Napi Igen - Augusztus 26.

A reggeli napsütésben frissen nyírt fű illata kanyargott be szuperzölden a kocsiablakon, majd továbblibbent Ravel Bolerójával.

Ettől (vagy sem) ma is hatékony láncszem voltam a gépezetben. 

Mindjárt alszom 1 utolsót à la hongroise és jöhet a lég elviselhetetlen könnyűsége!

Napi Igen - Augusztus 25.

Bírom, amikor reggel hűvösen kel fel a Nap. 

100% paradicsom a reggelihez.

Öröksütemény meglepetésként. A minyon ugyanis nagyon gyorsan fogy. Mondhatnám: szublimál.

Hatékonysági mutatóm az egekben. 

100% paradicsom a vacsorához. Is.

+1.2 kg-val mérlegeltem. Úgy tűnik, sikeresen testépítek. 

Már csak 2t alszom magyar földön. Aztán: Husssss!

Napi Igen - Augusztus 23-24.

Több csodálatos dolog is történt a 7végén, és még nincs vége!

Tegnap felébredtem, s örömmel konstatáltam, hogy éjjel nem öltem meg senkit (álmomban sem). Elindítottam a kvfőzős programot, és nem törtem el semmit. 
Ez még fokozódott azzal, hogy elfogyott a hársmézem. Ebben az a jó, hogy kinyithattam a selyemfűmézes bödönt, s abból pergettem a reggeli koffeinadagomba. Még 10 óra se volt, én már tökre jól éreztem magam. Az erkélyen kitettem a Napot a habtestemre, s csak néha aludtam bele a könyvbe. 

Hogy ne csak kellemes legyek, de hasznos is, tevékenykedtem a lakban, kiebrudaltam a pormacskákat. Már épp az ablakpucolást fontolgattam (súlyos döntés, alapos mérlegelést igényel), amiből szociális hálóm 1ik becses tagja xencsésen kizökkentett. Nem lehetek elég hálás neki ezért. 

Mert így egész délutános beszerzőkörútra indultunk dicséretes eredménnyel. Hogy közben meg kellett pihennünk kv-sütiszünetre, gondolom érthető. Elvégre nem teljesítménytúra ez!
Miután hazacuccoltuk a zsákmányt, kukkfekete lábas jószággal regeneráltuk kimerült idegrencerünket. Meg roiboos-szal. 
Kaptam 1 halom zenetapaszt, különféle élethelyzetekre valókat. A mennyiséget a minőség übereli csak. Most már csak vmi hosszabb autóútra kéne menni, hogy mindet meg is tudjam hallgatni. 

Mai reggeli ébredésemkor konstatáltam, hogy a redőny nemésnem hajlandó felvonódni - szemöldökömmel ellentétben. Ezzel óriási megkönnyebbülés járt, mivel rajtam kívül álló okok miatt így ma sem tudok ablakot pucolni. A körülmények áldozataként. 

Az ilyképp felszabadult időt és energiát retard hatású napozásra és művelődésre fordítottam. Répalé kíséretében.
Kiválóságom ma odáig terjedt, hogy valódi kézműves palacsintát gyártottam. 1 egész sorozatot. Ha nem lennék magamnál, tök szívesen járnék hozzám vendégségbe. 

Csakhogy most épp elútra készülök; már csupán hármat alszom és ellenőrzöm, hogy még mindig kék-e a felhő az ég fölött. Elég volt a röghöz kötöttségből, irány a lég elviselhetetlen könnyűsége!

Napi Igen - Augusztus 22.

Annak is megvan az előnye, ha nem esik; mert bár nem lehet pöttyös esernyőt nyitni, viszont lehet naplégzést végezni az erkélyen. 

További előnye, hogy lehet szabadtéri ebédet szervezni válogatott társasággal, tökre spontán. A kék sajtos, avokádós hamburger éppen pénteki gasztroélmény, bár múlt vasárnap is üdvözölték a receptoraim. 
Minyon helyett beértem oreóval. 

Jelentem, eltűnt az allergiám, mongyuk, már ideje is volt. 

Az este mellkasnyitást, valamint kakaót és betűket tartalmaz.  

Napi Igen - Augusztus 21.

Az erkélykorlátról hatástalanítottam az épp visszaosonni készülő pókot. Igen, azt, amelyiket átültettem a fenyőre. Kíméletlenül kitoloncoltam felségterületemről. Pedig már bőszen szövögette területfoglaló terveit és hálóját. 

Cserébe 1 csigaélettel ismét hozzájárultam a létfenntartáshoz. 

Ma nem törtem el semmit, ettől nagyságrendekkel jobban érzem magam. 

Szerencsére esett az eső, így kinyithattam a tulipiros pöttyös esernyőmet. 

Mignon.
Grépfrútlé. 

Új olvasnivaló. 
 

 

Napi Igen - Augusztus 19.

A mai nap 1 ordenárén qrvanagy NEMmel kezdődött. Kis híja, hogy nem másztam vissza az ágyba. 

A reggeli énem robotpilóta által vezérelt, félautomatán fut le a szokásos process. Ám ma hiba csúszott a programba és a kvkészítő alfolyamat végzetes errorba torkollott. 
Az enyhén gömböcszerű bögrémet a robotpilóta rosszul kiszámított szögben tette a pultra, így az a gravitációra hagyatkozva bánatosan aláhullt. 
Én a dőlés pillanatában ébredtem fel, azonnali életfogytos magánzárkára ítélve a robotpilótát, de már csak végignézhettem, ahogy az ibrik atomjaira esik szét a járólapon, menteni nem volt mit. Éreztem, hogy életerőpontjaim megfeleződtek. 
Mivel az összes bögrém gondosan válogatott és sztorikkal körített, igazán tanácstalan vagyok a cserepeket illetően.

Nagy erőfeszítések árán mégis csak elindultam a napi rutinra, és lám, máris jött a vigasz Luxi képében. Hozta a gazdáját, tőle tudtam meg, hogy Luxi nagyon okos - bár ezt tisztán láttam rajta régóta - ragaszkodó és olyan figyelmes, hogy humán sejthalmazok közt is példaértékű lehetne. Luxi minden reggel és este megsétáltatja a gazdit, ha lemaradna a 2 lábával (és  botjával), visszamegy érte, megvárja. 
Míg a gazdi méltatta, Luxi a lábamnak dőlt, fogadta a simogatást, én meg elraktároztam a kutyaérintést szubkután, mint a D-vitamint. 

Hab a tortán, hogy vizuálisan még csaukkal is töltődhettem, 1xre 3! került a látómezőmbe. 
 

Napi Igen - Augusztus 17.

Ma abszolváltam 2014 első strandolását. Minden tartozékával együtt. 
Szélben hajladozó flórák hangjára gyűjtöttem a D-vitamint, csobogott a víz, néha lefröcsköltek. Forgolódtam, mint 1 kürtős kalács, hogy 1 centi se maradjon Naptalan. És persze bekövetkezett az obligát tejfölös lángos is. Mindezt a legjobb társaságok 1ikében.

Mivel már kezdett zavarni a lengedezése, pókhálótlanítottam a lakot. Kb mintha vattacukrot pödröttem vón, bár nem választhattam, hogy vaníliás, vagy málnás legyen. Viszont pont úgy ragadt a póklak, alig szabadultam tőle. A bosszú... 

Mondanom se kelljen, ezek után ablakot ma sem pucoltam. A harangszó még bejön rajta. Ez meg kimegy: