Napi Igen - Augusztus 5.

Jegyeim száma egyre nő. Ha úgy vesszük, tegnap-ma plusz 1 anyajegyem is volt vizitből fakadóan, illetve délelőtt a rep mellé vonatjegyet is újítottam. 

Képgép betárazva, pakk összerakva, a Nap süt, egyedül rám vár a leghűségesebb város, most már csak meg kell ennem a szuperbarackokat és útra kelhetek. 

//A szuperbarackot az különbözteti meg a mezei baracktól, hogy beleharapsz és AZONNAL gyerek leszel (csak belül, a melleid nem fejlődnek vissza), ott állsz az udvaron mezítláb, a napmeleg baracklé folyik az alkarodon és tökre maszatosan az égvilágon semmi parád nincs azon túl, hogy mikor nőnek már meg a melleid (a mondat nőnemben érvényes). 
Vannak még ilyes termények, amelyek Proust Madeleine-ként aktiválnak elfelejtettnek hitt, ám a merevlemezre beégett képeket. (Apropó, hát jó rég megírta az eltűnt Időt, lehet, nem kék forszírozni a jöttét.)//

Minthogy kulturális-wellness tevékenységeim elszólítanak a következő napokra, mindenkit lenyugtatok, hogy időmet európai fővárosban, vízparton, és egyéb válogatott helyeken fogom eltölteni hasonló gondossággal szelektált társaságban. 

Éljen a Szabad Európa, a bikini, a D-vitamin és persze a világbéke!

It's time to travel, it's time to go!

617 - Az Időre várva

617 egy helyben zuhant az érzelmi vákuumban. Ő értette legkevésbé, erre hogyan képes. A Plath-féle Üvegburához hasonlította helyzetét. Jön a vákuumharang, 617-re borul, kiszippantja az érzelmeket. Egyet meghagy mutatóba. Bánattal egymást emésztik, oda-vissza. 

617 némelykor kipukkantja a vákuumbuborékot, ilyenkor a felszínre bukik. Levegőért kapkod, megkapaszkodik a leghalványabb létfoszlányba, társas érintkezésekbe. Produkálja a keszonbetegség összes tünetét. 
Vannak, kik tartják fejét a hullámok fölé, de amint csökken az önerő (és ez előfordulhat), úgy a szociális térerő sem tud megtartani. Érkezik a következő vákuumharang, s 617ért szól.

Bánat mellé beférnek 617 álmai is a harang szoknyája alá. Szakadatlan üldözik 617et. Nappal s éjjel. Ha alszik is, felébredni szeretne, s fordítva. Kanosszáját helyben járja. 

Mondják, az Idő balzsam mindenre. 617 várt és vár. 1re kevesbé hiszi Idő eljöttét. Türelme is fogytán. De az Idő csak nem érkezik.
 - Illetve, több idő létezne? - torpan meg 617. Merthogy, saját ideje éppenséggel van. Igazából, mása sincs, mint ideje. 
- Ez lenne az? A mindent gyógyító? Vagy létezik a mindenható Idő a saját kis szubjektív időkön túl? És míg az el nem jön, addig az egyéni időket kell minél tartalmasabban megtölteni? Hátha a vákuum gyengül és egyre kevesebb, amit ki tud szippantani. Ezért fontos minél több ingert begyűjteni az idegpályákra és akkor sokból lehet gazdálkodni.

Lehet, az Idő úgy jön el, hogy a saját idők összeadódnak? Már ha eljön.

Show me how to be whole again

Napi Igen - Augusztus 3.

Minthogy az olvasmányélmény éjszakába húzódott (és így sem fogyott el), muszájlott délelőttig regenerálódnom. Ám akkor az endorfin lökött ki az ágyból, mert olyan internacionális invitációt kaptam SMSileg, hogy majdnem a fal adta a másikat. 
Ennek folyományaként a repjegyeim száma ugrásszerűen megnőtt, van oda is, meg vissza is. Bizonyíték, mennyire spontán vagyok. Mégiscsakugyebár! 

Just like a dragonfly

Kedélyes reggeli után kiörömködtem magam a napra, hogy még színesebb egyéniség legyek - már ha ez egyáltalán lehetséges.

Bevégeztem az olvasmányt, igazi nyári élmény, gyarapodott a szókincsem, tesztelem is a környezetemet, amint alkalom nyílik rá. 

Nőtt 2 gomba a hajtány elé. Tegnap még egyáltalán nem voltak ott. Lehet, varázsgombák? NEM eladók!

Élednek a tücskök, kéznél a MÁSIK könyvem. 

Napi Igen - Augusztus 2.

Ma az volt az első dolgom, hogy feljegyeztem az álmaimat. Na nem ilyen nostradamus-i célzattal, csakcsupán személyiségfejlődésem érdekében ezt a forrást is kiaknázom. Hogy rejtve semmi ne maradjon rólam előlem.

Aztán megreggeliztem a cinkékkel. Jó fejek voltak, beköszöntek a baromi koszos ablakon, elújságolták a legfrissebb híreket, majd tovaszálltak.

Hogy fedezzem szervezetem D-vitamin szükségletét, kifeküdtem a napra, s főttem saját levemben .Csak azért nem szenesedtem az erkélyre, mert folytam patakokban az alapos hidratálásnak köszönhetően. 
Jött 1 szitakötő, megkörnyékezte a vizemet, de mivel már beleittam, nem kért belőle. Átsütött rajta a Nap, úgy körözött a pohár felett, mint 1 hártyával körülhatárolt vibrálás. 

Miután kisült majdnem az összes zsírom, szociális, majd fogyasztói életet éltem. Ennek eredményeképp eltűnt 1 cannes-i fagyikávé bécsi operatortával, viszont feltűnt 1 fehér szandál a lábbelikészletben. És kultúrát is vételeztem, hogy ne csak a primér fizikai valóm épüljön. 

Most, hogy ismét szerenádoznak a tücskök, jöhet az olvasmányélmény és a végre szénsavmentes sör. 

Napi Igen - Augusztus 1.

Az augusztus azt hozta, hogy a csigákat nem kell hajigálnom, mert végre felspuriztak a nyomvályúból a füves terepre. Remélem, ez így is marad.

Majdnem elszállítmányoztam 1 másik szomszédot ugyanarra a piacra, mint az előzőt, de az utolsó pillanatban meggondolta magát és visszainalt a lakásba. Lehet, nem vett melltartót, vagy zoknit a papucsba és így kénytelen volt lemondani a pompás fuvarról. 

Láttam 1 kétlábú kutyát; xencsére csak online, nem 3D-ben. A 2 mellső lábával született és nagyon ijesztő első ránézésre. Másodikra is, viszont az is feltűnik, hogy ez mennyire nem zavarja abban, hogy jól érezze magát. Hogy olyan örömmel játsszon a fadarabbal, mint humánok semmivel se. Van 1 halom barátja, őket se zavarja, hogy a haverjuk feleannyi végtaggal bandázik. Semmi depresszió, semmi frusztráció, zéró para, maximális életöröm.
Szóval xintem tökre el lehetne lesni a trükköt, hogy a sok bezöldült fejű humán helyett fülig röhögősek mászkáljanak. Játsszanak, örüljenek a barátaiknak és higgyék el, még az se tragédia, ha furcsák.

A lépcsőházban megmentettem 1 színes lepkét - ha már a csigákkal nem jótékonykodhattam reggel. Vergődött az ajtóüvegen és fogalma nem volt arról, hogy 1 méterrel odébb a szabadság. 
Azt hiszem, a zember lánya is van így olykor. Összeveri magát ijedt igyekezetében, s nem veszi észre az üvegkalitkája tárt ajtaját. 

És hát ma kicsekkoltam a Cégtől, hogy soha többet vissza ne menjek. Egy darabig legalábbis. 

To make my dreams come true.

Napi Igen - Július 31.

Mai napom a városban keretes szerkezetű volt. 

Van 1 lakatlan az 1ik kereszteződésben, akivel már volt néhány interakciónk. Nagyon jól nevelten köszön, még akkor is, ha épp nem adományozok semmit a ragyogó mosolyomon kívül. 
Mára viszont összegyűjtöttem a - még le nem járt - csokimikulásokat/nyuszikat/tojásokat az erre dedikált kisszekrényből és szerencsére a lámpajárás is kedvezett, úgyhogy oda tudtam neki adni a pakkot. Remélem, nem cukorbeteg. Meg hogy nem is lesz az, ettől az adagtól. 

A zirodában volt szerencsém asszisztálni 1 személyiségfejlődéshez, ez kicsit olyan, mint szülésznőnek lenni. Mongyuk, még csak kutyaszülésnél segédkeztem, de nem reklamált a páciens. 
Szóval, ez tök jó, ahogy szintet ugranak körülöttem a zemberek és tanúja lehetek. 

Aztán többszöri dicséretben részesült a mai toalettem.

Aztán 1 másik lakatlan bekeretezte a napomat; de mivel reggel lepasszoltam a csokipakkot, neki már nem jutott semmi a rengeteg eszemen és bűbáj személyemen kívül. 
Valamelyiket értékelte, mert sokkal többet értekeztem vele, mint eredetileg terveztem. 

A napot pedig citromos sörrel és olvasmánnyal rekesztem be.

Napi Igen - Július 30.

A napindító csigahajítás után annyira rendes voltam, hogy elszállítmányoztam az 1ik lenti szomszédot a piacra. 
Ha így folytatom, még éltemben a fejemre kerül a glória. Az csak azér macera, mert így se férek be mindenhova a centijeimmel, hát még 1 imbolygó karikával a fejem fölött.

A társas ebéd után a sütőipar virslije: minyon! Rettenetesen édes, a cukorsokk garantált. Ámde szervezetem szokta a váltott előjelű behatásokat, így ezzel is megküzdöttem. Főleg, hogy épp előtte méltattak túlélési stratégiámért - dagadtam a székben, mint a lángos tészta.

Ma jóhírszerda van; megtudtam, hogy becses személyemnek kifejezetten javallott a KÉPzelgés, szóval a Nagy Nyári Szabadság után bele is vágok a képgyártásba. 

És még meglepetés is jutott mára, a hírmondó rég nem látott (engem), ennek ellenére vagy ezért? szembesített jobbik énem legjobbikával. Hö. 

Kezdhetek komolyan aggódni; még pár ilyen verbáldíjazás és személyiségem fehér foltjai eltűnnek. Marad fénylénységem szuperlatívusza.
Ámde nota bene: a valóra vált álmokba bele lehet rokkanni.

Jöjjön az olvasmány, majd a (veszélytelen) álmot hozó tücsökszó.