A fél vasárnap esősen telt, így kiváló táptalajul szolgált a jelenségnek, amit grasse matinée-nak hívnak Frankóniában. Ágyban, majd kanapén, párnák közt folytattam A test lázadását. A kitartó esőben teljes nyugalomban, kvillatban és puha fényben abszorbáltam az értekezést - high life.
Aztán persze nem eshet örökké, így délután elkövettem a napi lépésgyűjtést. November ma is kegyes volt; a nap sütött, a fák sárgán fürödtek a friss levegőben, a madarak cserregve cikáztak köztük, a hasas felhők alig fértek a délelőttről maradt fényes tócsákba, a szél kergeti őket, mint a nyomakodó, felesleges gondolatokat.
Az udvarról kiszaladó kutya régi ismerősként üdvözöl, örülök, hogy 2nk közül legalább ő emlékszik. Tk. irigylem az állandó ittésmostot, amiben volt, van és lesz - de emlékeztet, hogy én is visszatérhetek ide bármikor.
