617 - Súgnak a megölelt fák

A nyáreleji rét 617 gyerekkori emlékképeinek megvalósulása volt. Balzsamos szellő utaztatta a bogarak döngicsélését az apró vadvirágok fölött. A napsütésbe néha beleúszott 1-1 ma született bárányfelhő. A lábszárközépig érő növényzet jóindulatúan hajolt el 617 lépései elől/alól. Belehenteredni felért 1 nyugtatóval. Olykor altatóval. 617 átadta magát érzékeinek, tudta, azok most nem csalhatják meg. Utolérte az ősbizalom, a világban rend volt és neki is helye volt benne. 

A rétet kiserdő karéjozta élénkzölden, 617 arra irányozta lépteit. Szerette azt a hűvös nyugalmat, ami a fákból áradt. Mintha a virágok is helyeslően bólogattak volna lépései nyomán.
A fák egyenesen nyújtóztak az ég felé, hűs félhomályt tartva a földszintes létformáknak. A magasban zsongtak a leveles ágak. 617 várta, hogy élesedjen durva zajokhoz szokott hallása. A fák összesúgtak fölötte, levélről levélre terjedt a híre. Meg-megérintette a fatörzseket, végigfutott rajta az érdes-hűs életérzés. 

Az egyik fa törzsén otromba karcolat: késsel vésett szívben monogramok összeadva. A forradás csúnya, a betűk több évtizedesek, ki tudja, van-e még mögöttük (közös) élet. Láthatóan a fa nem zavartatta magát a hegtől és erősen zöldellve hirdette a szövethalálok/sérülések utáni életet. 
617 megszólítva érezte magát, a fához lépett és megölelte. Hozzásimult, fülét a szürke kéregre tapasztotta. Alig idő alatt elárasztotta a hűs nyugalom, mint 1 gyorsan ható izomlazító. Érezte a kéreg alatt áramló élet lüktetését, együtt lélegzett vele. 

A fa kissé meglepődött, bár már megszokta, hogy feszült idegzetű városiak jönnek és kérdés nélkül is választ várnak a természettel ellenkező bajaikra. Ez a városi se volt más. Nyugtalanul zsezsegett, ide-oda csapongott idősíkok és érzelmi állapotok között. A fa várt, hátha az idegen meghallja időtálló üzenetét. Hogy olyan kevés elég, mégis olyan sok mindennek tulajdonít jelentőséget. Hogy az önazonossághoz a forradások is hozzátartoznak. 
 - Veszíthetsz szöveteket, de az életed attól még nem áll meg - súgta a fa. Érezte, ahogy az idegennel egy ütemre léteznek, s melegség öntötte el. Így szokott ez lenni azokkal, akik még nem süketeltük meg teljesen. 

617 letörölte a felszabadító könnyeket. Többnyire így hatott rá a természet közelsége. Megkönnyebbülve nézett fel a lombokra. Színes madártoll lebegett alá a fa elbocsátó szép üzeneteként.
 - Szabadságodban áll önmagadnak lenni. Ha néha megfáradsz, ide jöhetsz bármikor. 

Napi Igen - Szeptember 29.

Atipikus, sűrített igenek következnek a múlt 7ről.

Például, erre mentem be egyik reggel a dolgozóba. Hogy erről én jutottam a zillető eszébe. A zember lánya hogyne érzékenyülne el? Hát tökre.

Ernyős ez is

Jártamban-keltemben, 1 (néhai) sármőr jelen megtestesülésemet méltatta. Bár - több okból is - következmények nélkül maradt a dialóg, megnyugtatott, hogy vannak még, akik érdemi verbális megnyilvánulásra képesek. Kár, hogy mingyá kihalnak.

Szereztem filmélményt; ráadásul gondosan válogatott kísérettel. És azért nem nachossal (is), mert előtte muszájlott palacsintát eltüntetnem. Több ízben; spenótosban és nutellásban. Hogy 120%-osra tornázzam a komfortérzetemet, eperturmixot szipkáztam a tejszínhab alól. Mondhatom, szenvedtem, mint 1 kutya.

Minthogy továbbra is feltett szándékom a levegő maximális kihasználása, ismét magamra kötöttem az ernyős szereléket. Fetrengtem a gyógynövényekben - volt, hogy a fizikai törvényeknek (és nem nekem!) engedelmeskedő ernyő a védett flórába panírozott. A királylánybakancsom azóta is rukkola szagú. Nadeazér olyan is előfordult, hogy talpon maradtam az ernyő alatt. Bár asszem, gyorsasági rekorder ebben a műfajban sem leszek. 

Vasárnap gasztromantra napot tartottam. Szilvás gombóccal. Igazival. Mer azt szeretem. Meg almás pitével. Az is igazi. Mer azt is szeretem. Aztán meg narancsvirágos kv gyömbérrel és fahéjjal. Meg bécsi operatorta. Természetesen továbbra is a szelektált társaságban. 

Hogy ne csak szájilag aktívkodjak, bevállaltam 1 patakparti sétát. Szénaillatú, őszi füstös levegőben, hűvös naplementében. 

Sikerült meglepetést be/szereznem. Virágot is kaptam. Pirosat.

Ma vittem a lakatlannak reggelit. Örült neki. Szerencsére nem vagyok 1edül a lakatlanokat támogató attitűddel. 

Lett 1 brazil tukánmadaram. Még elég bátortalan; csak a hűtőre tapadva érzi jól magát. Mágnesként. 

Napi Igen - Szeptember 24.

Napsütésre ébredés a reggeli fagyos híresztelések ellenére.

A hajtányt a kedvence helyére pozicionáltam; tud nézelődni, míg én húzom a nyugati kapitalizmus ördögszekerét.
Hogy kicsiben is érezhető legyen a nagy jólét, almaszerdát tartunk a zirodában, csapatilag. Ugyanakkor francia drazsét is tartalmaz a délelőtt; a délután már csak nyomokban.

Jó hírek fogadása. Például olvastam a zújságban, hogy az 1ik kedvenc lakatlanom megházasodott. Mármint hogy lett tető a feje fölé. 

5kor személyre szabott elismerés, ráadásul derült égből. 
7kor vacsora 2 főre, majdnem gyertyafényes.  

11kor meg belevetem magam az álmok tengerébe. Csak nem fog háborogni. 

Napi Igen - Szeptember 23.

Szóval mától ősz! 
Ez azért jó, mert tökre színes lesz a táj mingyá, lehet benne kirándulni, a levegő hűvös-füstös, jólesik benne nagyokat lépni, meg lehet éhezni és akkor kell enni 1 pompost, utána meg kell 1 forralt bor. A szél eltakarítja a felhőket, így esténként tökre lehet csillagot választani/számolni. 
Ja, hogy van, aki egész nap irodában ül (mint én)? Tessék elővenni a színes harisnyákat, kötött pulcsikat, a piros városi bakancsokat, és az update-elt szerkóban tökre lehet napozni a ligetben meló helyett után. Ki lehet menni bográcsozni vmi kevésbé civilizált helyre, gesztenyét gyűjteni (mert minden táskába kell 1!), vagy falevelet, vagy semmit se, hanem mindent a maga helyén hagyva beszkennelni a látványt és hazavinni a képet. 

Az ősz további hozadéka, hogy nem kell csigákat terelnem, mer fáznak és otthon maradnak. Bár, lehet, hogy kitanulták a közlekedést és mire leérek a hajtányhoz, már átkelnek az úton. 

Az új dolgozós helyem nagyon puccos, valamint tágas, igyexem belakni - már kicsit odamorzsáztam. Ugyanaz a válogatott társaság vesz körül, szóval nem lesz nehéz megszoknom a közeget.

És hát felszabadult a parkoló, oda állok, ahova csak akarok!

Napi Igen - Szeptember 21.

A 7végém majd olyannyira ambivalens, mint Ady költészete, csak kevesebb lírával. Hogy nyomatékosítsak, verbálfilccel kiemelem a fontosat. Mert ugyan könnyen jöhet derűre ború, ám menetelni csakis arccal a fény felé érdemes!

Ha vannak barátaid, mármint olyan igaziak (nem fésznevek, vagy telszámok, időnkénti ivóhaverok), a világ 1ik legjobb dolgából részesülsz. Mert a barátokkal nem csak hosszában, de széltében is megtoldod az életed. Szóval ha esetleg még nem lenne barátod, mielőbb szerezz be legalább egyet. A legsz@rabb út is sokkal viselhetőbb, ha kísérettel teheted meg.

Ma megtudtam, hogy azért, mert valaki macskát tart, még nem feltétlen megszállott gyűjtője a csillámos-macskás párnának/papucsnak/képeslapnak/bárminek. Ha belegondolok, én se örülnék ajándékba kapott pókos bögrének. Vagy muslicás pólónak. Észben tartom.

Bár a suspensio terpini a legjobb ízű mellékhatása a torokfájásnak, jobban esne, ha napkivonatolt D-vitamint írna fel a házi orvos legközelebb. Szerintem többet ér. 
 

Napi Igen - Szeptember 19.

Nos, nem tipikusan igennap a mai, úgyhogy kicsit csalok és beemelek elemeket a 7ből.

1ik reggel elfuvaroztam a házinénit. Mármint a beleegyezésével. Meg is köszönte. Mondjuk, azóta nem láttam. Remélhetőleg hazatalált.

A lakatlanomnak vittem narancsokat. Örült neki mind2 nap. Remélem, nem lát mögé politikai hovatartozást - kikérem magamnak. Meg a gyümölcs nevében is kikérem, elvégre miért pont naranccsal ne lehessen jófejkedni?! Vesszen a tápanyag-diszkrimináció! Is. 

Olyan minyont kaptam, hogy csak gasztromantrázni tudtam tőle; mmmmmmm.

Luxi - Gyuri bácsi hangján - érdeklődött a hogylétem felől. 

Minthogy épp előkészítik lóhalálában a nemzetkedés egyik életellenes mutatványát a Hősök terén, a járgányok parkoltatása valódi kihívás. Ámde! Tegnap reggel az 1ik köztérinspektor nagy lelkesedéssel javallotta a legtutibb helyet. Ingyér! Minimum kiváltságosnak éreztem magam. 

A benzinkutas fazon is tökkedves volt. Ő is ingyér! 
(Gyanús?)

Ma meg ugyebár szobafogság vírusból kifolyólag. Tehát egész 7végén is. Pedig! Mehetnék siklózni. Nade a kényszerpihenő melléktermékeként beszedtem az erkélyen a D-vitamin adagomat ernyőelmélet közben. 
Valamint, intenzív semmittevés. Leküzdöttem az összes tevőleges ingeremet - fejlődőképes vagyok. 

És hát több évtizednyi várakozás után bekövetkezett, amit remélni sem mertem: nagyon finom a köptető. Sajnos csak 3x1 kanállal lehet belőle enni. 

 

Napi Igen - Szeptember 15.

Szerencsére ma reggel is pocsék idő volt, így debütálhattam a piros pöttyös gumicsizmámban. Amit ajándékba kaptam. Szóval dupla örömmel indult ez a 7fő. (Persze, nem tartott túl sokáig, de az másik fórumra tartozik.)

Fenomenális feminin ebéd a Padthaiban, mai napi második debütálásom. Tudnék ebből is rencert csinálni.

Aztán ha elégedetlenkednék, eszembe juthat, hogy nemsokára koncerteznem kell Bécsben, mármint hallgatóságilag. Foglalt helyem van. 
Meg a moziélményemre is apellálhatok, amit szombaton szereztem. Vagy a spontán quiche-re, esetleg a hősiesen eliminált Camparikra (pedig sokan voltak!), illetve a welcome-borra, amit aztán kialudtam.

Most meg francia lektűrest Philippe Claudel-el és Gavaldával, például:

"...la plupart des gens sur terre parlent beaucoup, dans leur téléphone, dans leur ordinateur, et souvent pour ne rien dire, et blablabla, et blablabla... Ils parlent, ils parlent, mais ils n'écoutent jamais les autres. C'est comme une maladie en somme, une maladie grave parfois, parce que, lorsqu'on raconte n'importe quoi, ou lorsqu'on utilise des mots très très méchants, ça peut faire très mal, ça peut même provoquer des malentendus, des bagarres, des querelles, des guerres!"