Reggel szintén örömködtem a csendes hajtánynak, annyi különbséggel a tegnaphoz képest, hogy mindeközben szabályosan közlekedtem.
A zirodai mikrokörnyezetem továbbra is gondosan válogatott, az évközepi közérzetfelmérések szerencsére lehetővé teszik, hogy dedikált időt tölthessünk a csapattagokkal. Ahol el/érzékenyítő vallomásokat teszünk és emelkedett komfortérzettel térünk vissza az asztalunkhoz. Már akinél egyáltalán fokozható a komfortérzet.
Csak csupán annyi diszkomfort, hogy az épp kitüntetett kollegina dögrovásból kifolyólag remote access-szel vehette át a meglepetés dicséretet. Ez persze a lényegen nem változtat.
Mellbőségemen sokat lendít a dagasztó büszkeség.
A nép enyhülésért szűköl a közel 40 fokos városban, s eszembe jut a nemrégi fesztivál, ahol locsolták a díszes közönséget én meg körbevigyorgott fejjel csak álltam a szivárványban. Amilyen ütemben párologtatok, folyamatosan látom a saját, önerőből generált szivárványomat.
Hogy, hogy nem, kicsit fáj a torkom. Kiterjedt szociális hálóm tanácsára az eddig hatástalan septofortot behelyettesítettem pálinkával. Azt kell mondjam, hat. Mármint este 2, de hat. A sós vizes gargalizáláshoz képest annyi a különbség, hogy ezt nem köpöm ki.
Az adománybukta, a saját fejlesztésű sárgarépalé, az intenzív váltózuhany, az esti erkélyjelenet jólesik, mint minden mozzanat, amivel érzed, hogy élsz.
Ezek is igazolják tavaly ilyenkor döntésemet, amikor nem hajtottam fának.
A zirodai mikrokörnyezetem továbbra is gondosan válogatott, az évközepi közérzetfelmérések szerencsére lehetővé teszik, hogy dedikált időt tölthessünk a csapattagokkal. Ahol el/érzékenyítő vallomásokat teszünk és emelkedett komfortérzettel térünk vissza az asztalunkhoz. Már akinél egyáltalán fokozható a komfortérzet.
Csak csupán annyi diszkomfort, hogy az épp kitüntetett kollegina dögrovásból kifolyólag remote access-szel vehette át a meglepetés dicséretet. Ez persze a lényegen nem változtat.
Mellbőségemen sokat lendít a dagasztó büszkeség.
A nép enyhülésért szűköl a közel 40 fokos városban, s eszembe jut a nemrégi fesztivál, ahol locsolták a díszes közönséget én meg körbevigyorgott fejjel csak álltam a szivárványban. Amilyen ütemben párologtatok, folyamatosan látom a saját, önerőből generált szivárványomat.
Hogy, hogy nem, kicsit fáj a torkom. Kiterjedt szociális hálóm tanácsára az eddig hatástalan septofortot behelyettesítettem pálinkával. Azt kell mondjam, hat. Mármint este 2, de hat. A sós vizes gargalizáláshoz képest annyi a különbség, hogy ezt nem köpöm ki.
Az adománybukta, a saját fejlesztésű sárgarépalé, az intenzív váltózuhany, az esti erkélyjelenet jólesik, mint minden mozzanat, amivel érzed, hogy élsz.
Ezek is igazolják tavaly ilyenkor döntésemet, amikor nem hajtottam fának.
Je n'ai pas peur de la route
Faudra voir, faut qu'on y goûte
