Napi Igen - Szeptember 7.

Ma annyi tuti dolog történt, hogy csak kapkodom a fejem.

A mai mérlegelésem: 56.2! Hoppá! Hát nem hiába vadásztam le a minyonokat 1más után! Energiabefektetésem megtérült.

Cinkés reggeli. Nagyon kis dagik. Persze, lesz ez még így se! Nade nemsokára megnyitom a menzájukat.

Extrém sport 1: főztem! Becsülettel meg is ettem. 

Extrém sport 2: felkerekedtem ernyőzni. 
Hozzáteszem: a vadiúj királylánybakancsomban. Nem csillámos. Ennél sokkal profibb skill-ekkel rendelkezik. Például, tartósítja a bokámat. 
Helyszín: Epöl. Mint az okosteló, csak magyarul leírva. Idilli lanka, csipkementes! Az idill meredélyben szakad meg, ahonnan ugrálhat boldog-boldogtalan. Boldogak ernyővel. 
Oktatók: mint előzőleg. Merugyebár: ami/aki egyszer beválik, ahhoz márkahű vagyok. 

A mai teljesítményem: többször is lábon hordtam ki az ernyőt. Természetesen csak az obligát testradír után, mikor is medencecsontom felszántotta a lankát. Szerencsére a gyógyfüvek rögtön el is látták a hámsérülést. 
Aztán eljött az én időm! Felszerelék, némi vérnyomásnövelő várakozás az adekvát szélre, majd nosza! Kezemben az A-sor és a fék, ereimben 220szal zubogó véráram, fülemben az Oktató instrukciói, s végül a levegőben - én. 

Bizony!íték

Annyira hosszan és magasan szálltam, hogy tökre kicsi lettem a földön maradottak szemében. Bőven volt időm beülni a szerkezetbe, és nagy megelégedéssel nyugtáztam, hogy végrehajtottam az összes utasítást. 

Hogy milyen? Mondhatnám, felemelő érzés. Vagy magasságos. A lég elviselhetetlen könnyűsége. De ezt már mondtam.
Mindig a talajon nehezebb. 
Landolásom - utasításra - könnyed lecsüccsenés. Olyan sirálylányosan. Az enyhe mocsárba. Toalettem átváltott varacskos disznósra, de ezzel nem voltam egyedül. 

Disznószerkó királylánybakanccsal

Bizonyság az életélményre. Depersze, ami igazán fontos, az láthatatlan.

617 - Gumiabroncs

A virág leginkább 1 szekfűhöz hasonlított. Rojtos, piros szirmai dúsan sorakoztak, a szél összeborzolta őket, vékony szárán zölden ingadozott.

A szél hol erősebben lökdöste, hol percekig feléje se nézett. A virág tűrte a szeles törődést, először még tetszett is neki. Aztán kezdte fárasztani a kiszámíthatatlanság, hogy nem tudta, mire készüljön. Minden rostjával megfeszült, hogy ellenálljon, s a szél eltűnt. Még feszült 1 ideig, aztán megkönnyebbülten fellélegzett. Sütötte a Nap, megigazította szirmait. Nyújtózkodott; látta, hogy a rétet erdősáv határolja sötétzöld kontraszttal az azúrégen. 
A virág látta maga körül a többieket; a nyári rét zsongva illatozott. 

S feltámadt a szél. A virág próbálta felmérni, honnan-merre tart, s remélte, hogy nem szeszélyesen talál rá. Nehezen viselte a bizonytalanságot. 

617 volt a virág. Zavarta, hogy ki van szolgáltatva a szél kénye-kedvére. S bár tudta, hogy gyökerei megtartják, feszültsége nőtt, ahogy ide-oda hajladozott a légáramlatokban. A virágforma szűkösnek bizonyult, egyre inkább szorított. 617 lenézett, s ijedt meglepetéssel konstatálta a két, ujjnyi vastag tömör gumiabroncsot, amelyek mellkasára nőttek. Észrevétlen. Fogalma nem volt, mikor, hogyan kerültek oda. Ettől még idegesebb lett. Rájött, hogy jó ideje nem lélegzik rendesen. Sóhajtott párat.

 - Vajon miből nőttek rám ezek? - s bár nem ez volt legsürgetőbb kérdése, válaszokat keresgélt. - Megfelelni akarás? Kudarckerülés? Teljesítménykényszer? Alaptalan félelmek? Nem szeretés? Elutasítás? Feldolgozatlan sérelmek? Elfojtások? Akárhogy is, meg kell szabadulnom tőlük!
Ám a gumigyűrűk passzentosan feszültek bordáira. Még az ujja sem fért be alá. Végiggondolván alig eszközeit, 1 snitzert vett kézbe. Visszás helyzet: csak úgy szabadulhat, ha maga ellen fordítja a pengét. Muszáj márpedig.

Belevágott az alsó bordáin feszülő abroncsba. Kemény tömörgumi - sóhajtotta csalódottan. Csak kicsiket vág, óvatosan. Fentről-kintről le és befelé. Alig bírta a gumiba nyomni a snitzert. Túl erősen se merte, nehogy a bordái közé szaladjon a penge. 617 kezdte elveszíteni türelmét. Tenyere izzadt, hiába koncentrált, az adrenalintól romlottak finom motoros mozdulatai. És már megint jó ideje nem vett levegőt. 

 - Najó, higgadjunk le. Csak idő kérdése és levágom ezt a vackot. - sóhajtott mélyet 617. Megtörölte kezét, s légzésére összpontosítva metszett. Sok kicsit, erősen, figyelve az abroncs ellenállását. A gumigyűrű egyre jobban szétnyílt, megpróbálta eltépni, de nem engedett. 617 tovább vágott. Az utolsó, bőréhez közeli metszéseknél visszafojtotta lélegzetét. Mellkasa akkor emelkedett ismét, mikor az abroncs lepattant róla. 

 - Hát sikerült! - ujjongott megkönnyebbülten. Aztán kitapogatta a felső gumigyűrűt; a kulcscsontja alatt feszült, nem látta rendesen. - Ez melósabb lesz - állapította meg. Jó, hogy az alsóval kezdte, ott még látta, mit csinált. Itt már a mozdulat ismerősségére kell hagyatkoznia.

Belevágott. Ugyanolyan kemény tömörgumi, ugyanazok az apró metszések. Végtelenszer. És még mindig nem ereszti. 617 kezdte fejét veszteni. Megállt levegőzni. 
 - Ha a másikat sikerült, ezt is le tudom vágni. Legfeljebb kicsit tovább tart.  - Erővel vágta a millimétereket. 
 - Naugye! - diadalmaskodott 617, ahogy a felső abroncs is lepattant róla. Szabadon lélegzett, hosszú idő után először. Átjárta az oxigén, ahogy régóta nem. - Mennyi idő alatt nőtt rám ez az izé?! - gondolkodott - Hogy nem is vettem észre? Pedig - ezek szerint - volt miből lerakódnia, s önkorlátozó akadállyá szilárdulnia. 

617 élvezte, ahogy átmossa a levegő. Megfogadta, hogy ezután jobban odafigyel légzésére. Elvégre nem csak az élete, hanem annak minősége is múlik rajta.

Napi Igen - Augusztus 27.

Úgy kezdődött, hogy ugyebár eljegyeztem magam 1 repjárattal. Ennek már jó ideje ugyan, de csak eljött a felszállás napja is.
Ámde, még előtte!

A Sors kegyelméből szerencsém volt találkozni valakivel, aki új távlatokat nyitott a szakképzési lehetőségeket illetően. 
Mint 1 csomószor, ez is tök ártatlan párbeszéddel kezdődött. Repjáratra várakozás közben a mellettem ülő nőnem tájékozódni kíván; a segítségemmel. Beleegyezek, s ez beláthatatlan következményekkel jár: odaadja névjegykártyáját. 
Neve alatt a következő áll:

Szellemsebész

Számomra ez antagonisztikus oximoron - már ha van ilyen kategória. Bármennyire is nem akartam, elgondolkodtam, hogy vajon mi az eszköztára 1 szellemsebésznek. Szúrós tekintet? Metsző él a hangjában? Vagy plazmalézerkés? Elkerülendő a további beszélgetést, inkább nem firtattam. Hátha elkezd szellemeskedni. 

A Sors kegyelméből elsodródtunk egymás mellől, mélységes megelégedésemre. 

Aki a helyére került, szintén ismeretlen elemeket hozott az életembe. Földim, és bár én nem ismertem, ő beazonosított.

Csak nem Svájc? Dede, ott él, visz több üzletet, oda kell figyelni az alkalmazottakra, fárasztó, de szelávi, most elruccan Marokkóba, mert megérdemli. 

Hogy mi ez a hungarikum, amivel ekkora ívet lehet befutni? Amit itthon büntetnek, ott meg örömmel fogadnak? Ráadásul, Svájcban tisztességes meló, leadózik belőle és voilà! Csak néha meg kell regulázni a lányokat alkalmazottakat.

Hát igen, életemben először álltam szemben 1 tökigazi Madámmal. Csak remélem, hogy nem ült ki túlzottan a fejemre semmi abból, ami belül zajlott (limbikus rendszer!)

Mindazonáltal, ha pályamódosításra adnám a fejem, dilemmázhatnék, hogy melyik legyek a 2 közül. 

Napi Igen - Szeptember 5.

Ma is dalos utam volt munkába menet. Énekelni olyan, mint 1 belső masszázs, a rezgések jól átjárják, megmozgatják a szép rózsaszín szöveteimet. Jó, hogy van a hajtány, merazér rolin nem lehetne ilyen komfortosan dalolgatni reggelente. Se.

Ma csokipéntek volt a zirodában. Nekem meg külön minyonpéntek is.Végre! Kitartásom meghozta gyümölcsét. És mert 1x mindennek eljön az ideje.

Majdnem megmasszíroztak. 

Ma is utasszállító üzemmódba kapcsoltam hazafelé.

Candle light dinner.

És hát rettenetesen csodálatos dolog történik éppen velem éppen most: Yann Tiersen előadja nekem az egész vadiúj albumát. Ezzel 1ütt pl:

Napi Igen - Szeptember 4.

Reggel a házinéni - szokásával ellentétben - a hogylétem felől érdeklődött. Jó, a vízóraállás felől is, de legalább a régóta koszos ablakokra nem tett megjegyzést.

Mivel tökre bedugult az útvonalam, 1 csomót énekelhettem a járgányban. Például ezt: 

szóra váltanám

Paradicsomi állapotba kerültem a zirodában; a zöldségek jelenléte és formája egyaránt meglepett. Aztán kíméletlenül megettem őket. 

A felettesem 4szemközt mítingelt velem. Nem rúgott ki. Hanem. 

A munkanapot - önkéntesen - utasszállító minőségben zártam. Felajánlani jó dolog.

Ma is volt, aki meghallgatott.

Napi Igen - Szeptember 3.

A mai nap olajozottan indult. Tökmagolajozottan. Valódi, mélyzöld tökmagolaj az Őrségből. Mondhatnám, kézműves :)

Minthogy a hajtány még őrizetben várta, hogy újra találkozzunk, muszájlott BKVznom. És csodák igenis vannak: 1 kifejezetten jó szagú egyed kapaszkodott mellettem!

Az irodai kalendáromat ismeretlen tettesek megviccelték hétfőn:
 - Anyu, megehetem a levest?
 - Egyed, Egon!

Nap végén nagy egymásra találás, hazasuhanás a pöpecül kimosakodott járgánnyal.

Vacsorához versek és grépfrútlé. Előbbiek enyhén presszionálva, utóbbi explicite.

Napi Igen - Augusztus 26.

A reggeli napsütésben frissen nyírt fű illata kanyargott be szuperzölden a kocsiablakon, majd továbblibbent Ravel Bolerójával.

Ettől (vagy sem) ma is hatékony láncszem voltam a gépezetben. 

Mindjárt alszom 1 utolsót à la hongroise és jöhet a lég elviselhetetlen könnyűsége!