Napi Igen - Szeptember 7.

Ma annyi tuti dolog történt, hogy csak kapkodom a fejem.

A mai mérlegelésem: 56.2! Hoppá! Hát nem hiába vadásztam le a minyonokat 1más után! Energiabefektetésem megtérült.

Cinkés reggeli. Nagyon kis dagik. Persze, lesz ez még így se! Nade nemsokára megnyitom a menzájukat.

Extrém sport 1: főztem! Becsülettel meg is ettem. 

Extrém sport 2: felkerekedtem ernyőzni. 
Hozzáteszem: a vadiúj királylánybakancsomban. Nem csillámos. Ennél sokkal profibb skill-ekkel rendelkezik. Például, tartósítja a bokámat. 
Helyszín: Epöl. Mint az okosteló, csak magyarul leírva. Idilli lanka, csipkementes! Az idill meredélyben szakad meg, ahonnan ugrálhat boldog-boldogtalan. Boldogak ernyővel. 
Oktatók: mint előzőleg. Merugyebár: ami/aki egyszer beválik, ahhoz márkahű vagyok. 

A mai teljesítményem: többször is lábon hordtam ki az ernyőt. Természetesen csak az obligát testradír után, mikor is medencecsontom felszántotta a lankát. Szerencsére a gyógyfüvek rögtön el is látták a hámsérülést. 
Aztán eljött az én időm! Felszerelék, némi vérnyomásnövelő várakozás az adekvát szélre, majd nosza! Kezemben az A-sor és a fék, ereimben 220szal zubogó véráram, fülemben az Oktató instrukciói, s végül a levegőben - én. 

Bizony!íték

Annyira hosszan és magasan szálltam, hogy tökre kicsi lettem a földön maradottak szemében. Bőven volt időm beülni a szerkezetbe, és nagy megelégedéssel nyugtáztam, hogy végrehajtottam az összes utasítást. 

Hogy milyen? Mondhatnám, felemelő érzés. Vagy magasságos. A lég elviselhetetlen könnyűsége. De ezt már mondtam.
Mindig a talajon nehezebb. 
Landolásom - utasításra - könnyed lecsüccsenés. Olyan sirálylányosan. Az enyhe mocsárba. Toalettem átváltott varacskos disznósra, de ezzel nem voltam egyedül. 

Disznószerkó királylánybakanccsal

Bizonyság az életélményre. Depersze, ami igazán fontos, az láthatatlan.