Napi Igen - November 3.

Ma van Anyukám születésnapja. Ébredés után lemostam az álom pókhálóját a fejemről, hidratáltam a szervezetemet és interurbán beénekeltem neki a halászjudit-féle szülinapi köszöntőt. 
Majd szerencsére gyorsan le kellett tenni a telefont, mert jött a busza. Meg nekem a szilvás gombóc a torkomba.

A madáretető utántöltésére ki kék találnom vmit. Merugyanis csak és kizárólag a konyhapultra 4kézlábazva lehet megetetni a jószágokat, hevenyészett jógapózban. 1felől meglehetősen kiszámított a mozdulat, épp csak be tudom hajigálni a szotyikat a nagy 1eensúlyozás közepette. Másfelől, térdkalácsaim kezdenek színpompás foltokban díszelegni a reggeli mutatványtól. Mongyuk, kész xencse, hogy legalább ganajozni nem kell. 

Felöltöttem a vadiúj szerkómat, majd kalapostul belevetettem magam november első hetébe. Meg is lett az eredménye :)

Napi Igen - November 2.

Lassú reggel a szokásos mézes tejes kv-val, narancs-grépfrútlével és zöld teával, meg persze éhes cinkeszájakkal. 
Az erkélyen az 1 nyárinak definiált növényzetem ontja virágait. Az ősz utolsó havában. Megitattam - hátha, december havában is örömködhetek az apró szirmokban.

Miután mindenkit elláttam, útra keltem könyvet osztani, hogy mindenkihez eljusson a kultúra, ne csak a bifiduszos joghurtból.

Levittem magammal a szemetet, s ünnepélyes keretek közt kilakoltattam a hűtőből a lassan iskolaéretté vált uborkás üveget. Nem az érzelmi kötődés gátolt meg a kihajításban, csakcsupán eddig nem mertem hozzányúlni. Ámde ma megtettem a lépést; visszavonhatatlanul véget vetettem közös életünknek. Asszem, ez volt a leghosszabb együttélésem. És a legzökkenőmentesebb is.  

Délutáni szociális életemet összekötöttem némi - előre nem látott - anyagbeszerzéssel. Toalettem parádés darabokkal gazdagodott. A legtutibb mind között a varázskalapom! Leéltem ennyi évet kalaptalanul. Ám helyzetem mostantól jócskán megkalapozott. 

Fényesen telik a Hold.

Napi Igen - November 1.

Eleve ott kezdődik a mai igen, hogy tökre szerencsés vagyok, merhogy 1előre nem kell koszorúban gondolkodnom és mécsest is csak l'art pour l'art gyújtok. S amilyen ütemben dolgoznak a brit tudósok, úgyis megtalálják az örök élet elixírt és akkor meg főleg soha nem kell ezzel foglalkoznom. (Mongyuk, én tuti nem nyalom be az elixírt, mer 1 emberöltő is bőven ad feladatot, nemhogy életfogytig nyomni az önismeretet meg lelki fejlődést.)

Szóval kiszórtam a takarmányt az ég madarainak, jöttek is rögtön. Igazából, már késésben voltam az etetéssel, mert nem a Nappal keltem, csak a szokásos álmos fejemmel. És hát bővült a nyáj, legújabb szárnyas szerzeményem a fakusz. így néz ki: 

Certhia familiaris

Nem szotyizik, ellenben kiadhatnám neki a pókokat, mert azokat szereti. De még mindig reménykedve várom a báli ruhákat, úgyhogy maradnak a 8 lábúak.

Miután elláttam a jószágokat, felvettem a királylánybakancsot és elindultam Natúriába. A reggeli köd eltűnt és fényes levegő áradt a helyére. Igazán ünnepélyes és szívet melengető volt a klíma - gondolván azokra, akiknek muszájlott a múltba zarándokolni. 

Hazaérvén keserves helyzetfelismerés, hogy felkészületlenül állok november 1-jével szemben az embereledelt illetően. Kénytelen voltam ismét császármorzsát előállítani; 1 7en belül már másodszor. 

Ja, és van 3 cserepem hagymával. Tavasszal elvileg tuli lesz belőlük. 

Napi Igen - Október 31.

A mai igenek közül kétségkívül az viszi a pálmát, hogy a kétállású kapcsolóm átkattant, ezzel fényt gyújtva és rávilágítva arra, hogy azt a (csak számomra létező) versenyt,  amit én a veszteség oldalra könyveltem el, átvezethetem a nyereség oldalra. Ez a reveláció elsodorta az eddigi nyomasztó gondolatköröket, s akkora megkönnyebbülést hozott, hogy akár ernyő nélkül is el tudnék emelkedni a földről. 

FORDULÓPONT*
átédesedik.
A kín mélye felragyog.
Öröm lesz, béke

Persze, szociális hálóm jócskán hozzájárult az átkapcsoláshoz; ismeretlenül is szövetséget alkotva, egységes véleményt hangoztatva biztosítottak tévedésem ellenkezőjéről. Kitartásuk példaértékű. 

Aztán elvittem a járgányt a látványszervizbe, ahol hájjal olajjal kenegették, felkészíteni a 4. évszakra, majd megetettem. Jövő héten téli cipőket is kap.
Ha már evés: a cinkék annyit szotyiznak, mint 1 felspanolt focidrukkerhorda. Én pedig megettem 1 egész pizzát és 1 halom mákos hókiflit. 

Csillámfürdőbe merültem akusztikus kísérettel és az új könyveim egyikével. 

Lépd át a múltadat, ne félj!

* Fodor Ákos

617 - Súgnak a megölelt fák

A nyáreleji rét 617 gyerekkori emlékképeinek megvalósulása volt. Balzsamos szellő utaztatta a bogarak döngicsélését az apró vadvirágok fölött. A napsütésbe néha beleúszott 1-1 ma született bárányfelhő. A lábszárközépig érő növényzet jóindulatúan hajolt el 617 lépései elől/alól. Belehenteredni felért 1 nyugtatóval. Olykor altatóval. 617 átadta magát érzékeinek, tudta, azok most nem csalhatják meg. Utolérte az ősbizalom, a világban rend volt és neki is helye volt benne. 

A rétet kiserdő karéjozta élénkzölden, 617 arra irányozta lépteit. Szerette azt a hűvös nyugalmat, ami a fákból áradt. Mintha a virágok is helyeslően bólogattak volna lépései nyomán.
A fák egyenesen nyújtóztak az ég felé, hűs félhomályt tartva a földszintes létformáknak. A magasban zsongtak a leveles ágak. 617 várta, hogy élesedjen durva zajokhoz szokott hallása. A fák összesúgtak fölötte, levélről levélre terjedt a híre. Meg-megérintette a fatörzseket, végigfutott rajta az érdes-hűs életérzés. 

Az egyik fa törzsén otromba karcolat: késsel vésett szívben monogramok összeadva. A forradás csúnya, a betűk több évtizedesek, ki tudja, van-e még mögöttük (közös) élet. Láthatóan a fa nem zavartatta magát a hegtől és erősen zöldellve hirdette a szövethalálok/sérülések utáni életet. 
617 megszólítva érezte magát, a fához lépett és megölelte. Hozzásimult, fülét a szürke kéregre tapasztotta. Alig idő alatt elárasztotta a hűs nyugalom, mint 1 gyorsan ható izomlazító. Érezte a kéreg alatt áramló élet lüktetését, együtt lélegzett vele. 

A fa kissé meglepődött, bár már megszokta, hogy feszült idegzetű városiak jönnek és kérdés nélkül is választ várnak a természettel ellenkező bajaikra. Ez a városi se volt más. Nyugtalanul zsezsegett, ide-oda csapongott idősíkok és érzelmi állapotok között. A fa várt, hátha az idegen meghallja időtálló üzenetét. Hogy olyan kevés elég, mégis olyan sok mindennek tulajdonít jelentőséget. Hogy az önazonossághoz a forradások is hozzátartoznak. 
 - Veszíthetsz szöveteket, de az életed attól még nem áll meg - súgta a fa. Érezte, ahogy az idegennel egy ütemre léteznek, s melegség öntötte el. Így szokott ez lenni azokkal, akik még nem süketeltük meg teljesen. 

617 letörölte a felszabadító könnyeket. Többnyire így hatott rá a természet közelsége. Megkönnyebbülve nézett fel a lombokra. Színes madártoll lebegett alá a fa elbocsátó szép üzeneteként.
 - Szabadságodban áll önmagadnak lenni. Ha néha megfáradsz, ide jöhetsz bármikor. 

Napi Igen - Szeptember 29.

Atipikus, sűrített igenek következnek a múlt 7ről.

Például, erre mentem be egyik reggel a dolgozóba. Hogy erről én jutottam a zillető eszébe. A zember lánya hogyne érzékenyülne el? Hát tökre.

Ernyős ez is

Jártamban-keltemben, 1 (néhai) sármőr jelen megtestesülésemet méltatta. Bár - több okból is - következmények nélkül maradt a dialóg, megnyugtatott, hogy vannak még, akik érdemi verbális megnyilvánulásra képesek. Kár, hogy mingyá kihalnak.

Szereztem filmélményt; ráadásul gondosan válogatott kísérettel. És azért nem nachossal (is), mert előtte muszájlott palacsintát eltüntetnem. Több ízben; spenótosban és nutellásban. Hogy 120%-osra tornázzam a komfortérzetemet, eperturmixot szipkáztam a tejszínhab alól. Mondhatom, szenvedtem, mint 1 kutya.

Minthogy továbbra is feltett szándékom a levegő maximális kihasználása, ismét magamra kötöttem az ernyős szereléket. Fetrengtem a gyógynövényekben - volt, hogy a fizikai törvényeknek (és nem nekem!) engedelmeskedő ernyő a védett flórába panírozott. A királylánybakancsom azóta is rukkola szagú. Nadeazér olyan is előfordult, hogy talpon maradtam az ernyő alatt. Bár asszem, gyorsasági rekorder ebben a műfajban sem leszek. 

Vasárnap gasztromantra napot tartottam. Szilvás gombóccal. Igazival. Mer azt szeretem. Meg almás pitével. Az is igazi. Mer azt is szeretem. Aztán meg narancsvirágos kv gyömbérrel és fahéjjal. Meg bécsi operatorta. Természetesen továbbra is a szelektált társaságban. 

Hogy ne csak szájilag aktívkodjak, bevállaltam 1 patakparti sétát. Szénaillatú, őszi füstös levegőben, hűvös naplementében. 

Sikerült meglepetést be/szereznem. Virágot is kaptam. Pirosat.

Ma vittem a lakatlannak reggelit. Örült neki. Szerencsére nem vagyok 1edül a lakatlanokat támogató attitűddel. 

Lett 1 brazil tukánmadaram. Még elég bátortalan; csak a hűtőre tapadva érzi jól magát. Mágnesként. 

Napi Igen - Szeptember 24.

Napsütésre ébredés a reggeli fagyos híresztelések ellenére.

A hajtányt a kedvence helyére pozicionáltam; tud nézelődni, míg én húzom a nyugati kapitalizmus ördögszekerét.
Hogy kicsiben is érezhető legyen a nagy jólét, almaszerdát tartunk a zirodában, csapatilag. Ugyanakkor francia drazsét is tartalmaz a délelőtt; a délután már csak nyomokban.

Jó hírek fogadása. Például olvastam a zújságban, hogy az 1ik kedvenc lakatlanom megházasodott. Mármint hogy lett tető a feje fölé. 

5kor személyre szabott elismerés, ráadásul derült égből. 
7kor vacsora 2 főre, majdnem gyertyafényes.  

11kor meg belevetem magam az álmok tengerébe. Csak nem fog háborogni.