2014. augusztus 1., péntek

Napi Igen - Augusztus 1.

Az augusztus azt hozta, hogy a csigákat nem kell hajigálnom, mert végre felspuriztak a nyomvályúból a füves terepre. Remélem, ez így is marad.

Majdnem elszállítmányoztam 1 másik szomszédot ugyanarra a piacra, mint az előzőt, de az utolsó pillanatban meggondolta magát és visszainalt a lakásba. Lehet, nem vett melltartót, vagy zoknit a papucsba és így kénytelen volt lemondani a pompás fuvarról. 

Láttam 1 kétlábú kutyát; xencsére csak online, nem 3D-ben. A 2 mellső lábával született és nagyon ijesztő első ránézésre. Másodikra is, viszont az is feltűnik, hogy ez mennyire nem zavarja abban, hogy jól érezze magát. Hogy olyan örömmel játsszon a fadarabbal, mint humánok semmivel se. Van 1 halom barátja, őket se zavarja, hogy a haverjuk feleannyi végtaggal bandázik. Semmi depresszió, semmi frusztráció, zéró para, maximális életöröm.
Szóval xintem tökre el lehetne lesni a trükköt, hogy a sok bezöldült fejű humán helyett fülig röhögősek mászkáljanak. Játsszanak, örüljenek a barátaiknak és higgyék el, még az se tragédia, ha furcsák.

A lépcsőházban megmentettem 1 színes lepkét - ha már a csigákkal nem jótékonykodhattam reggel. Vergődött az ajtóüvegen és fogalma nem volt arról, hogy 1 méterrel odébb a szabadság. 
Azt hiszem, a zember lánya is van így olykor. Összeveri magát ijedt igyekezetében, s nem veszi észre az üvegkalitkája tárt ajtaját. 

És hát ma kicsekkoltam a Cégtől, hogy soha többet vissza ne menjek. Egy darabig legalábbis. 



To make my dreams come true.