2011. július 27., szerda

Lakály

Kis lakásom épül-szépül, helyre xelmi fészek leszen belőle nemsoká; igazából már csak a kiegészítők kellenek.

Egész rákaptam a lakberendezés ízére; asszem, simán el tudnám viselni, ha rendelkezésemre bocsátanának 1 csinos keretet, hogy még csinosabb kivitelezésre fordíthassam. De persze 1előre nem tettem xt mecénásra, így magad uram, ha szolgád nincsen, s bár 1 szobainas kilátásban, attól nagy csodát nem lehet várni.

Tegnap megszületett a kanapéhoz tartozó ülőke, ami nem csak szép, de okos is: letettük 1 helyre, s azóta se moccan. Aszontam, ott marad, és télleg.

A polc szintén főnyeremény, ugyanis rengeteg cuccost rápakol6unk és nem reklamál, hogy miez a sok, 1000 éve nem használt izé, minek rakosgatjuk kidobás helyett - nem szól bele semmibe. Xintem xet nálunk, iszen már várta a nagytesója, most épp 1mással szemben álldogálnak.

Summa summarum, a fészek igazán lakályos, már csak turbékolni kell benne.

2011. július 23., szombat

Opération Casablanca - Hammam csajoknak

Törökfürdő, Marokkóban. Illetve, bármely muzulmán országban, mer ott ez a trendi, pár száz éve.

Volt xencsém kipróbálni, naná, hogy pont ebből nem akartam vón kimaradni. 
Az úgy esett, hogy casa-i kollégám kedves neje a marokkói kuponoldalon leütött 1 kihagy6atlan ajánlatot gommage-zsal, massage-zsal, hülyének is megéri áron. Ráadásul mi még okosak is vagyunk. Valamint szépek. 

Odakocsikáztunk a tett színhelyére, elintéztük azt a kevés adminisztrációt, majd magunkra rántottuk a kabinfüggönyt és vetkőztünk. Kaptunk kis ágyékkötőt és gumilábbelit. Imígyen felxelkezve leóvatoskodtunk a boltíves pönszébe, és már túl későn olvastuk a táblát, hogy a fehérnép bugyiban l1n szíves belépni. Tudatlanul, mi csak gumipapucsban és minilepelben próbáltunk beleolvadni a környezetbe. 

Az olvadás hamar ment, mivel az ajtón túl kb 100%os páratartalmat találtunk, emiatt pedig 1mást is alig. A hőfok 1 idő után már fel se tűnik, s amint kiválogatod az oxigénmolekulákat a gőzből, egész komfortosan érzed magad. 
Vagyis, még ki kell várni, míg vmelyest tájékozódni tucc a gőzös félhomályban. Mermivelhogy pönsze, de minimum alagsor, fény csak ritkásan szűrődik a rácsos ablakokon át. Asse mindig bírja áttörni a párát, megáll a fal mellett és nem merészkedik beljebb. 
A fürdő 1ébként látványos a boltívekkel, mozaikokkal, márvány berendezéssel. Megkívánod otthonra is.

A fogadóból beirányítanak 1 kisebb oldalterembe, ahol nem kevesebb a gőz, viszont találhacc magadnak kősámlit a falon végigfutó vályúxű mosdó előtt. Rózsaszín műanyag tálkával leöntözöd magad, ha esetleg vhol még nem lennél csuromvíz a saját levedtől meg a párától.  A minilepel rád tapad, igazából csak jelképes xepe van, hiszen rajtad kívül senkit nem zavar a közös pucérkodás. 
Belépéskor a kezedbe nyomtak 1 gyanús masszát, s használati utasítást is kaptál hozzá, persze arabul. A melletted ülőről puskázva rájössz, hogy az szappan. Egész pontosan savon beldi, amiről lentebb francia nyelvű tájékoztatót bocsátok rendelkezésre. Addig is az élmény a következő:  a tenyeredben 1 kétes külsejű kupac, amivel át kéne kenned magad. Az egész nem nagyobb 1 közepes kutyaszarnál, ám amint ettől elvonatkoztatsz, s elkezded magadra kenni, felettébb megörülsz, hogy ezt is feltalálták, nem csak a spanyol viaszt. Jólesően és páratlanul sima lesz a bőröd, pont mintha selyemkötést kapnál testszerte. Kitágult pórusaid lelkendezve szabadulnak meg a felhalmozott méreganyagoktól, cserébe hipp-hopp szippantják a savon jótékony 6óanyagait. Fekete olajbogyóból készül ugyanis, az pedig híres-hírhedt áldásos hidratáló és 1éb tulajdonságairól. 

Mindeközben oldalra sandítva azért felméred a terepet, s konstatálod, hogy Rubens igazán elégedett lenne itt, akárcsak az összes hímnem, merugyebár meztelen nők mindenhol, ameddig a szem ellát. Mindenféle kivitelezésben, korban, súlycsoportban. Utóbbi egész jelentős, mármint a súly - ezért hoztam Rubens-t. 
Arabéknak ez teljesen természetes program, elmenni a közfürdőbe, s ott bőrt cserélni. Hetente 1x. Igazából csütörtökön van a hammamozás, mer péntek a nagy közös imanap és arra így is készülnek. Másfelől, meg azért is van hammam, mert nem mindenki rendelkezik fürdőszobával. 

Szóval, ott ülsz átkenve, és 1x csak beint 1 markotányos asszony az ajtón, hogy kövesd. Feltűrt ingujjal, nadrágszárral, turbánnal a fején;  kérdés nélkül követed. Átvisz az elfekvőbe, ahol viaszos vásznas fekhelyek várják a pácienseket. 1ikre felcsusszansz; vigyázz a lendülettel, mermivel csupa víz minden, könnyen végigszánkázol rajta s a másik végén fogsz talajt. Előx hason fexel, és reméled, hogy nagy meglepetés nem ér. 

A lepetés közepes, mert hozzád nyúlnak, de minimum sündisznóköteggel. Aztán a látóteredbe kerül a szörnyűség, vmi brutál radírozó, téglalap alakú dörzsi, kb ilyesmivel sikálod otthon a leégett szénizotópokat a fazékból. Ha eddig nem voltál pirospozsgás, most tutira rákvörös leszel. Természetesen átfordítanak a hátadra is, ekkor azér bánod, hogy bugyitlanul tetted be a lábad. Majd aztán, mikor mindenhol alaposan átsmirgliztek, megmutatják, mennyi hámsejttől szabadítottak meg; ott sötétlenek az ágyon. Végigsimítod most már habtested, és tényleg! Rózsaszirmos tejszínhabfelhő - minimum. Vagy mézes virágcsokor, esetleg bársonyos fuvallat. Lényeg, hogy télleg levedlettél, mint 1 kígyó :)

És ekkor még mindig nincs vége, mert jön 1 másik nőszemély, aki pedig átmasszíroz. Ekkorra már teljesen lelazulsz, bár vannak ismeretlen mozdulatok, amikkel Mo-on nem feltétlen találkozol, de ezek is jólesnek. 
Legvégül lezuhanyzol, hogy teljes l1n a komfortérzeted, majd kifáradsz a pihenőbe - ennyi fáradozás után igazán megérdemelsz 1 kis nyugalmat. Ott elfeküdhecc, hűtőzhetsz, beszélgethecc, aztán ha elég volt, felöltözhecc. 
Kilépve az uccára pedig egész visszafogottan dicsekecc az új bőröddel, érzésed xint mindenkinek feltűnik a változás.

Természetesen pasiknak is van hammam, de koedukáltra senki ne számítson. 

Íme a beígért részletes tájékoztató; soha nem késő nyelveket tanulni.

http://www.alterafrica.com/savon-noir.htm



2011. július 19., kedd

Se

És Yann Tiersen se jön idén Mo-ra :(

Opération Casablanca - Randi Hassannal

Rögtön az 1. 7végén randiztunk; gondoltam, megnézem magamnak. Felvettem hát a rövidgatyámat (lábszárközépig érő csíkos), meg 1 fehér felsőt; mondván, ez pont sétára való xelés. Hamuba sült pogács helyett mandula, talizmán helyett könyv. Így felxelkezve elindultam.
Nagyjából belőttem az irányt, de hogy mégse a kontinens közepén találjam magam óceánpart helyett, feltett szándékom volt térképet xezni. Még 100 métert se tettem meg, már felfigyelt rám a helyi koldusxvezet. Na xencsére nem beépíteni akartak, csak célpont lettem. Mellém szegődött 1 meglehetősen koszos, meglehetősen rámenős fiúcska. Nem tom, milyen tréninget kapott, de érzékenyebb lelkületűek, kényszeres segítők rögvest örökbe akarnák fogadni, de minimum megetetni, megitatni, (mintha volna édesanyja). Szóval jól felkészítették az utcai munkára. „Manzsmanzs sziltöple” mondókával és tenyerével kísért, s amikor már az idegrencerem felmonta a szolgálatot, hát megleptem a hamuban sült mandulámmal. Télleg megleptem, mer mikor látta, hogy nyitom a táskámat, rögtön felvidult, majd a zacsi láttán olyan értetlen fejet vágott, mintha legalább 1 hógolyót varázsoltam vón elő. Anyámat ekkor xintem heves csuklási roham rázta...
Imígyen megoldva a kérdést, nagy megnyugodva mentem tovább, 1edül J Nemsokára találtam 1 trafikot, ahol levadásztam a térképet. És hogy, hogysem, éhező kisbarátunk felbukkant a semmiből mellettem. Vaze fasor, hát követett. Mitnemondjak, ennek annyira nem örültem, de xencsére eztán lekopott, mint 1 amatőr tetkó.
A térképnek felesleges volt annyira megörülnöm, ugyanis utcatáblák hiányában semmire nem mék vele... Aztán ha találtam is uccatáblát, hát arabul volt írva J Ha vmelyik helyi macsó kapásból nem vágta vón le, hogy europid vok, a lepedőnyi térképből végképp rájöhetett. Ez nem azt jelentette, hogy odacsődültek útba igazítani; hanem hogy még nyilvánvalóbbá vált számukra, hogy friss hús a pályán... Ennek nagyon örültem, mer így dupla annyi végigmérést, cöcögést, pssssszegést és 1ebet hallhattam, mint térkép nélkül. Ha az összes kvmeghívást elfogadom, má rég elpusztulok koffeinmérgezésben, vagy vmi háremben találom magam sokadik „feleségként”. 1ik se tűnt vonzó lehetőségnek, így átverekedtem magam a sűrűjén és végülis 1ben odaértem Hassan-hoz. Xencsére elég messziről láccott a csücske, így azér segített tájékozódni. A színek télleg ilyenek; világoskék, a levelek ilyen jó zöldek, csak azt nem értem, mér nyársaltak fel 3 gombócot Hassan tetejére. Aki oda felmász, az megérdemli, akár fagyi, akár fasírt. Labda nem lehet, szóval focisták ne célozzák meg.


Közelebb érve ezt láttam:



Télleg nagyon nagy, mezei képezővel nem lehet ennél átfogóbbat fotografálni. Hogy ne csak 1 kőrengeteg l1n a látványosság, telepítettek kertecskét is. A klímára való tekintettel nem burjánzott a növényzet, de még nem is sült ki teljesen. A 4 tányérforma pedig tuti, hogy  UFO-leszállóhely.


A névadó építtető, Hassan II király kicsit lehetett csak megalomán, s mivel nem kellett beérnie 1 marhanagy kocsival kompenzálásképp, a világ 5. legnagyobb mecsete elé idebiggyesztette ezt a teret:




A hármas ajtó motívum itt se hiányoz6, a középső így néz ki. Mire ezen vki bebocsátást nyer...



Az alábbi kútból volt jó pár, víz nélkül. Pedig beledugtam vón a lábam kicsit, de így csak leülni lehetett a szélére, ahova némi árnyék vetődött.


Amilyen súlyosan nyomasztó a torony, annyira ellensúlyozza a felhő libbenő fátyolxűsége, így lesz az iszlámból 1 könnyed turistalátványosság:


A kilátásba helyezett örök paradicsom és a földi árnyékvilág közti szakadékot pregnánsan kifejezi, hogy a mecsettel szemben a középnyomornegyed szaglik, s csak a fáktól nem látni a halmokban álló szemeteket:



A fényképezgetés után a 2 látványosság közti korláton letelepedtem és a helyiek számára meglepő módon könyvet rántottam, majd olvastam is. Megtehettem, mert mint láccik is a jobb sarokban, nagyon szigorú figurák őrködtek. Vagyis, az nem láccik, hogy szigorúak voltak, csak hogy őrködtek.
Előx engem is gyanakodva méregettek, de mivel se nem hangoskodtam, se nem rohangáltam, nem hurcoltak el.

Pár óra napsütötte lapozgatás után felkerekedtem és majdnem ugyanazon az útvonalon, majdnem ugyanolyan kalandosan visszaküzdöttem magam a szállóra.

Ha vki tényxűbb infókra vágyik Hassannal kapcsolatban, itt megtalál6ja:
http://en.wikipedia.org/wiki/Hassan_II_Mosque


2011. július 18., hétfő

Író-olvasó találkozó

Túlestem életem első író-olvasó találkozóján, önhibámon kívül.

Az úgy történt, hogy várakoztam az uccán, közben figyeltem, hogyan gomolyognak a falombok a szélben, a klimatizált iroda után kifejezetten jólesett a langymeleg szeles nyári hőség. Míg melegedtem, mint a gyíkok, 1x csak előttem termett 1 figura, s megkérdezte, feltehet-e 1 abszurd kérdést.
Gyorsan lefuttattam a lehetőségeket, hogy fényes nappal mennyire lehet abszurdulni, majd zöld utat adtam.

Ismeretlenünk író. S reményei xint, én leszek az 1ik olvasója. Ebből él ugyanis; hogy ártatlan képpel leszólít még ártatlanabbakat és saját büdzséhez igazodó ellentételezés fejében megajándékoz 3 sk novellával.
Nem tudom, melyik drive volt erősebb: jótékonykodni, vagy sznobékhoz hasonlóan író-olvasó találkozón résztvenni; mégha oly xvezetlen formában is, mindenesetre fel6almaztam, hogy válasszon nekem 3 írományt. Köszönte a bizalmat és jókora paksamétájából előhúzott 1 adagot, szépen összakapcsozva. Dicséretes, mennyire felkészült.
Mivel még soha nem vettem uccán irodalmat, kicsit zavarba jöttem, mégis mennyibe kerül 3 A4es, ismeretlen xzőtől.
Aztán úgy gondoltam, milyen szép dolog, kihagyni a közvetítőket, kiadókat, reklámokat, amelyek iszonyatos árréssel (nem)dolgoznak, s most legalább tudom, hova kerül a pénc; így nagy elégedetten mecénáskodtam, hogy írópalántánknak l1n fedél a feje fölött.
Pillanatnyilag ugyanis ez a projekt, költözés lakcsere, 2 albi 1xre, és hát lássuk be; ez nem kevés kiadással jár.

A novellák elolvasása rövidebb ideig tartott, mint maga az ügylet, de 1 egész légyrajt ütöttem 1 csapásra, úgymint:
 - debütálás ír-olvasó találkozón
 - 6ékony jótékonykodás
 - művelődés
 - 15 perc szórakoztató párbeszéd.

2011. július 15., péntek

Háztáji

Tegnap reggel a magasból 1 hang szólt hozzám, nevemen szólítva. Már megszoktam, így meg se lepődtem; angyali üdvözlet helyett a mindenlátó házinéni adta az ukázt, hogy 7végi programként megnyertem a fűnyírást.
De legalább nem tett szemrehányást, hogy az ablakomat is meg kéne má pucolni.

Ilyen az, ha az ember lánya udvaros házban lakik. Még jó, hogy reggelente nem kell ganajozni. Utána a trolin furán néznének rám, asszem.

Opération Casablanca - 1edül nem m1

Mint már kiderült, marokkói kollégák nem igazán állnak a helyzet magaslatán, és ez már többx is nyilvánvalóvá vált.

Minden 1es nap új; számukra valóban, az előző nap megbeszélt dolgokra ugyanúgy rácsodálkoznak másnap is. így megun6atlan a világuk; minden nap tartogat számukra vmi újat.

Innen, európából nézve még lassabbnak tűnik működésük. Az 1 órás mínuszuk tovább ront a helyzeten, és ez még fokozódni fog a ramadán idején. Mármint az időeltolódás. Az aktivitás természetesen tovább csökken, majd alig különbözik a nullától. Ehhez kell majd elég erősnek lennem.