Szelepjáték - 2020. március 21.

1 jó nap 1 jó éjszakával kezdődik ugyebár, s a mai napom jól indult fél8kor, szívmelengető álomból ébredve. Másodjára, mert a hajnali rigó olyan átéléssel nyomja, hogy nem lehet alva maradni. 

Minthogy a lakásban megnövekedett a koncentrációm, egyenes arányban nőtt az általam in/direkten előállított kosz, aminek eliminálására ma legalább olyan hathatós intézkedéseket hoztam, mint 1 operatív törzs. Vagy 1 1 személyes akciócsoport. No offense, of course. 
Depersze, ez egy végtelen történet.

És mint említettem, tegnap elindítottam a (nemtudjukmeddigtartó) tornázz naponta! kihívást, ami következtében 11kor már lapockalövéses varacskos disznóként hörögtem a napverte parkettámon. Csak a hátam nem szőrös. Xencsére a nagyon személyes edző már ismeri minden rezdülésem és nem esett kétségbe, tisztességes hajcsárhoz illőn végighajtott az 1 órán.
Én úgy saccolom, kb április végén szabadulok a magánzárkából, s akkor rögtön be is nevezek a bikini fitness versenyre. Jóllehet, inkább a klasszik vonalvezetést preferálom, szóval megelégszem valami hasonlóval, csak a fejem ne veszítsem el addig:

Niké

S bár estére októberre váltott az időjárás, a természet mégiscsak érzi a tavaszt, kódolva a génekbe és genitáliákba, a törvény az törvény, melynek változatos megnyilvánulásaival találkozhatunk - nem csak a természetben, de az online térben is. Legalábbis ennek tudtam be a vadidegen hímnemű fészjelölést, s persze kiderült, hogy nem 1 általam feledett egyed bukkant elő, csakcsupán egy korai példány a tavaszi zsongásból. 

A délután és este a szociális hálómban telt, szolid házibulival - szigorúan virtuálisan. Holnap, ha a hófúvás engedi, megjáratom a korpuszomat a parton. Amúgy meg továbbra is érvényes, hogy most hősködjön mindenki a fotelból, az emberiség legnagyobb lépéseként. Kösz!

There must be some way out of here

Szelepjáték - 2020. március 20.

Most abba ne menjünk bele, hogy ma stúdióztam volna. 

Inkább abba menjünk bele, hogy mennyire qrvafinomat főztem! Repetáztam is és a vacsorával végképp múlt időbe tettem az egész adag zöldsgécurry-t rizzsel. Kis lépés az emberiségnek, annál nagyobb nekem. 
Ez az ebéd utáni napfürdő az erkélyen baromi jó. Egyetlen diszkomfort, hogy sajnos pont akkor van a napi míting, amit ráadásul én tartok kesztyűs kézben, így csupán remélem, hogy hétvégén még jó idő lesz (főleg, hogy hivatalosan is tavasz van), hogy ne ilyen szánalmas eiaculatio praecox módon süttethessem a hasam. 
Amúgy persze őrületes hatékonysággal dolgozom, mit nekem 1 hét szobafogság. 

Nade! Nem elég, hogy a konyhában teljesítettem dupla szerepben (a munkavégzés ugyebár a konyhaasztalon zajlik), debütáltam a szobatornával is. Hogy ne csak az elmém pallérozzam, hanem a habtestemet is, a nagyon személyes edzővel belevágtunk a napi szintű aktívkodásba. 
Mondhatom, roppant vicces audiovezérléssel a nappaliban és neglizsében követni az instrukciókat. Ezennel üzenem a szomszédoknak (bár már szoktatva vannak az énekórák által), hogy nem a jasmin-hoz szegődtem másodállásba, csak tornaórát követek el, tök egyedül. Majd kérek igazolást az edzőtől. 

Gym

Részben emiatt aztán már ki se dugtam az orrom a partra. Részben meg a sauvignon blanc miatt, amit a vacsorához töltöttem. 

Esti mesének pedig ajánlom Minuscule-t. 

Szelepjáték - 2020. március 19.

1 hete home office. Még mindig fogalmunk nincs, meddig.

Előnye, hogy az ebédszünetben lehet nagyon gátlástalanul napozni az erkélyen. Eddig csak 7végente tehettem ki corpus delicti-met az UV sugaraknak. Egyetlen káros szenvedélyem. (De úgyis az a jó szívem visz a sírba, nem az UV.)

Aztán este 7kor kimerészkedtem a patakpartra, hogy mégse csupán a 4 (különféle színű) falat lássam egész nap. Bár ekkorra már besötétedett, szóval a látvány nem annyira játszott xepet abban a szűk 1 órában, míg szabadlábon voltam. 
Még ekkor is jópáran futnak, esetleg kutyát sétáltatnak, vagy csak (horribile dictu!) ülnek a padon. Offline, mint az állatok. 

A társasházakból fény, emberzaj, vacsora kondenzcsíkjai szállnak kifelé, s viszi őket a patak megvidámodott locsogása. Idealista énem szinte elérzékenyedve vizualizálja a családi köröket, megnyugodva, hogy lám, milyen szépen tudnak befelé élni a zemberek, mégis van remény, mindjárt elszabadul a mennyország, immár semmi nem tarthat vissza minket egy kissé giccses utópiától. 

És ekkor filmes hangeffekttel lefékez az út túloldalán 1 kocsi, ajtócsapódás, a fazon odatrappol a parton várakozó feminához és visszafojtott felindulással dől belőle, hogy már elmagyarázta itt is, otthon is, miért nem lehet megérteni, ebben a helyzetben egyszerűen nincs mit tenni, várni kell, majd eljön az idő, legyen megértéssel, gondoljon bele ésígytovább. 
Állandóan kételkedő énem énmegmondtam vigyorral integet az idealistának. 


A hazaútra térvén pedig jobbról feltűnik a pattogatott kukoricafa, úgy látszik, nem csak a vírusok mutálódnak.

Popcorn tree

Szelepjáték - 2020. március 18.

Ha esetleg 1 városi kecóban rostokoltok a 4 fal között és nincs saját rigótok, itt hallgathattok madarakat. Mongyuk, nekem persze van saját rigóm. Is.

Mert nyilván továbbra is mindenki maradjon home office-ban, akinek opció. 
Ahol egyébként ugyanúgy tessék tartani a napirendet, különben szétfolyik az egész nap, mint vízfesték a félfamentes rajzlapon. 
Érdemes követni a rutint, kiegészítve a jelen helyzetből fakadó extra igényekkel. Ilyen lehet a TV-torna reggel-este, illetve a tápérték-előállítás - egyénenként változó, kinek melyik fáj jobban. A helyzet súlyosságát xintem kiválóan érzékelteti, hogy holnap tervszerűen főzök és úgy érzem, teljesen felkészültem a mutatványra. 

Amúgy meg keep calm and carry on, nap végén fel lehet pakolni a lábakat, ki lehet nyitni egy sauvignon blanc-t és lehet egyeztetni a spanikkal az afterparty-t illetően. Ebből a szempontból végképp nem aggódom, nagyon jó dolgom van: több heti palack és életfogytos bestie-k videókiadása mutat túl a szokásos napi körökön. És hát borból még a pincében is válogathatok (ahonnan csak a billentyűket hoztam fel eleddig, ugyebár). 
(Amúgy a bor ne zavarjon össze, ki lehet nyitni más üveget is.)

Szelepjáték - 2020. március 17.

Több fennforgás is felkavarta a szimpla keddnek induló napot, aminek következtében estek az életerő pontjaim. Egyelőre azonban ura vagyok a helyzetnek. 

Szóval, a home office harmadik napja, s tapasztalatilag bólogatok, hogy az idő mennyire durván relatív. Vagyugye, van 1 kis eltérés a külső és belső idők között. És akkor dupla relativitás, amibe bele se gondoljunk inkább. Lényeg, hogy ma legalább 10 órát ültem a konyhaasztalnál, amit - közösségépítő célzattal - ünnepélyesen felaprítok szeretteim körében, amint bezárjuk a home office-t. 
Ami másodikként legjobban zavar a home office-ban, az a laptop. Kezd egyre valószínűbbnek tűnni, hogy legkésőbb a jövő héten beszippant és ott fogok bolyongani a processzorok és áramkörök labirintusában és néha eljutok a monitorig, s majd kinézhetek a konyhára. A monitor szerintem még a tükörnél is veszélyesebb, pedig az se kispálya, ugyebár. 

Na de azért van a szünet, hogy a zember lánya távolságot tartson a munkavégzéstől (nem elég a social distancing). Ilyenkor lehet téblábolni, nyújtózkodni, majd megadón és legfőképp szomorúan összegyűjtögetni a csodálatos állólámpa sohatöbbetmegnemragasztható darabjait. Itt nagyobbat zuhant az életerő pontom, mint a Dow Jones 1987-ben. Ha arra gondolok, hogy a home office még hetekig tart és már ma ilyen hatékonyan eljárt a kezem, nagyon gyorsan leamortizálom a kecót. 
Tovább gyengültem, amikor az utódját keresve ráakadtam egy majdnemre, nyilván rosszárasítva. Végülis, az ízlésemmel sose volt baj; mindig is inkább a büdzsémmel. 
Na de majd meglepem magam magam, születésnapomra.

Merthogy!

Napra pontosan 3 hónap múlva lesz a születésnapom. Én azt úgy képzelem, hogy addigra leveszik a karantén táblát a bolygóról és a Jersey-re szóló repjegyem mellé már elkezdtem bepakolni a bőröndöt. Vagy legalább repjegyem van. Vagy legalább kijárás van, lécci!

Aztán munka után, végre itthon, szabadon választott foglalkozásként életem új aspektusára nyitottam (csakis virtuális) ajtót - úgy tűnik, ezentúl a zenét nem csak hallgatni és érezni fogom, de érteni is. Mert ha azt mondjuk, hogy a zene az élet, akkor majd még az a kegyelmi állapot is bekövetkezhet, hogy valamennyicskét megérteni vélek a zélet lényegéből. Vagy nem. 
Az óra személyi feltételei teljesen, tárgyi feltételei részben adottak - ha valaki látott mostanában kottafüzetet (!), ossza meg a lelőhelyet. 

Addig is ezt tudom itt hagyni, egyelőre csak interdiszciplinárisan, szegény Duras-t idecitálva. 

Moderato cantabile

Szelepjáték - 2020. március 16.

Úgy robbant ránk ez a szép új világ, mint szülinapi lufi túlfújás esetén (attól is nagyon tartok, megmondhatják a közeliek).

Előreláthatólag nem látjuk előre, meddig tart ez a tarthatatlan állapot, miszerint zárjuk el magunkat a külvilágtól. Merugye itt csodálkozunk, hogy épp csak lecsengtek a cuki koalás képek, máris jöttek a lángpallosos lisztangyalok, majd a végtelen kimutatások és a hirtelen felindulásból elkövetett szolidaritások, rezignált home office-ok. 

Ez itt, ez egy szelepjáték, terveim szerint ezen a felületen fogom szelepelni a világszerti vírus okozta szobafogságból következő, pedánsan el nem fojtható / nyomható érzéseket. 
Mennyivel másABB volt a 70 nap párizsi, hAH!

Második napja dolgozom itthonról, amivel épp életeket mentek, s remélhetőleg nem Az őrült nő ketrece monológba  kezdek gyanútlanul. 
A home office csodás találmány, kétségkívül. Bár a zorvosok / ápolók is tudnának a konyhaasztal mellől lélegeztetni. Depersze nem tudnak. Meg egy csomóan mások is teljesen személyesen kasszázzák az ennivalómat, kézbesítik az életmentő csomagokat. 
Úgyhogy panaszkodni nincs okom, az benne a jó. Én itt csak leírom, amit elmondanék, ha egyébként találkoznánk. 

Első körben aszondanám, hogy ez miaf@sz?! Mint egy ZS kategóriás film, és eleve nem nézek amerikai filmeket, de ezt most nem lehet kikapcsolni. 
Második körben számolom az erkélyről a kocsikat; nem tűnik kisebbnek a forgalom. De legalább a trolisofőrt elszalagozták az utasoktól - viszi a nénit, aki gondosan az orra alá igazgatja a maszkot.
Harmadik meg sokadik körben aztán eszembe jut, hogy ha már házakat nyomtatnak, meg volt egy Dolly birkánk is, nem lehetne-e a szociális hálómat (meg akkor má engem is) gyorsba' leklónozni, nyilván vírusirtóval és élnénk, mint Marci (esetemben Manci) Hevesen.

Ilyes és még ilyesebb gondolatfoszlányok rakódnak le a szinapszisaimon, belátható, hogy nem kockáztathatom tovább a rendszer sebességét.
És ha ez nem lenne elég, MÉG fokozódik a helyzetem: érzem, ahogy nő a hajam. Naponta 0.5 mm-t. 

Napról napra!

Évszakos giccs

Èrdekes, mennyivel màsabb hangja van a levegônek attòl függôen, hogy klorofillek, vagy xantofillek között surran àt. A levegô ès a színek talàlkozàsa; lehet, Vivaldi is erre alapozta 4 èvszakjàt. Az impresszionistàk mindenkèpp. Nincs ùj a Nap alatt.

A madarak is màshogy szòlnak az oktòberi puha fènyben. Ènekük a líràkból haikuvà rövidül; talàn a nappalokkal együtt. A Nap sem dübörögve süt, òvatosan csomagolja a leveleket, a cinkèk röptèt, bàr szövetèt kilyuggatja a harkàly kopogàsa ès a szajkò kiàltàsa.

A tàvoli fafûrèszelès, a levèlgereblye monoton zaja lassù hullàmokat vet a dèlelôttben, mint idegszàlak a règrôl ismert, langyos kamilla-borogatàsban.

Az Ember vajon mindent akarò termèszetènèl fogva lökôdött ki a körforgàsbòl, vagy civilizàciòs betegsèg az ellenàllàs? Ha tanult viselkedèsforma, akkor mèg van ùt Vissza a termèszethez?