Direkt járat lévén a csütörtöki, most épp más értelmezést nyer a kifejezés. Viszont nem kevésbé izgalmasat.
Történt ugyanis, hogy amint kitudódott a jövetelem, az 1ik itteni kollegina lecsapott az alkalomra és rám. Elsődlegesen persze nekem örült meg iszonyatosan, majd annak, hogy akkor ugyebár megtenném, hogy a reptérről viszek neki dohányárut. Merhogy nálunk még a kerítés is piros marlboróból van, ráadásul potom péncér, szóval l1ek má olyanjó és röptessek meg 2 kartonnal. Kifizeti, amint ideérek - akkor még oda.
Mongyuk, legalább nem pálinkát kért, mer az nehezebb is, meg törékeny és lehet, kínosabb 1 kartonnyi pálesszel nyomulni az A8-as kapuhoz, mint 1 többé-kevésbé diszkrét nejlonszatyorral. (Esse gondoltam, hogy valaha is diszkrétnek titulálok 1 reptéri műanyagtáskát. Ugye milyen relatív minden :) )
Szóval, a nagykabátos-sálas-kurdigános-laptopos biztonsági vizsgálat után bevetődök a szupercsillámos szekcióba, ahol csupa kártékony, ámde olykor felettébb 6ékony szenvedélyeknek lehet áldozni - nem kevés valutát.
Tekintve, hogy enyhén málhás öszvérnek éreztem magam a 2 táska, téli felxelés alatt, meg xencsére színtévesztő se vagyok, nem sokat időztem a polcok előtt, s leemeltem 2 csík piros dohányárut. Oldalaztam az üvegek között, nehogy lesodorjak pár %ot amorf kiterjedésemmel, s máris ott termettem a kasszánál.
1etlen 1 vki képezte a sort éppen, így gyors előremenetelre számíthattam. Előkészítettem a sokoldalú kártyámat, s EKKOR tűnt fel, hogy a piros csíkra rányomták ezt: 100's.
Bár a rendeléskor nem volt kikötés a szívás hossza, és lehet, hogy nem toloncolt volna ki az illetékes ezzel se, nem kockáztattam. Az arra tébláboló eladó félkész(séges)en felajánlotta, hogy hoz rövidet, ha xetném. Hámondom, ha má így be6ároltuk, hogy mit xethetnék, igen, nagyxű lesz, ha hoz 2 rövidebb csíkot.
Eközben az előttem álló sor egész tempósan haladt, és a kasszírkisasszony már csomagolta is be a hennessy-t meg még kitudjamit.
Míg a sor a tárcájában kutakodott, a pénztáros előzékenyen felajánlotta, hogy közben becsippantja a beszállókártyámat, annyival is előbbre leszünk. Helyeseltem, csippantottunk, és épp a piros csíkok is megérkeztek, így hát fizettem is. Még 1 csippanás, aláírás, papírblokkolás, a kisasszony nice flight-ot kíván és pát int az előttem álló sornak.
Aki ekkor blokkol - effektíve, s közli, hogy egész vonzó lehetőség, de ő még nem fizette ki a szajrét.
6ásszünet, majd konstatálom, hogy éppen most vettem 52 euróért 1 üveg konyakot és talán 1 mangalicakolbászt. Mind2 a kedvencem.
Merérted, ha legalább thermolifting ultramélyhidratáló nappali krém 30as fényfaktorral, ajándék kollagéntermelést serkentő ajaktáplálóval luxus kiszerelésben, akkor aszondom, jóvan, maradjon, úgyis PONT erre volt szükségem.
Nadehogy disznót öntözzek cirka 40%-kal meg a sűrű könnyeimmel, hát thank you, but no thank you.
A kasszírkisasszony egész jól leplezi a tikkelést, gyakorlatlan szemlélőnek olybá tűnik, nevetőráncok gyűlnek a szeme sarkában. Pedig. Inkább viharfelhők.
Merugyebár kérdésnek helye nincs, ezt vissza kell csinálni. Leszögezem az 1személyes sornak, hogy ne is reménykedjen, ez volt az első és utolsó alkalom, hogy rendeztem a számláját, hiába akar velem ebédelni, ki van zárva.
Jön a back office, kasszírkisasszony előtárja az issue-t, közösen ámulnak, majd töprengenek, mi, a 2fős sor toporgunk, végül kitalálják, hogyan mentsenek meg a cucctól, s hogyan kerüljön a végfelhasználóhoz a konyak.
Néhány újabb blokk, sztornóblokk, debit-kredit papírozás után tiszta a képlet, én ismét fizetek, ezúttal tényleg a csíkokat, csippanás, aláírás, déjá vu, a pénztáros szavát adja, hogy a számlámra való visszautalás megtörtént, s aszongya, viszontlátásra. De xintem ekkor nem volt őszinte. Ha eddig nem rakta ki a reptársaság, ő maga adja be a felmondását.
Mindezt azért mertem leírni, mert ma koradélután 1 újabb csippanás; most a telefonomon, jelezte, hogy 52 eurónak megfelelő pénc érkezett a számlámra. Vajon melyik nap volt jobb az árfolyam? Ezt már meg se néztem.
Történt ugyanis, hogy amint kitudódott a jövetelem, az 1ik itteni kollegina lecsapott az alkalomra és rám. Elsődlegesen persze nekem örült meg iszonyatosan, majd annak, hogy akkor ugyebár megtenném, hogy a reptérről viszek neki dohányárut. Merhogy nálunk még a kerítés is piros marlboróból van, ráadásul potom péncér, szóval l1ek má olyanjó és röptessek meg 2 kartonnal. Kifizeti, amint ideérek - akkor még oda.
Mongyuk, legalább nem pálinkát kért, mer az nehezebb is, meg törékeny és lehet, kínosabb 1 kartonnyi pálesszel nyomulni az A8-as kapuhoz, mint 1 többé-kevésbé diszkrét nejlonszatyorral. (Esse gondoltam, hogy valaha is diszkrétnek titulálok 1 reptéri műanyagtáskát. Ugye milyen relatív minden :) )
Szóval, a nagykabátos-sálas-kurdigános-laptopos biztonsági vizsgálat után bevetődök a szupercsillámos szekcióba, ahol csupa kártékony, ámde olykor felettébb 6ékony szenvedélyeknek lehet áldozni - nem kevés valutát.
Tekintve, hogy enyhén málhás öszvérnek éreztem magam a 2 táska, téli felxelés alatt, meg xencsére színtévesztő se vagyok, nem sokat időztem a polcok előtt, s leemeltem 2 csík piros dohányárut. Oldalaztam az üvegek között, nehogy lesodorjak pár %ot amorf kiterjedésemmel, s máris ott termettem a kasszánál.
1etlen 1 vki képezte a sort éppen, így gyors előremenetelre számíthattam. Előkészítettem a sokoldalú kártyámat, s EKKOR tűnt fel, hogy a piros csíkra rányomták ezt: 100's.
Bár a rendeléskor nem volt kikötés a szívás hossza, és lehet, hogy nem toloncolt volna ki az illetékes ezzel se, nem kockáztattam. Az arra tébláboló eladó félkész(séges)en felajánlotta, hogy hoz rövidet, ha xetném. Hámondom, ha má így be6ároltuk, hogy mit xethetnék, igen, nagyxű lesz, ha hoz 2 rövidebb csíkot.
Eközben az előttem álló sor egész tempósan haladt, és a kasszírkisasszony már csomagolta is be a hennessy-t meg még kitudjamit.
Míg a sor a tárcájában kutakodott, a pénztáros előzékenyen felajánlotta, hogy közben becsippantja a beszállókártyámat, annyival is előbbre leszünk. Helyeseltem, csippantottunk, és épp a piros csíkok is megérkeztek, így hát fizettem is. Még 1 csippanás, aláírás, papírblokkolás, a kisasszony nice flight-ot kíván és pát int az előttem álló sornak.
Aki ekkor blokkol - effektíve, s közli, hogy egész vonzó lehetőség, de ő még nem fizette ki a szajrét.
6ásszünet, majd konstatálom, hogy éppen most vettem 52 euróért 1 üveg konyakot és talán 1 mangalicakolbászt. Mind2 a kedvencem.
Merérted, ha legalább thermolifting ultramélyhidratáló nappali krém 30as fényfaktorral, ajándék kollagéntermelést serkentő ajaktáplálóval luxus kiszerelésben, akkor aszondom, jóvan, maradjon, úgyis PONT erre volt szükségem.
Nadehogy disznót öntözzek cirka 40%-kal meg a sűrű könnyeimmel, hát thank you, but no thank you.
A kasszírkisasszony egész jól leplezi a tikkelést, gyakorlatlan szemlélőnek olybá tűnik, nevetőráncok gyűlnek a szeme sarkában. Pedig. Inkább viharfelhők.
Merugyebár kérdésnek helye nincs, ezt vissza kell csinálni. Leszögezem az 1személyes sornak, hogy ne is reménykedjen, ez volt az első és utolsó alkalom, hogy rendeztem a számláját, hiába akar velem ebédelni, ki van zárva.
Jön a back office, kasszírkisasszony előtárja az issue-t, közösen ámulnak, majd töprengenek, mi, a 2fős sor toporgunk, végül kitalálják, hogyan mentsenek meg a cucctól, s hogyan kerüljön a végfelhasználóhoz a konyak.
Néhány újabb blokk, sztornóblokk, debit-kredit papírozás után tiszta a képlet, én ismét fizetek, ezúttal tényleg a csíkokat, csippanás, aláírás, déjá vu, a pénztáros szavát adja, hogy a számlámra való visszautalás megtörtént, s aszongya, viszontlátásra. De xintem ekkor nem volt őszinte. Ha eddig nem rakta ki a reptársaság, ő maga adja be a felmondását.
Mindezt azért mertem leírni, mert ma koradélután 1 újabb csippanás; most a telefonomon, jelezte, hogy 52 eurónak megfelelő pénc érkezett a számlámra. Vajon melyik nap volt jobb az árfolyam? Ezt már meg se néztem.
