2011. december 16., péntek

617 - Az utolsó rúgás

617 az utolsókat rúgta. Az irodai létforma összes evilági megnyilvánulásába. Érezte, már alig valami választja el a valóságtól.

Kilép a virtuálcellából és beleveti magát a felszabadulás mákonyosan mámorító virágoskertjébe. A szabadság, mint 1 frissen mosott hálóing, már ott lengedezett körülötte, érezte izgalmasan nyugtató illatát, a levegő, amit felkavart 617 körül, frissen izzott, kalandokat ígért.

Így lehet tisztességes adventet teremteni - gondolta -; idővel. Saját, privát, külön bejáratú idővel, ami csakis az övé és azt csinál vele, amit akar. Most például, felkészül. Csinos kis csomagot masniz szívéből, kifésüli lelke gubancait, lemossa a stresszfoltokat aurájáról, kiporszívózza fejéből a romlott gondolatok maradékát is, és imígyen megtisztulva, örömre fogékonyan várja a fényt a téli éjjel-nappalok szürke közönyébe.