Konyhanyelvtanfolyam - Ennivaló ajándok

Ha figyelembe vesszük ama okosságot, miszerint az vagy, amit megeszel, az sk készített - és legfőképp - emberi fogyasztásra alkalmas ajándok igazán szívderítő és jótét hatással bír az adományozottra, hiszen kalória helyett nettó szeretet van benne. 
Ráadásul egyenletesen fejti ki hatását, tehát érdemes csúcsra járatni a készítés közbeni gondolást. Mármint a meglepni szánt illetőre való gondolást, nem a velenceit.

2 ajándok gazdagítja 1re gyarapodó konyhai tudományomat. 1ik a kandírozott gyömbér. Ezt ambivalens személyiségnek ajánlom, hiszen a cukormázas külső erőteljes belsőt takar, így az érem mind2 oldalát odaadhatjuk a célszemélynek.

A folyamat nagyságrendileg 2 órát igényel, a zsenántabb alfolyamatokba bevonhatunk idegen kézi erőt is, de akkor odavész a későbbi hatás.
Veszünk 25 deka zsenge gyömbért és megpucoljuk. Formájától függően felcsíkozzuk/kockázzuk/karikázzuk, extra effekt érdekében kanyaríthatunk csillagokat, pajkos pónit, libbenő lepkét. Nem szégyen, ha beérjük a kubista irányzattal.

25 deka cukrot másfél deci vízzel pöttyös lábosban felforralunk, belezúdítjuk a kívánt formára fazonírozott gyömbért, majd ráhangolódás gyanánt elindítjuk a koncertfelvételt. 
A matéria nagyon (NAGYON) sokáig (SOKÁIG) úgy fest, mint 1 elhibázott leves. Tartsunk ki, hallgassuk a zenét, gondoljunk a megajándékozottra, képzeljük el örömét, várjuk a Karácsonyt. Közben kevergessük a masszát, igényli a törődést. Mindazonáltal nem veszi zokon, ha olykor-olykor magára hagyjuk. 
Mielőtt teljességgel elandalodnánk, a matéria nem várt hirtelenséggel kezd besűrűsödni; ezt habos fortyogással jelzi. Ekkor még vár ránk 1 laza 20 perces kevergetés, de ne csüggedjünk. Nyugalom, MINDENKI tudni fogja, amikor kész az ajándok; a cukor kristályszemcséi félreismerhetetlenül kicsapódnak a gyömbéren. Ennél korábban nem érdemes levenni a tűzről, mert a massza csak szétfolyik, mint 1 rossz Dalí-utánzat.
Amikor a fortyogás sötétül és hólyagok bugyognak benne, ultragyors reakció szükségeltetik, mert innentől kezdve nanoszekundum alatt kövül meg és eztán csak biofegyverként applikálható a cucc. 
Villámkezűek azonban ropogós cukorral borított intenzív ízélménnyel gazdagodnak - a lábosból kivarázsolt gyömbért alufóbián/tálcán hűlni hagyjuk, majd elajándékozzuk. Vagy nem. 


A másik meglepi (még) egyszerűbb, ám ennél fogva elmélyültebb is. 
Trüffelgolyók. A felszín alatt örvénylő csokoládé magával ragadja a legeltökéltebb aszkétákat is, bármiféle ellenállás elporlik, mint a trüffelt borító holland kakaó. Barna ujjlenyomatok és maszatos sóhajok maradnak csak utána. 

A trüffelküldetés viszont meglehetős önmegtartóztatást kíván, az első lépés ugyanis, hogy NE együnk meg 20 deka 60-70-80%os étcsokit. Ha ezt abszolváltuk, olvasszuk fel a sokolát vízgőz felett. Tehát elő a pöttyös lábossal és még eggyel! 
Az olvadékba elegyítsünk 5 deka (vagy kevesebb) vajat és elvileg 50 ml habtejszínt. Az elvileg azért, mert ki-ki eldöntheti, mennyire krémesre szánja a trüffelét. 
A massza 5 szempillantás alatt elkészül, ekkor hűtsük, majd mikor megdermedt, golyózzunk belőle kb 40et. Az odakészített kakaóba alaposan beleforgatjuk, cukker kapszliba illesztjük, és elégedetten szemléljük vadítóan illatozó kreációnkat.