1etlen trükköt ismert, remélte, beválik.
A TűzHely pattogott, olykor fel-fellobbant 1 csinos lángocska, de semmi. 617 ígért fűt-fát, már asse tutta, miről mondjon le, vagy mire szokjon rá; ama pillanatban esélyesnek tűnt az "eztán nem eszek csokit soha többet" éppúgy, mint az "eztán csak csokit eszek" ígéret.
"Holnap kapsz xelőt!" - ez hatott; 1 váratlan vuffanással ott táncolt a láng 617 piros orra előtt. +könnyebbült, hogy nem a táltosra várt a TűzHely, se nem a tibeti hangtálas rezgéstisztításra. A világbékét is necc lett vón elintézni; 1 gázost mégiscsak könnyebb xezni - gondolta 617 megvidámodva.
Lepattintotta a mézes csupor tetejét, majd az edénybe bámult: kis mézkockák zörögtek benne. Ezen höhögött kissé.
- Dhágám, hány kocka mézzel kéhed a tehádat? - előzékenykedett magával, majd kisujját eltartva néhány kristályos kockát pottyantott méretes ibrikjébe.
Kicsomagolt, pakolászott, de a 'különösen vacogtató alkalmakra' tartogatott kardigánja nem ismerte fel, hogy EZ az az alkalom, amikor is bizonyít6na. Így került sor a szabadtéri elfoglaltságokkor használt varázskurdigánra. Ez nem kevesebbet ígért, mint intelligens hőszabályozást.
- Nekem nem kell, hogy okos l1él, annak itt vagyok én - röhögcsélt 617 -; elég, ha meleg vagy. Látod, ez itt a tolerancia netovábbja. Itt és most kifejezetten kívánatos vagy melegként. - szórakoztatta magát. Behúzta a cipzárt, a sálat nem csomózta meg, csak 2x körbetekerte. A szoba felől mintha farkasüvöltés visszhangzott volna.
- Na, itt éhen dögöltök, az biztos! Mire kihámoztok ebből a michelin-formációból, kitavaszodik - jósolta 617. Az üvöltés +/elhalt. 617 elégedetten vigyorgott. Majd bevillant, hogy neki is ugyaneddig fog tartani, mire fürdésképes állapotba hozza magát. Ráadásul, vajon mikor? Ha 20h25kor 12fok van, s ehhez kellett 3 óra, mikorra lesz itt 18fok? Gyors fejszámolás után lelombozódott. Füröszkélés elhalasztva.
Húzott még 1 zoknit, s bögréjével a hőforráshoz telepedett. A radiátor az ablak alatt melengette 617 lábát, így kortyolgatás közben nézelődött. Hópamacsok himbáltak a fenyőágakon, mint nyáridéző vattacukor-imitátorok. A kerek képű Hold nyájasan jóestétezett.
- Óhátszevasz - örült meg 617 - képzeld, megtaláltam ám, amit múltkor kerestem - újságolta.
- Sejtettem - ingott (ön)telten a Hold - Most már jobb így?
- Igen, sokkal. És az a legjobb, hogy tényleg nálam volt, csak olyan helyen, ahol nem gondoltam.
- Bizony, az a legxencsésebb, ha másra nem is, de saját magára számít6 az ember lánya. - bólogatott empatikusan a Hold.
- Az igaz. És most már az álmokat sem bánom.
- Örülök a jó híreknek. Kíváncsian várom a fejleményeket. - mondta a Hold, majd lassan kioldalazott a képből.
617 elindította (lélek)vándorláshoz hallgatott zenéjét, s az odakészített könyv után nyúlt. Félpercet derült a címen: Hóvihar.
Höhö, oroszoktól vagy hót, vagy semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Ezen bejegyzés szerzője 617, és a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
Ezen bejegyzés szerzője 617, és a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
2012. február 3., péntek
Előrejelzés
Szívem hímes mezejére kiléptek a medvék; tavaszodás várható.
Nincsenek megjegyzések:
Ezen bejegyzés szerzője 617, és a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
Ezen bejegyzés szerzője 617, és a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
2012. február 1., szerda
Irodalom
Megcsaltak úgy.
Szerettek?
Szerettek?
Nincsenek megjegyzések:
Ezen bejegyzés szerzője 617, és a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
Ezen bejegyzés szerzője 617, és a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)