617 - Hirdetés

A fej a dédszülők konyhájában "ült" a padon. Csak fej; de élt. 617 ismerte. Nem igazán értette a helyzetet. Sőt.
1 ismeretlen figura korholta a fejet. Vitatkoztak. Az idegen végül felpofozta a fejet, amiért hagyta, hogy idáig fajuljanak a dolgok. 617 ekkor bement a tisztaszobába összepakolni a cuccait. Az ismeretlen és a fej ekkor már sírtak.

617 biciklizett, de nehezen haladt, a kavicsúton minduntalan elsüllyedt a kereke. Nézte a házakat, kapualjakat, lépcsőket. Nem ismerte ezt a falut, csak tudta, hova kell mennie. Odaért, a kaptató meredek volt, már várták a kavicshalom tetején lévő ház előtt. Leszállt, hogy feltolja a bringát, kerülgetve a nagyobb kőcsúcsokat. Tisztára, mint a Marson - gondolta. Noha még nem járt ott.

A qtyája már nagyon öreg és sehallselát szegény. Rövid sétától is elfárad, s lépcsőzni se tud; liftezni kell vele. Séta közben 617 észrevette 1 régi ismerősét a placcon, meg is örült neki. Az nem ismerte meg. Vagy csak úgy tett. 617 nem értette. Kezdtek sokasodni az érthetetlen dolgok.
Felliftezett a jószággal, már nagyon várták otthon. Izgatottan mutatták neki a TV-ben, hogyan siklott ki a vonata. Még jó, hogy éppen nem ült rajta, hanem pont a baleset előtt szállt le róla. Kész xencse. Persze nem volt jó végignézni. Kivételesen pozitívum volt, hogy 1xre nem lehetett 2 helyen.
Kicsit megnyugodtak.

Az iroda is új volt, de azért voltak ismerős, régi arcok. Olyan is, amelyikkel 617 nem feltétlen szívesen találkozott. Most mégis 1ütt mentek a mosdóba, ahogy a csajok szoktak. A tejüvegajtó mögött világos, 1terű helyiség, 617nek nehezére esett könnyítenie magán; csak +szokta a fülkéket. A tükör előtt polcocska, csupa hasznos holmival, úgy mint púder, fogkefe, sminkkészlet, néhányan éltek is a lehetőséggel. 617 esse értette, minek kell a zirodában ennyit szépítkezni.

Úgy ébredt fel, hogy semmit nem értett. Jól indul a nap...
Gondolta, felad 1 hirdetést; álomfejtő kerestetik jeligére. Jelentkezéseket a tönkölybúzapelyva-párna alá kéretik eljuttatni.

A palacsintaképű Hold meg tehet 1 szívességet - dühöngött szolídan 617.

Tömegközlekedés

A reggeli trolizás olykor szórakoztató is. Ma éppenséggel azért, mer 1 ilyen ült a sapkám szélére:

Persze nem láttam ennyire részletesen, mer épp nem volt nálam az elektronmikroszkópom. Egész pontosan, sokan ültek a sapkámra. Merugyebár mostanság havazik. Ami indokolt januárban. Vagy legalábbis, elfogad6ó.
Szóval, ez még nem is volt gyanús.

Aztán vmi fura zümmögés tűnt fel. Kicsit megzavart, mert viszont a méhek virágporzása se nem indokolt, se nem elfogad6ó év elején.
Figyeltem, a többiek is hallják-e. Nem hallották. 1re kínosabban éreztem magam. 1re koncentráltabban füleltem. Sherlock Holmes 2-nek köszönhetően vérprofin beazonosítottam a forrást: a sapkámról zümmögtek! Hópihéék.
Tk nem is zümmögtek, hanem ahogy zötykölődtek velem 1ütt a pesti tömegközlekedésben, 1mással irigylésre méltó összhangban rezegtek.
A (k)hórus ezt dalolta:

Ennyit a "fekete hangról". Mindenesetre, most már kicsit más füllel nézek a hóra.

Wings of love

Rájöttem! 

Nem a kék madarat kell várni, hanem xelemszárnyú madárrá lenni.

617 - Holdvilágos éjszakán

A telihold - megnyugodva gömbölyűségében - ott ült az 1ik felhő fodrában, a mélykék égbolt jobb szélén.

- Nálad van a szívverésem? - kérdezte tőle némán 617. Az erkélyen állt és hallgatta az éjszakai csendet. A fák elnézően (r)ingatták ágaikat, s nem szóltak semmit.
- Ugyan mi szükségem lenne rá? - fénylett csodálkozva a Hold - Biztos megvan, csak figyelmesebben kéne körülnézned.
- Áááá - sóhajtotta 617 - Hiába hallgatózok befelé, csak valami utánzat kopog itt bent. Az enyém nem ilyen volt.
- Olyan nincs, hogy vkinek csak úgy eltűnjön a szívverése - hitetlenkedett a Hold.
- Eddig én se hittem - vallotta 617.
- Próbálkoztál újraélesztéssel?
- Igen, de eddig hasztalan. Ami azelőtt 6ásos volt, most eredménytelen.
- Na és próbáltad megálmodni? - igyekezett segíteni a Hold.
- Azt meg hogy?? - ámult 617. Lábán lassan kúszott fel a hideg.
- Biztos tudod, hogy mint a kérdések, úgy a válaszok is benned vannak. Van, amelyik a felszínhez közelebb,  de olyan is, amit ébren sose találsz meg. Csak álmodban - ha éberen figyelsz.
- Ez kicsit paradox, nem? Éberen álmodni. Mind1, úgyse tudok aludni. - legyintett 617 - Vagy ha mégis, azokban az álmokban nem sok köszönet van.
- Mindben van. És mind kell valamire. Ne tiltakozz ellenük. Még akkor se, ha fájnak. Úgy kaphatod csak vissza a szívverésed, ha megéled az álmodott érzelmeket - ébren is. Nem lehet megúszni.
- Ettől tartottam - hajtotta le fejét 617. - De olyan rossz ám - súgta a Holdnak - Nehéz.
- Igen, már mások is mondták. - ismerte el a Hold palástolt közönnyel. - De el kell döntened, kell-e vissza a szívverésed, vagy sem.
- Kell, persze - nézett fel 617.
- Akkor álmodj csak bátran. Remélem, mire legközelebb eljövök, jó hírekkel fogadsz - búcsúzott a Hold és kiúszott a látótérből.
- Én is - intett 617. Lábai teljesen lefagytak már.
Erre felébredt.

Keresztben feküdt az ágyon, derekán a paplannal. Kitapogatta tönkölybúzapelyva-párnáját, elvackolt. Arcáról letörölte a csípős kis sószemcséket. Nézett bele a sötétbe. Nagysokára aludt el.

617 - Under construction

Nos, mi is lesz idén - gondolkodott 617. Lesz cirkusz májusban! - örült meg. Az jó, állatok nélkül.

Navárjunk csak, vegyük szépen sorba, mik is a teendők:
- szóval, cirkuszban csodát látni.
- világgá menni - ismét. 7mérföldes csizmában. Elraktározni a látottakat. Töltődni. És már a Szívkirály birodalmából is érkezett utazási ajánlat. 617 1előre várta a vízumát. Majd elkészül az is.
- szempontváltás. 2012 nagy target-je. A trükk már megvan, csak gyakorolni kell. 617 úgy vélte, ez lesz a legnagyobb kihívás.
- függetlenedés - naja, hát esse lesz 1 habostorta, kedvetlenedett el. Még jó, hogy nem mások ilyen-olyan véleménye 6ároz meg - derült fel hirtelen. Ez jó, ezt fel is írta a kontaktlencséjére, hogy sose tévessze szem elől. Meg azt is, hogy az igaz attól még igaz marad, ha csak ő tud róla.
- nyitva tartási idő hosszabbítása. Elvégre nem foszt6ja meg magát a világ megannyi pompázatos élményétől. Persze, előre ki tud6ja, hogy miből lesz pompázatos élmény, szóval nem olyan könnyű feladat.
- építkezés. Önmaga (újra)felépítése. A mélyben csörgedező, külsőleg szennyezett gondolatpatakok felszínre vezetése, tisztítása, s végül evaporálása. Érzelmek válogatása, megélése, lezárása. Alapkőletétel. Építőkövek? 617 bízott a természetes szelekcióban. Szívkamrák felkészítése a raktározásra. Sok új, nagyszerű átélésre készíti fel őket - 617 már látta is maga előtt, ahogy sorakoznak a tisztán megélt érzelmek a kamrák polcain.

Jóvanjóvan, azér jó lesz ez - summázta. Melós, de aztán jöhet a jól végzett munka öröme.

617 - Varázspók

A pók a kádban ült és néhány lábát billegette a 8 közül. Nagy volt. 617 ott állt fürdőzésre készen, a relaxációs arzenál beélesítve (gyertya, füstölő, zeneszó - csupa nagyxű izomlazító), már csak a víz hiányzott. Ahogy elnézte az odacövekelt pókot, attól tartott, ugrott az alaposan kitervelt ázdogálás.
- Ez nem ér! - füstölgött magában - negyedévente 1x jönne össze a kádazás, deperszenem, mert mi jut helyette? A fauna tél elől menekülő 1ede. Nanem 1 rigó, senem kék madár, hanem naná hogy 1 kemény páncélos rettenet. Ha négyen lennék vehetném fel a versenyt 1 darabbal, ami a lábszámot illeti. És szeme is több van és biztos jobban is lát, még lencse nélkül is és ezért kié ma a kád?? Hát nem az enyém!

Törölközőt lengetett - úgy spanyolosan - fújdogált, villanyt kapcsolgatott; hátha elmozdítja a +átalkodott jószágot. De nem.
617 nem félt a pókoktól, csak épp kerülte  volna a direkt kontaktot velük. 1 hangyányit irtózott ugyanis tőlük. Illetve, 1 póknyit; egész pontosan.

Depersze nem lehet csak azért méltánytalanul bánni vkivel, mert kicsit több szeme/lába van. És különben is, mi van, ha őmaga az, 1 korábbi reinkarnációjában, csak valami féreglyukon idetévedt szegény, ebben az alakban, és ha most lecsapja a pókot, hát dimenziókon átívelő öngyilkosságot követ el?! A karmának annyi. Belegondolni is rémes.

A pók 1ébként 1re idegesebbnek tűnt, pedig 617 tk. megőrizte hidegvérét, s xinte tök korrekt hangnemben szólította fel a távozásra. A csigacsalogató ovis ének is eszébe jutott, de lövése nem volt, hogy 1 pók ráharapna-e a tejre-vajra. Sejdítette, hogy ez is csak kamu, mint a coitus interruptus megbíz6ósága.

- Teljesen felborítod a napirendemet! Gyere vissza később, ha annyira muszáj, de most hagyj békén! - sipította a lábas jószág a kádból.
- Mivan? - lehelte 617 és felkapcsolta a villanyt.
- Tegnap sokkal később zajongtál itt, nemmondom, asse volt szép, mert már aludtam vón, de ki bír ekkora vircsaftban?? Nem lehetne, hogy tartod magad az időbeosztáshoz? Tudod, élni és élni hagyni! - sivított ismét a kád sarka.

Tény, hogy a tea hangulatjavítóként szolgált volna 617 számításai xint, de az meg sem fordult a fejében, hogy ÍGY. Lehet, hogy túl sokáig hagytam ázni? - morfondolt, s közben szemmel tartotta az állatot, mert az előrébb jött.
Látta a kis kalapot a hasára csúszva, némileg viseltes mandzsettáit - összességében, nem volt túl jó állapotban. Vmelyik lábára sántított is. Párszor elbotlott a lornyon láncában. Hajdani jólét nyomai súgták, hogy nem szimpla pókszabásúval van dolga.

- Ezt nem hiszem el, pók felöltőben, színházból jövet??
- Mér, csak deszkás cipő meg szakadár farmer van a világon, meg gitárnyűvő koncert? Naésha színházból? Épp lejárt az operabérletem. - vágta fel a fejtorát sértetten a pók.
- Aha - nyögte 617. El kéne oltani a füstölőt, hátha abban van vmi halu - próbálkozott kiutat találni enyhén szürrealisztikus szitujából.
- Na és mondja csak kedves... ööö... mineve is?
- Arenyin. Szólíts 1xűen Arenyinnek - enyhült meg kissé a soklábú.
- Szóval, mondja Arenyin, nem lenne kedve esetleg véletlenül éppenséggel átfáradni a mosdóba? - 617 tutira vette, hogy a lornyonos tekintetek elkomorultak.
- Csak míg ejtőzök 1 röpke órácskát, miveltudja, hosszúkás napom volt és már régóta rámférne 1 lazulás - próbált a lelkére 6ni - vagy mijére. Mittomén, van-e neki 1általán?! - kezdte elveszteni a fejét 617.
- Mit tucc te az ólmos fáradtságról? - vetette oda Arenyin - Én 1ébként többre tartok 1 alapos masszázst a kádban ücsörgésnél. Háde ti, aliglábúak, mindent össze-vissza csináltok. Mondjuk, neked legalább egész hosszú lábaid vannak - ismerte el Arenyin. 617 elpirult. - Kár, hogy csak ennyi - sajnálkozott rögtön a lábas.
- Öööö, a mi fajtánknál ez nem akkora tragédia, mint önöknél - mentegetőzött 617.
- Na idefigyelj kedveském - váltott témát és hangnemet Arenyin - Üzletet ajánlok.

Ilyen nincs - emelték magasba a táblát felkiáltójellel a neuronok 617 fejében. Vajon mit rejt a tarsolyában a dzsentri soklábú? - töprengett röviden 617, de Arenyin nem hagyott sok időt.

- Most szépen elfoglalod magad, míg én megtartom a szeánszomat, és ha nem háborgatsz, hát kívánhatsz cserébe 1et tőlem. Most mit bámulsz úgy?! Csak van 1 kívánságod??
617 pislogott párat, leplezvén elképedését. Volt, persze, volt kívánsága. Nem sok, de azért talált a fiókok mélyén néhány porosat.
1 tündér, vagy 1 boszorka, vagy 1 dzsinn a kisujjából kirázta vón őket. Még 1 aranyhal is; 1 nagyobb termetű. Nadehogy Arenyin??? Jójó, nem a méret a lényeg, de hogy bízzak rá 1 emberes kívánságot? - aggodalmaskodott 617 - majd még 1 lábára lesántul...

Arenyin türelme a végét járta.
- Namilesz? - és a zsebórájára(!) pillantott gyorsan - Dolgom lenne, tudod.
- Mégis micsoda? Pont az én fürdőkádamban?! - követelt valamiféle magyarázatot 617.
- Ójaj, hát sejthettem volna... - sóhajtott a soklábú - Résumé en 100 mots:
Mint tudod, itt régen 1 nagy tó volt, a ház helyén. Itt, ahol most az aliglábúak robognak. Fák hajladoztak a partján, alattuk hangyabolyok, méhkaptárak, és persze az Arenyin család. Mert a mienk volt az egész terület! Úgy ám! Az Arenyin uradalom! Fogalmad sincs, milyen színesen gazdag világ volt az, míg bele nem rondítottatok ti.  - 617nek télleg nem volt fogalma.
- És hát a tóban is éltek persze, sokan, például...
- Vízipókok? - csillant fel 617, hogy hát mégis van neki fogalma vmiről.
- A Waterbeau család, igen - hunyta le összes szemét Arenyin.
- Biztos volt 1 lányuk - höhögött kajánul 617. Megrovó pillantások szikráztak válaszul.
- Mindent tudsz. Most hagyj magamra. A találkozóm pár perc múlva aktuális. - a hűvös tekintetekhez ingerült lábdobogások párosultak.
- Jóvanmá, és az én kívánságommal mi lesz? - makacsolta meg magát 617.
- A szavamat adtam, emléxel - csodálkozott Arenyin.
- Naés honnan fogja tudni, hogy mikor akarom beváltani? Találok 1 csinos kívánságot és mittomén hol randizik éppen és dugába dől az én álomteljesülésem - görbült le 617 szája. Titkon már beleélte magát a lehetőségbe, hogy Arenyin mégiscsak 1 valódi varázspók.
- Olyan halkan nem tudod gondolni, hogy én ne tudnék róla - nyugtatta meg a lábas. 617 engedett. - A villanyt leoltanád? Köszönöm.
Óhogyaza! Virágot, csokoládét, esetleg száraz pezsgőt a légyottra?? Azért sötétet csinált és behúzta maga mögött az ajtót.

A teát becserélte paradicsomlére, biztosamibiztos. A füstölőgyártó cég tájékoztatta vásárlóit a dobozon, hogy termékeik csakis gondosan válogatott gyógynövényekből készülnek. Kizárva a potenciális hallucinogéneket, 617 kénytelen volt beérni a munkahelyi stresszel, mint magyarázattal Arenyin létezésére. Ebbe belealudt.

Másnap reggel lopva kutatta a nyomokat a fürdőben. Apró villanás a kád peremén. Mandzsettagomb? - szűkölt magában, s csészényire kerekedett frissen sminkelt szeme.
Karácsonyi dekorcsillámcsillag - könnyebbült meg.

617 - Vacsora - meghívás nélkül

617 kelletlen udvariassággal bólintott, mikor Simon doktor - megörülvén a váratlan találkozásnak - nagy lelkesen csatlakozott tálcájával 617 asztalához:
- Ónahát, derégláttam, megengedi? - s már pakolta is le a cuccait.
Ha igazán akart volna, talál magának másik helyet, mérte fel 617 a terepet. Nem sok kedve volt szociális életet élni. Simon doktor nem zavartatta magát.
- Hogy magának mekkora szíve van! - csodálkozott rá az orvos semmitmondó körök helyett.
617 pislogott, majdnem zavarba is jött. Naaztnem! Ami tény, az tény, de hogy kerül ez ide??

Az orvos 2 falat között 617 nyaklánca felé bökött.
- Szép piros, de gondolom, nem igazi.
617 kapcsolt; reggel - tüntetőleg - 1 régvolt nyári kirándulás emlékét csatolta fel. Bőrszíjon függött, fabogyókkal.
- Nem, télleg nem igazi, az enyém 2x ekkora.
- Minimum - vigyorgott Simon.
- Ez, ez itt fából van - forgatta sután 617, hogy mondjon valamit.
- Reméltem, hogy nem kőből - villant Simon szeme. 617 behajtotta az ablaktábláit.
- Ha kőből lenne, nem lenne ilyen karcos - szólt ki a spalettái mögül.
- Á, a gyémánton nem fog semmi -legyintett az orvos. - És különben is, "úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt."
Ezek szerint olvas - konstatálta magában 617. Noha nem volt jelentősége, ennek titkon örült.
Az orvos befejezte a vacsorát, 617 a szívével babrált.

- Asszem, ebben a  világban a horzsolások kikerülhetetlenek - nézett féloldalasan az orvosra.
- Nem árt 1 jó mellvért, az már biztos. - bólintott a másik. - Én most vettem is 1et  - újságolta örömködve, s már nyúlt is az 1ik csomagja után.
617 megijedt a hirtelen fenenagy bizalmaskodástól, remélte, nem kell idegen holmikat forgatnia, dicsérnie. Simon észrevette a spaletták 90%os csukódását, igyekezett közömbösebb vizekre evickélni.
- Nem is tudom, melyik táskába tettem. Nem fontos. Remélem, már rendbejött a bokája. Meg minden.
- Igenigen - könnyebbült meg 617 - az rendbejött.
- Más meg elromlott? - firtatózott az orvos.
- Mondja, gyakran előfordul ez magával? - lobbant fel 617.
- Micsoda? - hűlt el Simon.
- Hogy a praxisában fel nem élt energiáit az expáciensekre fordítja tiszta önzetlenségből? - fakadt ki 617.
- Ööööööööö, hátszóval nem mondanám, nem jellemző, csak éppen úgy volt, hogy megláttam, megörültem az ismerős arcnak, és gondoltam, most végre megtudom, hogyishívják, merugyebár fogalmam sincs. - hadarta Simon és a gallérját igazgatta, majd pár mp múlva 617-re pillantott várakozóan.

Ótejóég, ilyennincs nyögte magában 617, mérkell folyton ilyen helyzetekbe kerülnie, amiket gőzerővel kerülne ki. Ő nem is akart itt semmit, csak elvegyülni, megszűnni kicsit, enni vmit, erretessék. Majdmivel Simon továbbra is csak nézett rá, odavetette, ami elsőként eszébe jutott:
- Tüskés Vanek - az utóbbi időben Rejtővel élt ugyanis.
Az orvos hátravetett fejjel nyerített.
- Hö, ez már majdnem igaz. Mindenesetre csak nem oszt olyan pofonokat, mint hallani.
- Nem, nem osztok - mosolyodott el 617.
- Már érdemes volt megismerni - nyújtotta a kezét az asztal fölött az orvos - Simon Márk vagyok. Igazán örvendetes, hogy így összefutottunk kedves Vanek, a 617-edik.
617 elfogadta a jobbot:
- Részemről a szerencse - biccentett igazi mosollyal.