2016. május 1., vasárnap

Maláj Misszió - Páradús vasárnap

Tegnap meglátogattam a turistásan népszerű, 452 méteres Petronas tornyokat, és bár magasabb, mint az Eiffel (324 m), azért holmi olajtársaság nem lökheti ki a pixisemből Gusztáv alkotását. 


Petronas

Ma a másik irányba indultunk felfedezni, noha az az érzésem, mindenhol plázák vannak meg sztárbáxok. A Pavilion pláza 15 perc sétára van, de ez a séta nem pont olyan, mint mongyuk a Váci utcán, hanem inkább mint 1 gigaszaunában, ahova vmi marha beerisztette a kocsikat. 
Szóval fősz a levedben, sasszézol az autók közt, mert zebrát csak az állatkertben, vagy képeskönyvben találsz. Aztán lehűtheted magad a lékkondis center-ben, ahol amúgy minden van. Ismétlem: minden. 

Ma gombócoltunk, de persze nem mákos-szilvásat. Ezek a gombócok szigorúan ellenőrzött vonatok folyamat eredményeként érkeznek az asztalra. Az előállító műveletet nem fényképeztem le, mert így is elég bazári majom fílingje volt a látványgombócoldának. 
A kis maszkos figurák üvegen túl hajtogatják/mérik darabonként/töltik/ csipkézik a gombócokat, s csak akkor léphetnek szintet, ha tökélyre fejlesztették az adott részfolyamatot. Asszem, itt mást jelent a karrierépítés.
Szóval gombócok, töltve (csípős) zőccséggel, vagy (csípős) hússal, (csípős) szószban. Tettem 1 halvány kísérletet, majd visszatértem az ártalmatlan tojásos-zöldséges rizsemhez. 

Mint említettem, minden megtalálható, így a zebédet crème brûlée-vel zártam le. Jó, a karamellréteg elég vékonykára sikeredett, de azért - a Proust-féle madeleine-hez hasonlóan  - működött.  

Aztán kimentünk a hűvösből, s fotóztuk a szökőkúttal fotózkodó helyieket:

Szembeszökő kút

Ha már francia délután, megmutatom a bukit bintang-i Tous les Jours pékséget, ahova nem mentünk be, de most már rájöttem, hogy ez fatális tévedés volt.

Tous les Ours

Nem igazán láccik a képen, de 1 régi épületet tettek vitrinbe, ami szerintem elég franciás ötlet. 
Aztán kicsit lementünk a térképről, mégis oda lyukadtunk ki, ahol egyik este vacsoráztunk. Kár, hogy nem szaglik a kép, úgy lenne teljes az élmény:

Smelly street

Ami igazán dicséretes fejlesztés KL-ban, hogy hűtött felüljárókkal kedveznek a túlélésnek, így mikor már csatakosra izzadtál, gőzölöghetsz a huszonfokos passzázsban. 
Meg örülhetsz, hogy bár dörgött, de nem szakadt le az ég, míg a szabadban tartózkodtál.