617 - A fogadást törlőkendő

617 feje 1 felrázott hógömb lett. Erre ébredt. Napersze ez nem 1ik napról a másik reggelre következett be, csak már lehetetlen volt tovább negligálni.
Bár, ha őszinte volt magához (nem feltétlen örömteli és kellemes élmény, sőt), be kellett látnia, hogy nem csupán feje, de egész bensője kavargott.
Fizikai struktúrája minimum szinten működött. Belvilága kiterjedt, erre fordult figyelme, bár tiltakozott a bensőjében kavargó hózuhatag sodrása ellen. Fogalma nem volt, merre viszi a zúdulás és mikorra ül el a belharc.

Az önmagával tett fogadást elbukni látszott. Még jó, hogy 617 csak ketten volt. A Fejhadász és a Szívsebész alakjában most épp.
A fogadás mibenléte 1ébként szimplán annyit jelentett, hogy 617 az új időszámításnak megfelelően nem tárja ki óvatlanul belvilágának kétszárnyú ajtaját, nem enged teret szívzuhogásnak, nem eszik mérgezett piros almát elhazudott érdeklődésnek álcázva, és nem dől senki kardjába, csak mert azt szóvirágokkal díszítették.

Fejhadász a hideg stratégiákban hitt. A lábad tartsd melegen, a fejed hidegen - ez volt a mottója. Élhető és hasznos tanács, már amennyiben nem 1 Szívsebésszel társulsz - méltatlankodott.
Szívsebész ugyanis nem osztotta a hűvös gondolatok prioritását, hajlott az izzó felindulásokra, ezért már gyakorlott kézzel és mindannyiszor veszítve fényéből foltozta a feslő szívvarratokat. S legközelebb ismét félretolta Fejhadászt.

617 konstatálta, hogy a fizikai struktúra legfelső rétege még sértetlen, bár némileg opálosan veri vissza a külvilágból érkező inputokat. Csak néhol estek karcolások. Azzal nyugtatta magát, hogy a többség úgyis csak a felszíni lebegést preferálja, alámerülésre kevesen vállalkoznak. 1 kézen meg tudta számolni őket.
617 örült a vékony taszító rétegnek, amit Fejhadász tanácsára vitt fel bel-és külvilága határán. Ám a bevonat nem sikerült 1enletesre, így néhol érdesebb volt a máz, máshol viszont a fedetlen  lüktetés vöröslött fel.

617 belvilága magával rántotta a külvilágát is, elképzelhetetlennek tartotta, hogy ismét status quo lépjen életébe. Létszükségletei új sorrendet vettek fel. Az anyagi táplálékigénye kvázi megszűnt, az éjszakai standby-t továbbra sem tudta üzemelni, ehelyett extrém módon megemelkedett lelkivilágának küszöbe. 617 kilépni nem tudott belőle, s attól tartott, más belépni nem fog tudni. Össze volt zárva önmagával. Fejhadász és Szívsebész. Reménykedett önbennük és abban, hogy kivételesen konszenzusra jutnak.

Éjszakáit álomszerű éberségben töltötte, ajtaját csapkodta a hóvihar, behordva érzelemlángokat hideg széllel, felélesztve múltjának és jövőjének ismert és ismeretlen szereplőit. Az idegenül ismerős arcok keringtek 617 körül, kínálták szép szavakkal, elismeréssel, baráti kézszorítással 2 pohár bor közt, féktelen tánccal és mély pillantással, szerelmes várakozással és végtelen nevetéssel, majd varázsoltak közönyt és mélyrepülést, körhintán vágtázó rémületet, érdekből elkövetett viszonylatot, mindeközben pedig Fejhadász és Szívsebész vitatkozása is áthallott a fogaskerekek csikorgása ellenére.

617 zuhant befelé, holott rég azt hitte, már önmaga legbensejébe ért. Érezte, közeleg a perc, amikor felelnie kell magának - magáért a 2 1másnak ellentmondó önbírája előtt. Aztán elvesztette a mindenreválaszhoz vezető fonalat.

 - Már megint elrontotta! Nem megmondtam, hogy ez lesz a vége? - dühöngött Fejhadász - Miattad van, mert soha nem hiszel nekem és a múltnak. Nem érted, nem érted, nem érted?!

- Nem rontott el semmit, most mit őrjöngsz? - csodálkozott Szívsebész. - Nem a múltnak kell hinni, hanem a jelennek és a jövőnek. Nem látod, hogy most már egész jól csinálta? Szerintem ügyes volt a múltkori hozzánk képest.

 - Ügyesnek tartod, hogy biztonsági lánc nélkül, forró fejjel nyitott ajtót? 

 - Nézd csak meg, a varratok nem engedtek, csak 1 kicsit. Pár helyen kell megerősíteni, a szegélyeknél. Továbbra is azt mondom, hogy jó úton halad.  

Fejhadász 1 szavát se hitte. Azt látta, hogy a fogadástól megkopott a felszíni réteg, hogy 617 ide-oda csapódott kettejük párbeszédének hullámain és az ajtó se volt rendesen becsukva.

Mély levegőt vett, majd javaslatot tett:

 - Azt ajánlom, tekintsük semmisnek a fogadást, mert többe kerül, mint gondoltam.

 - És akkor hogy lesz eztán? - nézett rá Szívsebész.

 - Ahogy lesz, úgy lesz. Belefáradtam a hiábavaló szélmalomharcba. Talán jobb belátni, hogy ez még nem az a helyzet. Talán nem volt jó az időzítés.

 - Á, vagy úgy. Szóval hajlandó vagy 1üttműködni?

 - Mindig is hajlandó voltam, csak te nem értesz a szóból.

 - Jól van, hagyjuk ezt most. Nekikezdhetünk? - s Szívsebész már fogta is eszközeit.

 - Használj felszívódó varratokat. Kíméletesebb, mint aztán kiszedni csipesszel.

Szívsebész nekilátott újraölteni ott, ahol meglazultak a szegélyek. Akármilyen gyakorlottan dolgozott, helyenként előtört néhány csepp élénkpiros könny. Gyorsan végzett.

 - Törlést - intett Fejhadásznak.

A fogadást törlőkendővel Szívsebész eltüntette a cseppeket és elégedetten szemlélték a fércművet.

A varratoktól megduzzadt szív éppen annyival lett nagyobb, mint amennyivel Szívsebész kisebb.

 - Látod, - mutatta Fejhadásznak - minden egyes öltéssel több lesz és növekszik.

617 érzéstelenítő álmát aludta.



617 - Csokipapír és szagvélemény

617 kipipálta a karácsonyt, az év végét, 1éb személyes projekteket, csak épp aludni, se enni nem volt képes. Pedig elvileg 1xű performansz mind2; ha álmos vagy alszol, ha éhes, eszel - naivkodott az első alkalomkor.
Deperszenem. Hiába pipálta 1más után a tételeket a to do listáján, az elégedettség , jóleső fáradtság csak nem érte utol. Pedig még nem is futok olyan gyorsan - höhögött kínjában.

A csökkentett alvásért cserébe kapott újszerű testérzeteket. Azon túl, hogy hallotta vére surrogó lüktetését,  érezte is, ahogy az áramlik ereiben. Bár először több, mint rémületes volt, aztán megszokta, mint annyi mindent megszokik az ember lánya. Elvégre, a saját élete, épp ideje megismernie önmagát, s hol kezdje az ismerkedést, ha nem a vérsejteknél, ugyebár. Lehet, hogy a feltuningolt vastól ilyen érdes a vére és ezért karistolja a vénáját? - morfondolt eleinte, majd felhagyott a találgatással.
Inkább arra fülelt a kukksötét szobában az éj közepén, hogy a diszkrét horkolás az alsó, vagy felső szomszédjától szűrődik-e át, vagy csak az ágy másik feléről. Ahol este még nem volt senki. Reggelre már nem.
Néha nappal is jóljönne a szuperhallás - üdvözölte legújabb képességét fenntartásokkal. Majd még 1x becsavarta magát a paplanokba, mert óvintézkedései s téli bundája ellenére úgy fázott, mintha hirtelen teleportált volna 1 magányos sziklaszirt szélsüvítette csúcsára. Főleg a talpa adta le a hőt, meg is nézte; de nem nőtt. Valahogy mégis 2x annyi meleg távozott 2 talpán keresztül, mint normál esetben.
 - Nagyon jó ;- konstatálta - éjszakánként jetitalpú bagollyá leszek. Tk, ha pockot nem kell enni, miért ne? - sóhajtotta megkorduló gyomorral.

Grillcsirkeüzemmódban töltött éjszakái eredményeképp 617 nappalai küzdelmesen teltek. Próbálta egyben tartani énjét.
 - Mint 1 leejtett csokimikulás; a papír nem szakadt át, de belül a szilánkok zörögnek. Még jó, hogy szakállam nem nő - vizslatta a tükörben.
Szociális affinitása erőst konvergált a nullához, de az ígéret szép szó, így meglátogatta újdonsült kispajtásait, köztük Pszicho Mókust.

617 dióhéjban előadta concern-jeit, tüneteit és állapotjelentéseit, majd várta Mókus diótörését.
 - Megnyugtathatlak, tökre normális, ami történik, és az is normális lenne, ha nem ragasztgatnád folyton a csokipapírodat.
 - Hát??? - kerekített kistányérszemeket 617 - Majd tán hagyom szétesni???
 - Például. Tudod, én kiszagolom, ha valaki nem 100as - tekergette orrát Mókus - és te simán 100as vagy, úgyhogy csak hagyd a papírt másra, s ne gondolj a széthullásra. Úgyis az lesz, aminek lennie kell. Nagy baj nem történhet. Legfeljebb összerakod magad. 1 lépés a tökéletes felé.
 - Persze, mint a főnixmadár, önmagamból megújulok, nemde? - bosszankodott 617, mert úgy érezte, Mókus nem veszi komolyan.
 - Naidefigyelj - nézett a szeme közé keményen Mókus - szagvéleményt akartál, megkaptad. Mást nem mondhatok. Ha elfogadod, jó, ha nem, úgy is jó, csak futhatsz felesleges köröket. Muszáj neked mindig mindent kontrollálni?
 - Hát, ha lehet... - kezdett bele 617, de látta, hogy a kérdés csak költői volt. 1 Mókustól. - Jóvanjóvan, higgadj le, elfogadom.
 - Mi lenne, ha kapnál 1 varázspálcát és BÁRMIT csinálhatnál az érzelmeiddel?
 - Ó, baguette magique, deszép is lenne! - csillant fel 617.
 - Szóval, mit csinálnál? - türelmetlenkedett Mókus.
 - Hát irányítanám őket! - vágta ki 617 remélve, hogy Mókus esetleg elő is ránt 1 csodaalkalmatosságot.
- Na, ezér nem kapsz - hörrent Mókus, majd bólintott, jelezve, hogy az audiencia végetért.

617 némileg csalódottan, ugyanakkor megkönnyebülve hagyta ott Mókust. A hazafelé úton izomlazítót alkalmazott.

 

Félvezető - Tihamér

Cirka félév alatt szinte baráti lett iszonyom Bélával, s hogy ne laposodjon el a kapcsolatunk, beszerveztünk 1 harmadikat. Tihamért, de ez csak később derült ki a tetthelyen.
Ma reggel volt esedékes a hármas randi, éjszaka nem sokat aludtam, forgolódtam, mint a kürtős kalácsok a tűzön.

Hajnali 7h50re beszéltük meg a találkozót, a félálmos éjjel után meglehetősen leamortizált állapotban másztam elő a vacokról, de már a kv-reggeli előtt elkezdtem a mai mantrát, erősítendő mentál- és lelkivilágomat. Egész pofás toalettet dobtam össze; xencsére nem tükrözte a belső állapotokat.
Béla felvett útközben és már téptünk is a helyszínre. Közben többször is konstatáltam, hogy kár volt reggelizni, vmi AZONNAL ható izom/ideglazítót kellett vón beszereznem, depersze késő bánat.

Tihamér színrelépése tk. nyájas volt és szándéka xint vicces, ha más körülmények között találkozunk (demér találkoznánk??), még el is bájcseveghetnénk.
Elhelyeztem tremolós korpuszomat az orbántalan kormány mögött, Béla mellettem kedélyeskedett, Tihamér pedig mögülem firtatózott. Hogy mi az a 4 dolog, amit MINDEN 1es napi első elindulás előtt csekkolok a járgányon. Elsoroltam, majd az 5 gyűrött cetli közül kihúztam a középsőt; hiába, az arany középút... Eztán még közölte az extra igényeit, miszerint abszolváljak 1 balra előrét, 1 jobbra hátrát, 1 padkával párhuzamost hátra, végül 1 saroktolatást. Meg persze emberéletet ne követeljen 1ik manőver se.

Najóvan, felvettem a mentálpajzsot, bekapcsoltam a végtelenített mantrát a fejemben, s gyia. Tihamér és Béla nagybani társalgása közepette kipipáltam a jobbrahátrát, balraelőrét, s követtem az instrukciókat, hogy mikor merre szállítsam őket.
A párhuzamost - mivel voltak összeférhetetlenségi problémáim vele - nagy gonddal kiválasztott helyen végeztem el. Elsőre. Az utolsó produkciót 1 kis mellékutcában hajtottam végre; sajnos méltatlanul csekélyke közönség előtt.

Innentől már csak a balesetmentes visszatérésre kellett ügyelnem, s mivel Tihamérék továbbra is a közéleti eseményeket taglalták halálsikolyok nélkül, szinte már el is lazultam a megnyugvás puha párnáján.
Minthogy én vezettem a bázisra, a remény napsárga virága nyiladozott tegnap óta összeszorult bensőmben. Még 1 utolsót parkoltam, leállítottam a hajtányt, majd füleltem Tihamérre.
Bár megjegyezte, hogy a frizuráját nem dúlta szét a menetszél, s majd némileg ajánlatos felpörögnöm ha már a saját készülékemben közlekedek, de legalább roppant körültekintően jártam el és vissza. Kiokosított, hogy a Nagy Papírral mikor-hova kell elfáradnom, majd GRATULÁLT és boldog ünnepeket kívánt.

Szóvaltehát, minden jónak végeszakad 1x, hogy 1 még jobbnak adja át helyét, esetemben Bélát felváltja a rózsaszín kis kártya, s ha a karácsonyfa alatt még nem is tündököl ott a képemmel, január 2től már potens elemként vehetek részt a társasjátékban, a nagy betűs Közlekedésben. A galamb, gyalogos és biciklis után a kocsis szintre lépve.

Ez a projekt nem jöhetett volna létre, ha:
1. nem talicskázom a pénzt Bélának hosszú hónapokon át
2. szociális hálóm nem támogat kitartóan
3. tökre alkalmatlan lennék - úgyhogy no para, érdemesebb aggódni a 2013as GDP/ktgvetési hiány miatt.

Aki szeretne 1üttérezni velem, a sikeres projektre hivatkozva nyugodtan fogyasszon sört/bort/pálinkát, még ha nem is találkozunk. A 3D-s szereplőkkel pedig úgyis összemérjük poharunkat.

És bár ugye emberéletbe nem került a mutatvány, hasonlót produkáltam a nappalim tükre előtt a Nagy Papírt lobogtatva, mint Bruce a stadionban.

617 - Jutalom a nap végén

617 futott. 1 7en belül már másodszor. Leginkább őmaga lepődött meg rajta. Utoljára iskolás éveiben fordult elő vele, testnevelés órán (mire neveltek azok a 45 percek??). Utálta. Mindig utolsó volt. Aztán csak ideért, lám-lám.
Se akkor, se 1 hónappal ezelőtt nem gondolta volna, hogy valaha is önként adja lábait futásra.

Najó, a futás erős túlzás ugyan, mert kábé és maximum gyök2vel haladt, s azt se konstansan produkálta, de biztatta, hogy alig páran dacolnak a decemberi széllel. A klíma ugyanis nem hatódott meg 617 magasztosan sportos elhatározásától és hideg közönnyel számolgatta az alaposan becsomagolt szervezeteket. Akárhogy is, bennevagyok a ma esti 10ben! - örült 617. Ez pár méternyi pluszteljesítményre volt elegendő.
Számolta a lámpaoszlopokat, s hősiesen tűrte, hogy a rutinos zergék könnyed suhanással lehagyják. Annyira lefoglalta a túlélés, hogy sok fölös energiája nem maradt irigykedni. Hosszú távú terveit lecserélte 1 lépésnyi jövőre. Még 1 és még 1 és még 1 és megvan a 3. oszlop.

Órát nem vitt, időérzékét a 6. lámpánál hagyta, de az elemekkel és önmagával vívott (győzedelmes) küzdelem után elégedetten kúszott fel a melengető lakba. Ilyesmi lehet Hópárducnak lenni - tippelte nagyvonalúan.
Hallatlan büszke volt teljesítményére, s azonnali hatállyal kiutalt magának 1 dobogós fürdőzést. Főleg, hogy Arenyin se foglalta be légyottra a kismedencét.

Csobogott a víz, 617 illatos-olajos csodaszert morzsolt bele, erőteljes teát szervírozott, leültette Barry-t a tevés puffra, majd átvette nyereményét: átadta magát a H2O ősi tudományának.
Nyakig merült a vízbe, s hogy kívül-belül melegedjen, lassan kortyolgatta az immunteát. 617 feloldódott, érezte, ahogy a méreganyagok diffundálnak szöveteiből, s helyükre retard örömkapszulák épülnek be. Minimum 24 órás hatást biztosítva.
Teljesen ellazult, így lámpaláz nélkül duettezett Barry-vel; in my heart it's spriiiiiiiiiiing

617 már-már törökfürdőben érezte magát, a levegő páratartalma erőst konvergált a 80%hoz. A falakon békésen csordogált a nyugalom.
A helyzetet fokozandó, hideg zuhannyal készítette elő az argánolajos utókezelést. Ha még lapult is benne ideggubanc, az olajköpenytől az is kisimult.

Ilyeténképp preparálva a candle light dinner-re, éjszakai toalettet öltött és gőzfelhőben közlekedve tálalta a vacsorát: rubingyöngyök gurgadoztak tányérján. Mintha B Rh+ vérsejtekbe zárt életet venne magához.



617 felettébb elégedett volt sorsával. Ez a világ a létező világok legjobbika - nyugtázta Pangloss 2012-es reinkarnációjaként. 
Bár a Voltaire-hős tán nem párolgott esszenciális olajokat.  
 

617 - Kereszteződés

617 a megrendelt tökhintóra várakozott, még csak fizikailag ért földet, belső énje a felhők fölött merengett valahol. Nem sietett visszazökkenni a ködös városba. A repülés neki mindig tovább tartott, mint a menetrendben ígérték. Már előtte, s utána is jó ideig a Földtől elrugaszkodva létezett. Légcsere - gondolta és elmosolyodott.

Simon Márk loholt, alig várta, hogy csomagját kiköpje a végtelen kígyó és már száguldott is a kijárat felé. Persze, ez nem volt ilyen egyszerű a bőröndös, virágcsokros, tolószékes utasok között. Már így is késett, csak remélte, hogy odaér a születésre a kórházba. Igen, megígérte, hogy ott lesz a nagy pillanatnál, de lássuk be, az időzítés nem a legalkalmasabb - fortyogott kissé az izgalmon túl.
Végre eljutott arra a nemzetközi konferenciára, ahova kvázi mission impossible bekerülni hozzá hasonló kezdőknek, de lám-lám, szinte állandó jelenléte az osztályon és a kitartó ügyelés meghozta gyümölcsét. Milyen gyümölcs érik novemberben? - torpant meg gondolatilag, de elnapolta a kertészeti kérdőjelet, mert újabb kihívással szembesült: be kell jutnia a városba. Normál esetben élt volna a tömegközlekedés nyújtotta orbitális lehetőségekkel, de a jelenlegi távolról sem volt normális helyzet. Előtúrta telefonját, s máris tudta, hogy hiába, mert az lemerült, még a gép indulása előtt. Simon doktor érezte, ahogy őszül. Kínjában szolidárisan vajúdott.

617 félálomban konstatálta, hogy a pár percre prognosztizált taxi késik, de ezt most kivételesen nem bánta. Kívül rekesztette magát a körülötte gomolygó forgatagon s várta, hogy belül is megérkezzen. Szerette ezt az állapotot, mikor 2 pont közt lebegett: ott már nem, itt még nem volt. Kicsit mintha újjászületne ilyenkor, friss szemmel tekint környezetére, körülményeire és saját magára is. Novemberi tavasz á la renaissance - mélázott, majd viszonylag épkézláb mondatokkal fogadta a begördülő tökhintót. Csomag elhelyezve, 617 elfoglalta szokásos ülését, s várta, hogy a chauffeur is készen álljon az indulásra.

Simon Márk kétségbeesetten próbált taxit fogni. Persze, csak James Bondnak m1 ennyire 1xűen a mutatvány, hogy gyanútlan civilektől járgányt orozzon - füstölgött magában. Majd az ereiben habzó adrenalintól fejét vesztve felrántotta a legközelebbi taxi ajtaját, s bevetődött csomagostul. A sofőr is akkor mászott be, érdeklődését meg se várva Simon már hadarta is:
 - 'Stét, az Új Nap utcai szülészetre kérem, de nagyon gyorsan!
 - Példás az igyekezete, de még nem aktuális a szülészet, köszönöm - ébredt 617. Közben már húztak is a város felé. - 1ébként nem zavarja, hogy ez az én kocsim? - 617 paprikásan méregette az aggodalmas és zilált kocsirablót, aki kilökte kellemesen puha gondolatfelhőjéből. Ismerősnek tűnt. Hol látta?
 - Igazán sajnálom, csak végszükség esetén rablok el hölgyeket kocsistul, ne aggódjon, szülni sietek, nem halasztani. - A közéjük ékelődött csomagok kényelmetlenül imbolyogtak, nem sokat észlelt útitársából.
 - Mondja csak, azért hazajuthatnék? Vagy esetleg vezessem is le azt a szülést, amire elhurcol?
 - Perszepersze, majd gyorsan kiugrok a kocsiból a kórháznál és már mehetnek is tovább, nem tartom fel sokáig, ígérem.

617 a csomagok mögül fürkészte a felettébb izgatott férfiút, majd elhűlt és lejjebb csúszott az ülésen. Nane - nyögte magának. Ilyen nincs, hát kösz szépen - lehelte, ha már úgyis thanksgiving - ki más lehetne?? A doki az ügyeletről. Jó rég járt már ott, de felismerte. Szóval kispapa és szülne. Nade miért nincs a felesége mellett a kritikus időkben? - méltatlankodott, majd hangot is adott rosszallásának:
 - Na és a felesége mit szól ahhoz, hogy a 9 hónap utolsó felvonását egyedül kell eljátszania?
Simon Márk csak 1 nagy adag hajat látott az utasból, hiába szuszakolta a bőröndjét. Mintha már hallotta volna ezt a hangot. Annyi emberrel találkozik napmintnap. Tovább gyömöszölte a pakkot.
 - A feleségem még ismeretlen jövendőbeli, úgyhogy róla nem nyilatkozhatok. A nővéremhez sietek. Úgy volt, hogy csak 2 nap múlva kezdődik a felvonás vagyhogyismondta, de ember tervez ugyebár... - S végszóra sikerült láthatóvá tennie a hajzat tulajdonosát.
 - Jéizé, hát maga az, ilyen nincs! - Simon ritkán lepődött meg, most mégis csak hitetlenkedve bámult 617-re.  - Tudom ám, ki maga - böködött felé - A nagyon szíves Tüskés Vanek! Ugye? Ne is tagadja! - majd höhögve meglökte 617-et. - Micsoda véletlen, komolyan, ilyen nincs!
 - Én is pont ezt gondoltam. Egyébként meg, véletlenek nincsenek - javította ki 617. - Szóval új területre váltott? - firtatta gyorsan.
 - Á nem, csak a nővéremet megnyugtatná, ha fehér köpenyesként én is ott lennék, mikor megszületik az unokaöcsém. Navégre, ideértünk, remélem, még jókor. - Simon kiugrott a kocsiból, félkézzel a csomagokat rángatta, másik kézzel fizetett, majd 617re csapódott az ajtó 1 távolodó ígérettel:
 - Majd jelentem, hogy minden rendben ment-e! - s a fényes bejárat már el is nyelte a doktort csomagostul, kabátostul, adrenalinostul.

Napersze - fújta 617 vegyes érzelmekkel. Azért megkönnyebbült, hogy így alakult a villámtalálkozás.
Megadta a címét a kocsisnak, valóban hamar hazaértek. Sorra vette holmijait: 1 táska, 1 bőrönd, sapka-kesztyű. Sál?!

Simon Márk leszórta cuccait a nővérszobában s csodálkozva forgatta a kötött sálat. Bordó volt és női illatos.

Konyhanyelvtanfolyam - Csanta Pali

Nem ismerek olyat, aki ne szeretné Csanta Palit. S nem csak nők vannak oda érte. Pasik is, bármilyen korosztályból. Meg gyerekek. Meg nagymamák-nagypapák.

Csanta Pali egyszerű lélek, nagyszerűsége pont ebben rejlik. Nem akar több lenni, mint aminek látszik, viszont kaméleonszerűen vált alakot a helyzettől  függően. Tudja, kit mivel vehet le a lábáról.

Csanta Palit könnyen elővarázsolhatjuk, nem szükséges hozzá semmiféle bűvész-előképzettség, se virtuozitás. Persze, mindenkinek megvan a maga trükkje, hogyan teremtse a konyhájába Palit. Nálam az alábbiak szerint jelenik meg:

Előveszem a korondi tálamat. Ebben 3 kifejlett női példány elbűvölésére elegendő Pali állítható elő.
Beleöntök félkiló lisztet és feltörök 2 tojást hozzá. Leöntöm 2,5 deci tejjel - nagy előny, ha a tej előtte szervesen kapcsolódott a tehénhez.

Fakanállal kavargatás, míg el nem simul az összes inkoherens elem. Ekkor jöhet a bubis víz; optimális esetben (valamint ködbe vesző gyerekkoromban) a szóda az ekvivalens elem, de manapság beérhetjük bármely szénsavas ásványvízzel.
Tovább kavarás, ekkor már kezd előtűnni Pali milyensége. Azsutálunk némi sót és cukrot is, hogy igazi, Csanta-féle jelenséget produkáljunk.
A nyersanyag állaga 2vel sűrűbb, mint 1 tartalmas krémlevesé. Ha még lehet bírni gyomorral, az elkészült alapot eldughatjuk a hűtőbe fél, vagy akár 1 órára is.

Ha már nem bírjuk a várakozást, felszerelkezünk 1 jóféle teflonos serpenyővel, s belecseppentünk 1 pöttynyi olajat. Közepes lángot gyújtunk, s a felforrósodott edénybe tekerjük a tésztát. Készüljünk fel a jelenségre, mert innen már csak pillanatok választanak el minket Csanta Pali feltűnésétől.
A tészta gyorsan sül, így ne hagyjuk ott a folyamatot percekre se, mert Pali nem tűri, ha hanyagolják. Szereti érezni a törődést, de meg is hálálja.
Terül-fordul, s kvázi 2 perc alatt el is készül. A fordulás egyébként elősegíthető falapáttal, de profik akár dobálhatják is - ekkor azért álljon készenlétben 1 fotós, hogy elkapja a pillanatot (vagy Palit).

Csanta Pali megkínálható tk. bármivel, a mákot ugyanúgy viseli, mint a lekvárt vagy túrót. Igazodik a hölgyközönség igényeihez.

Férfiegyedek akár seregnyi Csanta Palival is elbánnak, esetükben a fenti mennyiségek szükség szerint szorzandók.

 

Konyhanyelvtanfolyam - Agaricus campestris leves

Nem vagyok 1 levespárti, vagy ha mégis a lé a lényeg, akkor legalább tartalmas legyen. Sűrű. Tömény. Laktató. És ha lehet, húsmentes. Éljenek az állatok!

Ősz lévén a gyümölcslevesnek leáldozott, de xencsére bazídiumos barátaink rendelkezésre állnak. A háztáji tenyésztésnek köszönhetően egész évben. Ha épp nincs a pönszédben 1 zsáknyi, no para, akármely üzletláncnál hozzájuthatsz. Vagy, ha ultraszerencsés vagy, szedhetsz magadnak erdőszélen. Ilyet keress:

Mezei csiperke
 

Gomba, tehát se nem állat, se nem növény. Azér nem növény, mer heterotróf (szerves anyagból fedezi szénszükségletét) és sejtfala kitint tartalmaz, mint pl a bogárpáncél. Fotoszintetizálni sem tud, mint 1 rendes fikusz, úgyhogy hosszas viták után a tudósok kénytelenek voltak külön csoportba sorolni.

Éti szempontból a gombákat fehérjetartalmukért tartjuk sokra. A gombafehérje összetétele nagyban olyas, mint az állatié. Szóval akinek fontos a fauna, vagy magas a koleszterinszintje, vérnyomása, vércukra, mindig tartson a zsebében 1 adag gombát, ezzel rengeteget tehet bolygónkért és saját korpuszáért.

Nos, ami pedig a konkrétumokat illeti, lássuk a számszerű tényeket. 4 főre számolhatunk 1 kg agaricus campestris-t; félkilós kiszerelésben kínálják a boltokban. 3 hagyma löttyintésnyi olajon, teccés szerinti só+bors, petrezselyem és 4 deci tejszín kívánkozik az 1 liternyi vízbe. Tehát egész ktghatékony levesnek állunk neki.
Hogy mennyi időnkbe telik? Attól függ, mennyire vagyunk a kulinária Eric Clapton-jai, vagy épp Ollókezű Edward-jai. Ha inkább szeretünk elmélyedni a tevékenységekben, akkor is elegendő 1 órát félretennünk a 24ből.

A 3 hagymát megpuccantjuk, s minél apróbbra hasogatjuk. Kontaktlencsések előnyben, mer megússzák a ríkatást. Jól látók meg tartsanak otthon 1 kontaktlencsést.
A gombákat folyóvízben mossuk, mellőzzük az áztatóprogramot, ha nem akarunk rögtön pürésíteni. Ha van a héjon némi rongálódás, késsel le tudjuk húzni a sérült takarót. Elvetemültek az egész borítást lehámozhatják, ezzel jelentős időt eltöltve. A tiszta gombikat felnégyeljük, a későbbi feldolgozást megkönnyítendő.

Választunk 1 ép zománcú edényt. Ez azért fontos, mert a gomba vassal találkozván megfeketedik és még keserű is lesz. Beleöntünk 1 kevés olívaolajat és rázúdítjuk a hagymatömeget. Pirítjuk, lehetőleg kontaktlencsében. Ha már senki nem sír, jöhetnek a gombák pirulni. Kavargatás, hogy ne szenesedjen, majd leöntjük a liter vízzel. Itt már tk. 50%-os készültségi fokon állunk, mert a kívánt só+bors mennyiség után nekieshetünk a turmixszal. Óvatosan, mer nem feltétlen akarunk főzőcske után gombapépet takarítani a csempéről/plafonról/frizurából.
A homogén állagú cuccba azsutáljuk a tejszíneket meg a petrezselymet és utoljára még 1x megforrintjuk a tűzön.

Közben remélhetőleg a kontaktlencsés megterített, mert megesszük, amit főztünk.
Ha netán nem tűnik el az egész mennyiség 1 evésre, nagyon körültekintően tároljuk és nagyon rövid ideig.