Napi Igen - Július 21.

A kedélyek megnyugtatására heti összefoglalót kanyarítok, szóval tömény Igenlésre tessenek készülni. Szublimálásom hátterében a szociális élet örvénye kavarog.

Az úgy kezdődött, hogy félmaratoni interurbán verbalitás, hajnalig. 2,5 óra alatt simán be lehet érni a célba 21 km után. Én nem lefutottam, hanem lebeszéltem. Cserébe szundi üzemmódban töltöttem a másnapot. Akkor még nem sejtettem, hogy ebből rendszer lesz. 

Sor került énmagam sokszorosítására. Csak semmi pánik - nem 3D-ben sokasodtam, csak papíralapon. Kérésre osztódok. 
Aztán belvárosi élet ölelkezéssel, zseblámpával és kölyökkutyával. Valamint, sörhöz való kedvvel(!!!), ám tekintettel Galaxisjárgányra és a közbiztonságra, mentás limonádéval duhajkodtam.

Szerep-társas-játék. Vicces. És még bónusz születésnapom is lett.
(Bár ha arra gondolok, hogy vannak, kik csereberélik szerepüket-társukat, mint más a körömlakkot... De erre DIREKT nem gondolok.)
Éjszakába és röhögésbe nyúló-fúló témavezetés a limonádétajtékos sörpatakparton. 

 - Másnapjaim lefelé zúzó spirálként süvítenek a módosult tudatállapot felé. - 

Eltávozásom idegen tájakra izomlazító és antioxidáns hatással bír szervezetemre. Akár csak a Campari - sorozat. Főszereplője jómagam és az önjelölt kísérők. Ha lehet, még viccesebb, mint a fentebb említett szerep-társas-játék. Bár ha arra gondolok, hogy EZ is az...

Mindenesetre hű maradtam állati elköteleződésemhez és a szimpla házas után 1 Búgó Csigával töltöttem minőségi időt. 

Tiszteletemet tettem külhonban, teszteltem néhány teraszt kv-val és jégkrémmel. A feelinget erősítendő, gazdagodtam néhány nélkülözhetetlen felöltővel. Természetesen művelődtem is, elvégre jó pap is holtig nyomja, hát még én. 

Csipkeajtó

A szellemi és fizikai táplálék után gondoskodtam szépérzékem kényeztetéséről is. Kipróbáltam és ismét konstatáltam, hogy egész jól mutatok főúri környezetben. Az előkelőséggel csupán annyi a bajom, hogy inkább későn kelő fajta vagyok. De a szilvuplé a véremben van. 

Felkapcsoltam a villanyt:

Csupacsillám

 

 

Aztán dominóztam egyet:

Játszani mindig

Olyasmiket, hogy mézes tejes kv, grépfrútlé, fekete rigó, naplégzés, akcióterv, már nem is említek, mert alap. 

Jelentem, a szociális háló felhajtó ereje többszörösen felülmúlja a víz törvényeit. Ha az összes elememet felsorolnám, rengeteg személyiségi jogot tipornék porba-sárba pántos cipellőmmel. Marad a mentálposta, az érintettek ajánlott küldeményre készülhetnek.

Napi Igen - Július 14.

Úgy nézem, a macskáké után a csigák pixisébe dolgozom be magamat, ma reggel 1 újabb példány életét mentettem meg. Vagy, az is lehet, hogy ugyanaz rohant vissza, amelyiket tegnap este áthajítottam a szomszéd telekre. 
Bár fogalmam nincs, mekkora jót várjak jótett helyébe, de asszem, nagylelkűen lemondok a viszonzásról. Tökre önzetlenül dobálózok csigákkal.

Adtam enni a hajtánynak - egész kedves volt a tankolós fazon. Pláne hétfő reggel, ezt nehezen viseli a többség.

Megin meglepetés a dolgozóban. A jobbik fajtából.

Találkoztam a Szívmadárral. Ti is megtehetitek, szóljatok Finy Petrának és Rofusz Kingának. Ilyeneket láthattok:

Élni-halni

Memorizáltam a kötelékfóbiás hímnem definícióját. Soha nem tudni, mikor jön szembe 1 ilyen az utcán - jobb messziről felismerni.

 

A reggeli csigázás után esti macskázással adtam állati keretet a napnak. Csak mondom: a jószág odavan értem.

És hát: terápiás sör.

Napi Igen - Július 13.

A vasárnap úgy kezdődött, hogy felébredtem valami iszonytató álomból, szóval éhgyomorra konstatálhattam, hogy semmiféle szörny nem áll az ágyamnál. Ez akkor és ott nagy megkönnyebbülést hozó tény volt. Szóval, van, ami a valóságnál is rémesebb. Ez jó hír. 

Felmarkoltam a bazinagy nyereményemet. Életemben először nyerek 600 HUFnál többet. Jobb később, mint soha. Lehet, elindítottam 1 lavinát. 

Mára is jutottak ultrafelhők, a jó dolgomon dobott 1 halommal. Úgy néztek ki, mint égszín tálban úszó madártejhabok. Biztos van 1 óriás, aki mára ezt kapta desszertként. Meg szalmabálákat praliné helyett. 

Láttam 1 őzgidát, esetlenkedett a mezőn. Még tabula rasa - asszem, irigylem. 

Egymásra találás a hajtánnyal. Valamint, úgy fest, bekerültem minden macskák pixisébe. Ezt az ölbemászások számának növekedéséből merem kijelenteni. Ráadásul, nem a kölcsönmacska mász, hanem 1 MÁSzIK!
Majdnem ettem crème brûlée-t. 

Hazaérvén megmentettem 1 csigát a kerékbetöréstől. 

Valamint, kinyitottam a sört - terápiás jelleggel. Mongyuk, olyan is. 

Napi Igen - Július 12.

Alváspótlék ismét. 

Virágokban tobzódás.

Meglepetéskészítés. Ha lehet, még jobb, mint kapni. Na nem mintha ellenvetésem lenne a Campari-t illetően. 

Nyári égen habfelhők, alattuk sebes suhanás:

Kb 140nél. Hö.

Majd a perzselt mezőn további felhők, porból. Lóerők, izgalom, szélvédőn villanó napfény, adrenalin, motordübörgés, kanyarokban bóják.
Aszittem, ez engem nem is érdekel. De. 
Nem pont így, de hasonlóan:

Némi ünnepi tiramisu. Mert szeretem. És akkor a lépes mézet még nem is mondtam. Pedig! Mézsejtet enni majdnem olyan, mint felhőt harapni. Egyesülés a természettel. 

20h19től szuperhold. Teljesedjen a világ!

Napi Igen - Július 11.

12 órás alvás. Mert megérdemlem. 7közben úgyis megdolgozok érte.

Lassú reggeli nézelődéssel. 

Minőségi levegő. 

Szépészeti beavatkozás; ami kint az bent és fordítva, tehát megéri dolgozni külsőnkön-belsőnkön. 

Interurbán érdeklődés. Mármint, olyan igazi-fajta. (Jójó, de vagy MINDEN igazi, vagy SEMMI. Akkor már...)

Napi Igen - Július 10.

Nekem ma péntek volt, és lesz 2 szombatom a héten. 

Interperszonális interakciók.

Dicséretben részesültem a csupapánt lábbelimben.

Befogadták a hajtányt, míg hosszú 7végézek. Van lomb a feje felett. 

Láttam őzet a mezőn. Forgatta a fülét.

Mérhetetlen csend áll rendelkezésemre az alváshoz. 

Napi Igen - Július 9.

Naplégzés az erkélyen. 

Egyébként iszta izgulás voltam, mert mehettem az ambulanciára a járgányért. Reméltem, már magához tért az érzéstelenítésből és készen áll új utakra velem. Odaroliztam a helyszínre és tádÁM! Ott fényeskedett, várt rám teljes nagyszerűségében.
A szereldés fazon  - bár nem 1 adoniszfajta - belopta magát a pixisembe, úúúúúgy megdicsérte a hajtányt. Majdnem felajánlottam neki, hogy elviszem 1 körre, de még félreértette volna.
Ott hagytam 1 halom pénzt és végre ismét egymásra találtunk a csodajárgánnyal. Csendesen suhantunk, szerintem a föld fölött 10-20 centivel.

Kaptam túrórudit - csak úgy. Itt a "csakúgy" a lényeg.

Ultrafelhők vártak, mikor kijöttem a dolgozóból. Kéne rendszeresíteni nálam 1 képgépet.

Megtanítottam a pénztáros fúnak, hogy mi az a grépfrút. Jövő 7en kikérdezem. 

Jelentem, viszonyom a kölcsönmacskával több, mint idilli. Zavarba ejtő. Együtt megvacsoráztunk, játszódtunk - már várom, mikor fogunk szkrebölözni. Azóta pedig dorombolós ölbemászás, simogattatás folyik. Testszerte plusz kétfajta szőr jelent meg rajtam az esetleges sajátomon túl - fekete és fehér. 
Trikolor lettem, mint Lassie. Remélem, nem állandósul az állapot.