617 - A nyálrabló sárkány

617 a mezőn nézelődött, sétálgatott, bár többen is óvaintették a veszedelmes sárkányok vérengző hajlamára hivatkozva. 617 nem hitt a mende-mondáknak, kitartott meggyőződése mellett, miszerint a sárkányok is csak arra vágynak, amire mindenki más: megértő szeretetre és elfogadásra. Ez persze nem 1xű, tekintettel a sárkányok (sokszor előnytelen) felépítésére. 617 azonban csodálta és irigyelte a röpképes lényeket, s feltett szándéka volt, hogy véletlenszerűen barátságba keveredve egyikük hátára kapaszkodik és megnézi földi környezetét felülnézetből. Remélte, hogy sikerül jó színben feltűnni a morc sárkányok előtt és meggyőzi őket békés szándékáról.

A Sárkányrétre csak előre kitervelt bátorsággal léphetett emberfia. Látszott, hogy ez az ő birodalmuk; különféle sárkányok heverésztek erre-arra. Sárkánylányok, sárkányfik, kisebbek, nagyobbak, mindenféle színben. Az ugyanis tévedés, hogy a sárkányok csak zöldek lehetnek.
617 előkapta a hamuba sült pogácsa mellé készített képgépet s belemásolta az egyik szunnyadó sárkánylányt:

Sárkány-boszorkány





Tőle jobbra 1 még szinte tojáshéjas sárkányfi nyújtózott, a nyűgökből ítélve szülei még nem engedték egyedül repülni.

Lenyűgözve

617 háta mögül 1re erősödő zúgással érkezett 1 kifejlett példány, s parádés csavarral simult a talajra. Angyal szállt le - súgták a többiek, a sárkánylányok még sóhajtottak is pirulva.

Angyal



617 gondolkodott, hogyan cserkészhetne be 1et, mikor dünnyögésre lett figyelmes. A morgolódás 1 zilált pikkelyű suhanctól származott. 617 nagy lépést tett és megszólította:

 - Szia! Mi történt a szárnyaddal?

 - Az a megveszekedett Draco már megint túl komolyan veszi magát. Mert azt hiszi, ő a legjobb égen-földön. És most persze kapóra jön a verseny, amit ha megnyer, 1 évig királysárkány lesz hivatalosan is. Muszáj kitalálnom valamit, különben hallgathatom jövő ilyenkorig ennek a  pojácának a hencegését - ömlött a szó a vörösödő sárkányból, épp csak nem kapott lángra. Közben igyekezett rendezni sorait, s szárnyait a tusa után. Majd észbe kapott, s bemutatkozott:

 - Wing vagyok, a szüleim úgy gondolták, ezzel aztán mindent megadtak, amire csak szükségem lehet.

Wing



 - Na és miből áll a verseny? - érdeklődött 617.

 - A szokásos, már több100 éve ugyanazokat a feladatokat kell teljesíteni.

 - Akkor könnyen felkészülhetsz rá. - vélekedett 617. Sivító porfelhő érkezett válaszul.

 - Persze, szerinted olyan könnyű manapság szüzeket rabolni?! Épp ez az, hogy ma már hol találsz lányzókat búzaszőke hajzuhataggal, tejfehér bőrrel, naiv pillantással ?! Főleg, hogy a ti rémmeséiteken felnőve az emberek olyan badarságokat terjesztenek rólunk, hogy hullik a pikkelyünk tőle. - darálta Wing, s csak úgy sütött a páncélja.

 - Szóval szüzet kell rabolni a verseny során?

 - Igen, de nem esszük meg és hajaszála se görbül, és tudod miért nem látjátok viszont az elrablottakat? Mert annyira jó dolguk van nálunk, hogy eszük ágában sincs hazamenni. De mivel nem szeretnénk, ha a puhabőrűek ideszoknának, kénytelenek vagyunk 1 kicsit lódítani, s véres nyomokat hagyni magunk után.

 - És hogy oldjátok meg manapság a lányrablást? - csillant fel 617 szeme.

 - Á, - rázta meg fejét Wing - fellazultak a szabályok. Már nem kell, hogy szőke legyen, és igazából 1 elírás miatt kell lányokat szerezni. A tulajdonképpeni feladat a nyálrablás.

 -Hogy micsoda? - fintorgott 617. - Az meg minek nektek?

 - A varázslathoz. A bagolyköpet és a gyíkláb mellé kell puhabőrűtől szerzett nyál. Deérted, ezt most hogy magyarázod el a sikoltozó fehérnépeknek? 1xűbb volt felkapni és idehozni a szüzeket, aztán nyugiban elmagyarázni, hogy nem a vérüket kívánjuk, hanem csak hogy járuljanak hozzá az éves varázslatunkhoz. Neki nem kerül semmibe, nekünk viszont élet-halál kérdés. S a versenyen zsuppolt lányok a legértékesebbek a varázs szempontjából.

 - Mit szólnál, ha megnyernénk a versenyt? - fondorkodott 617.

 - Ugyan, mindjárt vége. - fújt 1 kisebb szikracsokrot Wing.

 - Nade mondod, hogy már lazultak a szabályok, s nem kell szőke kék szemű lány a varázshoz. És ha úgy tennénk, mintha elrabolnál? Ha kell, visítok kicsit, hogy hihetőbb legyen.

 - Ó! Nocsak, szóval nem félsz? Magasra kell ám suhannunk, hogy lásson a Vének Tanácsa.

 - Bennevagyok!

 - Akkor kapaszkodj fel, aztán induljunk gyorsan. Éppen felszálláshoz való idő van. A termikekkel vicceseket lehet föl-le potyázni.

617 pikkelyszerű védőruházatot gondolt magára, biztos ami biztos. Felmászott Wingre, s úgy-ahogy megkapaszkodott. Wing beleszagolt a levegőbe, nekifeszült a szélnek, s rövidke lódulás után elrugaszkodott a talajtól. Kicsit billegett az áramlatokon, de ahogy emelkedtek, döccenés nélkül siklottak.







Irányvétel



Felkészül és vigyázz!

Az ég felé



Pedig!

A  lenti tó sávosan színeződő vize, napfényes partja, a táj váltakozó színei, a szálló madarak, a zúgó levegő mind azt bizonyította, amit 617 már régóta sejtett: igaziból repülni, anélkül, hogy bezárnának 1 gépbe, felemelő élmény. S bár a képgépet nem vitte magával, retinájáról közvetlenül sejtjeibe vetült a kép, s tudta, hogy törölhetetlenül beivódott.

Mikor már követte Wing mozdulatait, s megszokta a légi körülményeket, végképp lelazult és hagyta, hogy ide-oda dőljenek, s visszavonhatatlanul átjárta az elégedettség. Füligvigyor terült fejére, s ettől a varázslat is teljesülhetett, a szél ugyanis orvul kilopta szájából a szükséges nyálcseppet.

Wing páncélja dagadozott a büszkeségtől, hogy ilyen könnyedén teljesítette a próbát, s óvatos landolás után bezsebelte az ámuló bámulók elismerését.

Landolás



Félvezető - Parkolások

A parkolás manapsági helyzetemben 2 szempontból is aktuális.

Bélával ugyebár gyűrjük a járgányállítás különféle módozatait, úgymint előre-hátra, oldalra, de mindig párhuzamosan. Kéne. Az én párhuzamosaim nem a végtelenben, hanem sokkal korábban, a kocsi elejénél/faránál találkoznának. Depersze ezt orvosolandó, pár bónusztolatás-előremenet manőverrel ki1nesítem a csálé hajtányt, majd lazán kipördülök a benzingőzös izzadságtócsából, ami a mutatvány végére jelentős mennyiségben felgyűl körülöttem. Béla ultrarendes, ilyenkor még meg is dicsér, majd diszkréten fulladozik; a letüdőzött gőzök-gázok kicsit megviselik.

Nem tudom, melyik kromoszómához köthető a bravúros parkolás, de van 1 olyan sejtésem, hogy az Y a hunyó.
Irigykedve csodálom az XY-okat, akik könnyed eleganciával befarolnak hangyányi helyekre, szemrebbenés nélkül. Csakis genetikai magyarázata lehet.
Én meg közben véres verejtékkel, fogcsikorgatva szuszakolom a kocsit másfél autónyi placcokra, s csak remélem, hogy a vizsgabiztos is akkora jóindulattal viseltet majd a hegyesszögű párhuzamosaim iránt, mint Béla.  A fejlődésem tagad6atlan, mivel messziről indultam, nagyívű és látványos utat tettem meg eddig is. És ami még hátravan!

Az absztrakt parkolást Béla műveli, aki múlt 7en közölte, hogy akkor ő most eltűnik szabaccságra, elvégre itt a nyár, a balatoni lángosok, sörsátrak és végelát6atlan láblógatások szezonja. A vakáció 2 hetes, és még véletlenül sem esik 1be az én kis 1hetes elvonulásommal. Vagyis - fejszámolók előnyben - 3 7ig bélátlan napokat élek, s elméletben parkolok csak. Szociális hálóm pozitív pólusa nyugtatgat, hogy csupán hasznomra válik a szünet, mert az információk sejtszinten beépülnek, így hó végén parádés performansszal lephetem meg Bélát és engem is.
Jómagam - szkeptikusabb fajta - fenntartással kezelem a kihagyást, mermivan, ha eddig összeszedett tudományom elmúlik, mint a nátha 1 7 után?! Gyorsan növesztenem kéne 1 kromoszómát, s arra ráindigózni az infókat.
Lehetőleg Y-t. Nem biztos, hogy még 1 X-szel nagy előnyre tennék szert.

Bár saját járgányom még nincsen, remélem, mire megszületik, ilyenek várnak városszerte:

Női parkoló